Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-16 / 33. szám
33 szám. RÁKOS VIDBKM 5. oldal. Egy kitűnő ember védelmére. Egyik budapesti napilapban hangzatos cím alatt hosszú cikk jelent meg a Hév. budapesti állomásának »B« listára helyezett főnökéről, Róna Mártonról, aki most, öt év Után, pert indított a Hév. ellen. A cikk érzelmes hangon és nyilvánvaló célzattal elmondja, hogy Róna Márton Hév. állomásfőnököt az igazság megsértésével, mások érdekében helyezték nyugdíjba. Nem feladatunk és nem is áll módunkban, hogy a közleménnyel bővebben foglalkozzunk, mert tartalma az érdekelt féltől is megkövetelhető tárgyilagosság elemi követelményeinek sem felel meg. Telítve van burkolt és nyílt vádakkal. Olyan embereket támad alaptalanul, kikkel naponkint érintkezünk, akiket jól ismerünk és akiknek tudjuk értékét és tapasztaljuk az utazóközönség érdekében kifejtett munkáját. A Rákosvidéke közönsége joggal mondhat bírálatot, mert látta a Hév. budapesti állomását Róna alatt és most Teghze-Gerber alatt. Ha Róna céljait csak újságcikkekkel tudja elérni és Ízlése ezt megengedi, tegye, de akkor támadja a Hév. igazgatóságát és ne volt kollégáját, kinek csak az a bűne, hogy akaratán kívül utódja lett. Különös, hogy csak most, öt év után, dereng Róna előtt az, hogy vele igazságtalanság történt. Ugylátszik, az emberi felfogásra, az emlékezőtehetségre befolyással van az, ha a vezetőállásban lévők közül többen nyugdíjba mennek. Kérdést intéztünk ebből az ügyből kifolyólag Teghze-Gerber Frigyes állomásfőnökhöz, ki azonban Rónára vonatkozólag kitérő választ adott. Nem hajlandó nyilatkozni. Nem tartja Róna költői elbeszélését olyan komolynak, hogy arra válaszoljon. Annyit sikerült megtudnunk, hogy Teghze-Gerber, mielőtt állomásfőnök lett, sokkal szebb és tekintélyesebb állásban volt a Hév.-nél. A ráckevei vonalon volt vonalfőnök. Erre az állásra vették is fel a Hév.- hez a gyászos Trianon következtében elszakított Kassa—oderbergi vasúttól. A felsőbbség rendeletére, mint fegyelmezett tisztviselő vállalta az alacsonyabb és kisebb jövedelemmel járó beosztást. Még ma, tehát 5 év után sincs annyi fizetése, mint volt itt az állomáson Rónának. Az állomás személyzeti létszáma is kisebb, mint Róna idejében. Látjuk, hogy bántja az igaztalan támadás, de mint igazi úri ember, azon igyekszik, hogy ezt az érzését leplezze. Szolgáljon e pár sor Teghze-Gerber megnyugtatására, ki szeretetreméltó egyéniségével és előzékeny figyelmességével az utazóközönség megelégedését bőségesen megszerezte és kinek tapintatos magatartása miatt sokszor még a Hév. ellen fennálló ellenérzést is elfelejtjük. Ma minden érdeklődő úgy az irodában, mint a pályán azonnal és készséggel kap felvilágosítást, útbaigazítást. A pénztáraknál nincs te- refere, sem gorombáskodás. Most mindenki udvarias hangon beszél; mindenki elsősorban vasutas, megszűnt a privátügy. Nem kell várni, mig az eladandó ingatlanokat felajánlják s fényes előnyüket nagy bőbeszédűséggel elmondják. A kisebb személyzet mellett is az állomás tiszta, a kocsikat rendesen kitakarítják. Pedig a személyforgalom ma sokkal nagyobb, pl. azelőtt nem volt vonat a lóversenyre, ma az is van. Érdeklődtünk az ügy állása iránt az igazgatóságnál is, de ott kijelentették, hogy tárgyalás alatt lévő ügyben véleményt nem nyilvánítanak. Nem tartják etikailag Összeférhetőnek, hogy a bíróság előtt fekvő ügyhöz akár pro, akár kontra a tárgyaló termen kívül hozzászóljanak. Az igazságot majd a független magyar bíróság fogja