Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-02 / 31. szám
10. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 31 szám. Választmányi ülés. A Sashalmi Polgári Társaskör elnöksége ezúton is értesíti a tagokat, hogy az augusztus 3-iki választmányi ülést a tagok nyaralása miatt csak szeptember 6-á.n tartják meg a kör helyiségében. A háztulajdonosok nagy nyári mulatsága. Élénk érdeklődéssel vájják a Sashalmi Ház- és T elek tulajdonosok Egyesületének augusztus 2-i.ki nagy kerti táncmulatságát. A változatos és értékes műsort Kallós József, a rákosszentmihályi színház igazgatója állította egybe. Az estélyen a rákosszentmihályi szinté,rsulat kiválóbb tagjai fognak fellépni. Megjelenését ígérte meg Szűcs István clr., a kerület szeretett országgyűlési képviselője is. Szeptember ■>. A Sashalmi Leventeegyesület ifjú tagjai nagy szorgalommal készülnek a szeptember 5-iki műsoros tánc estély re. Az estélyen a kiváló leven te zenekar önálló hangve rsenyszámokkal fog közreműködni. Muhi bácsi.- Életkép. Irta: Erdős János dv. Akkortájban volt gyerek, mikor még az »r« alá talpat csináltak, hogy jobban megálljon. A mint négy »diák oskolát« szerencsésen átúszott, szeretett volna már ő is valami lenni. Mit is ér az az egyhangú, magolással eltöltött diákélet? Hiszen úgy sem lesz attól az ember okosabb. De mikor az ember már egyéb is lehet. — Lett is. Beállott patikáménak, azaz, hogy csak praktikánknak. Mert a kettő közt, tudvalevő, hogy van egy kis differencia. Három esztendő múlva megkapta az az absolütoriumOt. Büszke is volt rá. hogy már ő is segéd; övé volt a világ egész a nagy diófáig. Megtanulta Aescűiap bűvös-bájos mesterségét: hogy kell foglalkozásához illendő komoly arcot vágni; hogy kell az üres időt eltölteni a capsula- csinálás, -még a zacskó-ragasztás nemes mesterségévé!,* hogy- kell pakolni a pirositót. mikor jó a madártej; hogy- kell azakungia porából minden bűvészet nélküLfizfélé -zárf-éx-portálnr; -tudta; hogy kell csillagot rugatni az álmos laboránssal. Sőt még a diachy- 'onTdastromdőzieséhéz-is ért-etíi Az pedig már valami. Megás-dicsérte a phy sicus ;-mikor vizitálni volt'. Meg íncfetásc'einlégéti. Mái'a principális előtt is' szabad volt- rágyújtani egy szivölár-a.'- ;('Mert- azt akkor úgy hívták-A fuvart, fuvolának hitták-é,- azt nem tudom.) Nemi járt- már a -laboránssal bodza-gombát szedni. Ár kimenőjét ineg ott tölthette el, ahol akarta; Fizetési is kapott, Néni is lehetett volna akkor tájban gyalog beszélni vele. Há,t még, mikor »cursista« lett! Akkor volt még csak gyöngy élete. Tini kisasszony', aki- máy azóta végen nagymama, sokat tudna róla beszélni. Nem is olyan ná.pic, Schódli buvq népség volt ám ő, mint a mostam kollegák, kik fél délután elülnek egy kapuciner mellett, telefirkálva az asztalokat cifrábbnál, cifrább vegyképletekkel s csak néha-néha eresztve meg egy kis csöndes alagért. .Mikor a diplomát megkapta, nem volt párja három vármegyében. Adta is a gavallért amúgy fiatal »patyikus« módon. Már tudniillik: míg a Szepi bácsiról rámaradt örökség tartott. Mert há,t bizony, az sem tartott ám mindörökké. Mikor aztáp tisztában volt magával s lassankjmt szétfoszlott az ismeretség; egyet gondolt, beállott »oklevelesnek« s folytatta ott, ahol cursus előtt elhagyta. Hat napon munkálkodott, a hetedik napon pedig — akkor t. i. mikor kimenője volt — ő mellé csoportosult az egész környék vigkedélyü fiatalsága. Dolgoztak is emberül. Meghallották annak a hírét még a szomszéd falubeliek is, miikor Muki ur amúgy régi szokás szerint »neki búsulta magát.« A principális ur különben nem igen bánta; tudta,hogy a magáéból mulat; az ismeretség réven meg az egész környékre mind tőlük hordták az »egy garasért val amit.« Hejh, boldog idők voltak azok! így tartott volna az tán mostanáig is, hanem idő folytán először csak tréfából, juxból, heccölés- képen, később már komolyabban is kezdték lassan- kint per »Muki bá.csi« titulálni; inig egyszer csak, maga sem tudja mi módon, azon vette észre magá,t, hogy bizony, ideje volna már egy kissé szolidusa,b!b életet folytatni, Megvénült, megszelídült bizony ő is; különösen mióta a fiatal principális alá került, kit valamikor »gyakornok« korában ő ringatott, csi- titgatott, mikor nem volt egyéb dolga. Eltűnt az öröm, ifjúság, s nem maradt neki belőle egyéb, mint az örökös if i-urs-ág; mert úgy hitták a házban a cselédek meg a vevők, hogy »ifiur.« Most aztá,n mint egy árva gólya, kinek nincsen pártfogója, úgy állt a receptura mellett, váltogatva a lábát, hol az egyik, hol a másik csípejére támaszí- lcodva. Olyan fontos képpel néz maga elé, mintha legalább is valami uj fagy-balzsam elméletén törné révedező fejét. Pedig csak az a baja, hogy miért nem ad má,r az Isten egy kis hideglelést, tífuszt, vagy épen kolerát, hogy meggémberedéssel fenyegető lábait egy kissé megjárt áthatná s a rá nehezedő unalmat egy pár hétre tova űzhetné. Aztán- meg mindjáyt jobb szemmel is nézik a háznál, ha tudják, hogy nagyobb szükség van reáBiz ő szegény má,r a hatvanast gázolja. De azért még mindig ember a talpán; még mindig ad magára valamit. Igazság szerint már rég tisztes őszbe borult baján, ragyog a bécsi korommal festett fekete párnáidé. Bajusza csak úgy mered kétfelé a tiszaujlakitól, melyre büszke, hogy tudja a titkos praescriptióját. Kabátja két ujjara viaszos vászonból varrt fekete tokot húz,, bogy a régi jószágot a szót- freccsenő linimentumtól megoltalmazza. Lábain kivágott everlasztiin cipők; mert mi tűrés tagadás, az öreg csont nem állja meg a feszest. Orrán tallér nagyságú pápaszem fityeg; most már szükségből, keserves muszájból, nem úgy, mint harminc esztendővel ezelőtt: hetykétkedésből. Télen bat, nyáron már öt óra előtt talpon van. Örömest heverne ő szegény egy kicsit tovább is, de hivatása igy hozza magával ezt a kora kelést. A laboránst nem lehat magára hagyni a törölgetésnél, mert a carminativa gyakran fordulna elő a »defectus-könyvhem« Gyakornokot meg pénzért sem lehet kapni, nem hogy másképen. (Folyt, köv.) Családfák megállapítását, JETSuÄ mányok felderiiését, latin okmányok fordítását, hiteles másolatok készítését jutányosán vállalja P«iltkó Béla ny. levéltárnok, IX., Ráday-utca 25. 111. I. sz
