Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-13 / 37. szám

XXX!. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, szeptember 13. 37. szám, RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szent korona«-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz R megértés úija. Szokatlan esemény folyt le Rákosszentmihályon, a múlt szombaton este. A Rákosszentmihályi polgári kör vacsorát rendezett uj helyiségében, újjáalaku­lása alkalmából és arra meghivta a község vezetőit: Dibusz Sándor h. főjegyzőt és Kecskeméthy Vince birót, sőt nemcsak meghivta, hanem a jelenvolt, körülbelül százötven főnyi közönség lekesen, zajosan ünnepelte, mindkettőjüket hallani kivánta és kemény, őszinte, nyilt beszédüket megértéssel és általános helyesléssel fogadta. Mindezekben pedig semmiféle nevezetes és csu- dálkozásra méltó nem lenne, ha csak arra gondolunk, hogy a községnek két becsületes, jóakaratu és rá­termett vezetője jelent meg polgártársai körében és ott szeretettel teljes fogadtatásra talált, hiszen ez egészen természetes és magától értetődő dolog, azon­ban mindjárt kitűnik a különleges jelentősége, ha figyelembe vesszük, hogy a vendéglátó kör mind­eddig, mint makacs »ellenzéki« csoport szerepelt, a község vezetőségével szemben megértést és mél­tánylást nem tanusitott, hanem igen gyakran azzal az elszánt kis csapattal tartott, amely az ellenzéki mű­ködést a személyi térre is kiterjesztette, a képviselő- testületi határozatokat állandóan felebbezésekkel tá­madta és még ma is azon fáradozik, hogy a biró!- választás megsemmisitését kierőszakolja, nem kímél­vén ebben a Kecskeméthy Vince tiszteletreméltó személyét és munkás életének gazdag érdemeit sem. A szombati nevezetes vacsorát a kör abból az alkalomból rendezte, hogy a »Második választókerü­leti polgári kör« cimétől hivatalosan is megvált, a Rákosszentmihályi polgári kör nevet vette fel és egész szervezetét gyökeresen megújította. Ez a megújhodás, úgy látszik, nyereséget jelent az egye­sületre is, meg Rákoszszentmihály községére is, ha az az uj szellem, amely mostani, első nyilvános sze­replése alkalmából úrrá lett rajta, további működé­sére is irányitó hatású lesz. A szombati este után őszinte remények támadhattak ez irányban. Azon a nevezetes lakomán ugyanis sok igazságot hangoztat­tak és megértettek, s a megértésnek ez az útja szebb, uj korszakkal és sok áldással kecsegtet. Kecskeméthy Vince biró, aki közkívánatra szó­lalt fel, becsületes, magyar nyíltsággal elmondotta, hogy valamikor ő is ellenzéki szerepet töltött be a községben, de mindig csak a meggyőződéséért, a közjó előmozdítására irányuló tervei megvalósítá­sáért küzdött, — mikor pedig azt látta, hogy kriti- zálás helyett közreműködésével szolgálhatja eredmé­nyesebben a község érdekét, akkor oda csatlakozott azokhoz, akik őt ebben őszintén támogatni és se­gíteni készek voltak. Nem is csalódott e támogatás­ban, mert gazdasági terveit a súlyos viszonyok határain belül meg is valósíthatta s azokkal valóban a község érdekét szolgálja. Elmondta, hogyan szerezte meg és tartja fenn a község megterhelésie nélkül a községi fogatot, milyen hasznos munkákat végeztet vele, miként valósítja meg a törvényszerű fásitást, ugyancsak a lakosság megterhelése nélkül. Végül elmondotta, hogy sok mindent szeretne ő is, ha mód lenne rá, de két napszámossal nyolcvanhárom utcát rendben tartani nem lehet, a közmunkaadó nyolcvan százalékát pedig elveszi a vármegye. Szivesen meg­tesz mindenkinek minden lehetőt, az okos. tanácsot is szivesen fogadja, de az üres, felelőtlen követelőd- zés csak izgatja a népet és lankasztja a komoly munkát. Örömmel dolgozik együtt a község minden jóakaratu polgárával és köszöni, ha törekvéseit meg­értik és méltányolják. Nagy éljenzés és taps volt erre a beszédre a felelet. Mindez pedig megismétlődött, amikor Di­busz Sándor, ki szintén a közohajtásnak felelt meg, hogy felszólalt, — kijelentette, hogy a községi elöl­járóság működése nyitott könyv, amelybe mindenki beletekinthet. Mindig a legjobbat akarják és köszö­nettel veszik, ha valaki okos tervet vagy helyes meg­oldást talál. Az egész község érdekeinek kielégítését keresik ési keresték mindenkor és erről bőségesen meggyőződhettek a képviselőtestületnek és elöljáró­ságnak azok a tagjai, akik a vendéglátó kör kötelé­kébe tartoznak. Rossz szolgálatot tesz, aki üres jel­szavakkal és követelőd zésekkel izgatja- a lakosságot, holott mindent, ami teljesithettő, amúgy is készsége­sen megvalósít a község vezetősége és ebben nem a gáncsolás és megbénító visszavonás segíti célhoz, hanem a jóakaratu és őszinte támogatás. Mindnyájan egyet akarunk, a község és ezzel a sajátmagunk ja­vát, — a munkában tehát szeretettel kell egybekapr esolódni. A maga részéről köszöni a vele szemben ismételten megnyilvánult jóakaratot, amely sok szép eredmény elérésére adhat erőt. A szép és okos beszédet megértették és szeretet­tel fogadták, s ezzel, ha Isten is úgy akarja, Rákos­szentmihály közéletében uj szakasz nyílik meg. Szinte csodálkozva néztek egymásra az emberek, hogy hát akkor minek is torzsalkodtunk idáig? Alig is lehet megérteni, amiként ezt prédikáljuk mi is évek hosszú sora óta. Miként lehetett az, hogy például ugyanez a kör, amelynek olyan súlyos képviselői vannak a képviselőtestületben, mint Gombás Károly, aki a. ^ szombati estén, a kör nevében ügyes, meleg szavak»:.s kai üdvözölte az egybegyűlteket, Horváth Gergely, Szűcs Károly és társaik, a saját kebelébe^ csaknem mindig a megbénító »ellenzéki« irányba' igazodott, % Lapttnk mai száma 12 oldal*

Next

/
Thumbnails
Contents