megerősíteni. Kénytelenek vagyunk az igazgatóságnak ezt az álláspontját elfogadni, melyet megfelelő eljárásnak tartunk, bár úgy érezzük, hogy jelen esetben egy igazságtalanul megtámadott tisztviselő érdekében, kivételesen némi helyreigazító közleményt kellett volna kiadni. Ha mást nem, legalább annyit, hogy nem Teghze-Gerber érdekében történt Róna áthelyezése, hanem bizonyos tények alapján, melyeket a felsőbbség úgy Budapesten, mint Kistarcsán állapított meg. Ha nem tartja a Hév. igazgatósága az egész Róna ügyet ennyire sem érdemesnek, igy is jó, mert mi tudjuk, hogy kicsoda nekünk Teghze- Gerber Frigyes, azt pedig, hogy azelőtt ki volt, mindenki láthatja, ha a bel- és külföldi érdemrendekkel díszített mellére tekint. Halálozások. Súlyos gyász érte egykori lakos- társunkat, Rákosszentmihály régi jóakaróját, a kiválóan népszerű Greszler Jenő miniszteri tanácsost, a kultuszminisztérium polgári iskolai osztályának vezetőjét. Édes atyja, Greszler Vilmos ny. uradalmi igazgató, a Ferencz József rend lovagja, kilencvenegy éves korában meghalt Gödöllőn. A megboldogult három évtizeddel ezelőtt sokáig volt Rákosszentr mihály lakosa, a mai községi orvosi lakás volt kedves villája, amelytől akkor ment el a kedve, amikor a körforgalmi villamos kanyarodója számára kisajátították a kertje szegletét. A kiváló öreg ur akkor Gödöllőre költözött és haláláig ott maradt. Fia, Jenő, megnősült és Budapesten telepedett meg a családi (Ocker) házban, leánya, Vilma, pedig Kada Árpád szfőv. számtanácsos felesége, majd özvegye lett. A sokáig nagy és értékes szerepet vitt Greszler család igy kivonult Szentmihály társadalmából, de jóakarata mindenkorra fentmaradt az egykor any- nyira szeretett község iránt. Greszler Vilmost igen nagy és őszinte részvét mellett temették el Gödöllőn'. — Megint egyik törzsökös, igen régi szentmihályi polgártársunk hagyott itt bennünket. Az idő eljár, s már-már fájdalmasan tapasztaljuk, hogy hovatovább az ujjainkon számlálhatjuk el a régi gárda tagjait. A derék és mindig szorgalmas Röhl Károly is közéjük tartozott. Szelíd, dolgos polgárember volt, Budapesten igen jóinevü férfi és katonai szabómester, akinek remekbe készült munkáját igen megbecsülték. Később társul vette magához vejét, Blesz Ferencet és vele az elismert hirü Röhl és Blesz-céget alapította. Idehaza igen jó családapa és a társadalom hasznos tagja volt. Szép családot nevelt és sok ideig közérdekű mozgalmainkban is részt vett. Tagja volt a Nagykaszinónak és egyik lelkes vezére a volt Hausvater vendéglőben fennállott asztaltársaságoknak. Mióta özvegyen maradt, s az érelmeszesedés tünetei súlyosan mutatkoztak szervezetén, mindentől visszavonult és igen csendes emberré lett. Élete het- venhatodik évében hunyt el. Az ág. ev. egyház szertartása szerint temették. Tóth Szöllős Mihály lelkész megható búcsúztatót mondott és az ev. énekkar gyászdalokat énekelt. »Röhl papát«, — igy hívták évek hosszú során át az egész községben: gyermekei: Goreczky Ferencné szül. Röhl Gizella, Blesz Fe- rencné szül. Röhl Rozália, Röhl Károly, Bresztö- vánszky Bélámé szül. Röhl Ilona, Röhl Alajos, Röhl Jenő; továbbá: Goreczky Ferenc, Blesz Ferenc, Eresztővánszky Béla, Röhl Alajosné szül. Gregoretz Margit, Röhl Jenőné szül. Holló Mária mint vejei és menyei, ifj. Goreczky Ferenc, dr. Goreczky László, Blesz Margit, Bresztovánszky Ilona és Márta, Röhl Margit, Lali, Terus és Éviké mint unokái, valamint nagyszámú rokonsága gyászolja. Miszaros Júzsef ??!/#?? Rákosi-ut „é8Sny
