Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-30 / 35. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 35 szám. hetnek, de ott a fényes kiállítás, a sok tömegjelenet és zenebona némileg elkendőzi a cselekményt, amely itt, kis színpadon, pőrére vetköztetve, botránykozást okoz. Értjük azonban, hogy a gazdasági bajokon kívül miért buknak a darabok sorra Budapesten is: azért, mert ilyenek. Ami igazán jó, az tetszik itt is. Ezeket a kifogásokat azért mondtuk el, mert könnyen orvosolhatók. Kallós igazgató megismerte Rákosszentmihályt és megszerette. Rákosszentmihály is megismerte őt és szeretetébe fogadta. Ebből a barátságból csak kölcsönös jó származhatik. Ez volt az iskolaesztendő. A jövő évad megmutatja, hogy a kölcsönös tapasztalatokat egymás javára értékesit- jiik'-e? Bizonyára igen és az alapvető munka megtenni a maga gyümölcsét. Mindenesetre a legjobb kívánsággal búcsúzunk igazgatónktól és kívánjuk, hogy minden tekintetben megerősödve térjen vissza majd hozzánk, a jól előkészített és megalapozott jövő évadra. Aihelés a Biikkön. Irta: Pillér György. Lillafüred és környéke olyan csodás benyomást tesz a szemlélőre, hogy szivbéli fájdalmat érzünk annak elhagyásakor. Utitársunk, a mi kedves lakostársunk Meiszterics Ferenc és neje »Fanni« komámasszony, József és Ferenc nevű csemetéik —• feleségem, László fiam — a kocsivezető — meg a »Mókus«. Indulás előtt Meiszterics komám rövid előadást tart arról, hogy az előttünk álló utón miféle látnivalók vannak és hogy mit és melyik oldalon látunk. Különösen kiemeli az ut kanyargós és veszélyes vol-^ tát, meg azt, hogy ez idén éppen a »Palota« szálló előtti kőkorlátot zúzta össze egy kocsi és utasával együtt hogyan fordult bele a hámori tóba. Biztatásul megemlíti azonban, hogy úgy a vezetőt, valamint utasait is kimentették. ígéri továbbá, hogy figyelmeztetni fog az egyes halálkanyarulatokra, meg arra, hogy melyik kanyarulatban repült ki motorkerékpárjából 10 méteres »saltót« írva le a levegőben. Megmutatja majd azt a helyiét is, ahonnan a tavasszal egy autóbusz zuhant a mélységbe. A remek és szakszerű előadás tán még most is tartana, ha a gyermekek fogainak összekocódása no, meg a bátor és jó idegzetű mamák szemeinek: félelmetes felvillanása értésére nem adta volna, hogy elég. — Indulás. Elhelyezkedés és indulás egy pillanat müve volt csupán — és mi még fel sem ocsúdhattunk, — máris vágtatva rohanunk egy az utunkat elálló — sötét* barna szinü sziklának. Torkunk összeszorul — kiáltani akarunk — állj — de egy dudaszó, egy éles kanyarulat és háttal vagyunk a sziklának. Ám a kocsi rohan tovább. Az ut egyre meredekebb, a kanyarulatok egyre élesebbek és szeszélyesebb, alakúak lesznek, a motor mindig erősebb és erősebben dolgozik. Húsz és harminc kilométeres egyenletes sebességgel — 25—30—35 — helyenként 40 foknyi szög alatt haladunk körülbelül 28 kilométeres útszakaszon folyton feljebb és feljebb a »Bükk« hegység belsejébe. Az ut elsőrendű müut. »Hollótető« lillafüredi szakasza 1930-ban nyílt meg, — a »Hollótető« egri szakaszát pedig 1931. év tavaszán adták át a forgalomnak. Az ut jobboldalát mindenütt több évszázados, bükkel fedett élesen kiemelkedő magas hegyek határolják. A mü ut egész hosszában, szinte a hegy lábához van nőve. Igen — mert ezt az utat a hegyek aljából vették el, a mü ut alapja tehát szikla — amelyet robbantás, vagy a hegy aljának lefaragása által képeztek ki. Érthető ilyen módon az, hogy az útnak feltétlenül alkalmazkodnia kellett a hegyek szeszélyes alakulataihoz és annak szeszélyes görbületeihez. Az ut alakját és görbületeit tehát nem a tervező mérnök, hanem a jó Isten határozta meg akkor — amikor a hegyeket úgy és oda helyezte, — ahol azok jelenleg vannak. Még érthetőbbé válik ez akkor, ha tudjuk, hogy a müut baloldalát annak egész hosszában borzalmasan mély, talán száz méternél is mélyebb szakadékok szegélyezik. Bármelyik kis görbület eltüntetéséért tehát —- ha csak 2 méterrel tolják is el a tervezők a mü utat a hegy lábától — a mélység feltöltése, alapozása stb., ha technikailag igen, de pénzügyi szempontból keresztül vihetetlen lett volna. Lillafüredtől a »Szinva« forrásig (410 méter magas) az ut jobboldalát mindenütt a Szinva-patak kiséri. Ez a patak a fentjelzett magasságban szinte tenyérnyi mélyedésben ered. A mü ut és a hegyek közti sekély és keskeny medrében kristálytiszta vizével senki sem hinné el, hogy ez az igénytelennek látszó kis patakocska Miskolc városán keresztül zúgva-rohanva száguld sziklás medrében és vize ekkor már piszkos, rozsdásbarna szinü. (Garadna patak — hámori tó vize duzzasztja meg — a víz színét pedig a vasgyárak beömlő vize változtatja meg.) A mü ut baloldalát több mint 15 kilométeren az immár európai hirü és nívójú ródlipálya kíséri. A ródlipálya görbületei már nem olyan szeszélyesek, mint a mü úté — mert ennek pályáját több méter szélességében kivágott fák által függetlenítették a mü úttól. A kocsi rohan tovább. Feljebb és feljebb. Elhagyva a »Szinva« erdőjét az autó dudája csaknem állandóan szól. A kanyarulatok mindig élesebbek és szeszélyesebbek. Testünk már gépiesen érzi és követi a kanyarulatokat. Ez azonban nemcsak öntudatlan, — gépies mozgás, hanem természetes — immár megszokott hajlékonysága testünknek, mert a műutat a centrifugális és; centripetális erőknek figyelembe vételével építették. A müut jobboldalán, annak vízlevezető árkában részben szabályszerűen összerakott, részben szabálytalan tömeget alkotó rengeteg tűzifa. Az utat nem fényűzésből építették, hanem, hogy a fát szállithas- sák rajta. Azelőtt ezer meg ezer köbméter elrothadt. Baloldalt pedig — mert immár bent vagyunk a »Bükk« belsejében — a lehető legszebb panoráma tűnik a szemlélő elé. Eddig a legszebb, amit életemben láttam, a maga nemében páratlan. Ennél szebb látvány tán a világon sincsen. Nekem feltétlenül szebb, mint az Alpok, vagy mint Svájc szerpentinjei, — mert ezt a rablók még nem bírták elvenni, mert ez a hegység még a miénk, mert ez a »Bükk« hegység — magyar. Ameddig a szem ellát, mindenütt süni haragos- zöld szinü bükk és bükk. A kocsi rohanásával, meg a kanyarulatok szülte megvilágítás következtében a zöld szín majd világosabb, majd megint sötétebb lesz. Az egyes hegycsúcsok majd eltűnnek vagy ismét más és más alakban előtűnnek.
