Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-08-02 / 31. szám

2. oldäi. rákos vidéke 3! szárít. ismeretien magyar fürdő. Érdekes levelet kaptunk, Pillér György kör­állatorvos irta, a Rákosszentmihályi Kaszinó igaz­gatója, s igy már a levélíró személye is érdekessé teszi, de még érdekesebb a tartalma, amely egyik kevésbbé ismert és a közönség részéről méltatlanul mellőzött magyar fürdőnket ismerteti. A mai világ­ban halálos vétek, ha a magyar ember szűkös garasait külföldön költi el. Az a mentség sem igaz, hogy ne lennének alkalmas magyar nyaraló- és fürdőhelyeink. Vannak bizony a csodás Balatonon és a főúri Lillafüreden kivül is, csak nem ismeri a közönségünk. íme, a mi kedves barátunk most, ebben a levélben ismét egy olyan magyar fürdőre hívja fel a figyelmet, amelyet valóban kevesen is­mernek, pedig egy kis jóravaló élelmesség és üzleti szellem segitségével igen sok magyar embert von­hatna el a külföldi fürdőzéstől és részesithetne áldá­sos hatásában. Régi magyar átok, hogy nem tudjuk árulni, amink van és számos ilyen istenadta gyógyitó és üdülőhelyünk eldugott,an tengődik még a kis csonkaország közönsége előtt is, holott hivatása lenne, hogy tülekedjenek érte még a külföldiek is. Görömböly-Tapolca az ismeretlen magyar fürdő, amelynek dicsőségét zengi a Pillér György itt követ­kező levele: »Kedves barátom! Még nincs egy hete, hogy eljöttem Tőletek és mégis úgy érzem, hogy már ré­gen távol vagyok az én meghitt és megszokott tár­saságomtól. És nem szégyenlem bevallani, hogy bár itt nagyon jól érzem magamat, azonban Ti mégis hiányoztok nekem. Remek, gyönyörű szép vidéken fekszik ez a Tapolca-fürdő. Vize elsőrendű, 28--30 fokos meleg, igen bő forrású és üdülésre kiválóan alkalmas. Van ugyanis szóló és társas fürdésre al­kalmas kőmedencéje, van közös medencéje és van egv 100 méteres strandfürdője is. Valamennyit egyet­lenegy meleg forrás táplálja és igy a viz valameny- nyiben egyformán jó meleg. Kényelmes és tiszta a fürdőszálló, ellátás kitűnő. A fürdőszá ló egy igazán pompás, rózsa és más mesés szinü virágokkal ékes park közepén áll. Különböző diszbokrok és fák, de több évszázados tölgy- és cserfákkal tarkáziottan. A fürdőszálló keleti oldalán egy az egész leirt park hosszában elterülő csodás barnászöld szinü, meleg vízzel telitett, abszolút tiszta, zieg-zugos szegélyű, sok apró szigetecskével ellátott tavacska terül el, ame­lyen csónakázva, valóban a velencei lagúnákon kép­zelem magamat. A tó meleg vizében rengeteg vörös- szárnyú keszeg halacska úszkál és a viz oly tiszta, hogy a hal úszása a viz alapjáig is szabad szemmel is jól megfigyelhető. Az egész tó tükrét sárga, lila és vörös lótuszvirágok ékesítik. A fürdő és tavacska a Mátra egy szeszélyesen szép völgykatlanában1 fek­szik. Minden oldalról hegyek szegélyezik. Különösen csodás szépségű az északnyugati oldal, mert ez a legmagasabb hegyekkel van körítve, a hegyek pedig több évszázados tölgy- és cserfával vannak borítva. A hegyek tisztásairól csodás kilátás nyiliik a mész­égető bányára. Miskolc város egész környékére és különösen szép a kilátás Tapolca-fürdőre. Ittlétem óta naponta fürdőm, amely után mesés étvággyal eszem és úgy alszom, hogy még a »Rákos Vidéke« hires alvó főszerkesztőjét is lepipálom e téren. Meg­történt ugyanis, hogy 10 órától másnap d. e. 10 óráig aludtam, anélkül, hogy egyszer is felébredtem volna A fürdő vize oly csodás, hogy az ember bőre sima. bársonyos lesz utána, akár egv menyasszonyé. Az ember szinte megfiatalodik. Apropó, ezután a fürdőzés után kellett volna rendezni a futball-mecs- cset, oly rugalmasok lesznek az izmok, hogy a sová­nyak most már szóba sem jöhetnének. E hó 22-én gyönyörű autóutat tettem családommal. Az ut iránya Miskolcról kiindulva Diósgyőr -Lillafüred (melynek Anna nevű cseppkőbarlangját néztem meg), Hámori- tó és a Szín va-völgyén, Hollós-tetőn, — a hires mátrai ródlipálya mellett — Szinva-forrás stb. Eger végállomással. Az egri vár feltárt földalatti kaza mat ált és a földalatti kaszárnyákat is megnéztem. Eger Korona-szállójában elköltött jó ebéd után d. u. 6 órakor csendes esőben indultunk vissza Mis­kolcra. Édes barátom! Az ut, amelyet megtettünk, oly csodásán szép, hogy annak leírását máskorra tartogatom. Fájdalom, visszaérkezésem után veszem a Buda­pesti Hírlapot, mindjárt utána a Rákos Vidékét és olvastam azt a borzalmas cserkésztragédiát, amely két derék cserkészünk halálával végződött. Ez a csapás megrontoitta kedvemet és igy történt, hogv ilyen elkésve irok Neked. Még most is a nagy csapás hatása alatt vagyok és azért be is fejezem a tudósit ást. Szívesen üdvözlöm a szerkesztőség mindenegyes tagját, a kaszinó tagjait és barátaimat, szeretette! ölel Pillér György. Hősök emiékéi Rákossxentmiháíynak. Régi óhajtása Rákosszentmihály vezetőségének és közönségének egyaránt, hogy hőseink emlékeze­tére megfelelő szobormüvet állítsanak. Krenedits Sándor főjegyző már évekkel ezelőtt igen szép ter­veket dolgozott ki, melyek szerint Kecskeméthy Vince bíró a községháza előtt a fásítást is megkezdette, Prokop]) Endre pedig Ízelítőül igen tetszetős, mű­vészi emlékmű tervét készítet te el. Gyönyörű terve­ket mutatott be Andréjka József újpesti szobrász­művész is; a kitűzendő pályázat tehát már előre igen szép eredménnyel kecsegtetett. A szükséges költ­ségeket már egyszer fel is vették a község költség­vetésébe, de a gazdasági viszonyok romlása már akkor megkezdődött és a tételt, fedezet hiányában törölni kellett. Azóta a község csak nagy küzdelem me! tudja, — vagy tulajdonképen nem its tudja egyensúlyban tartani a háztartását, s így arra, hogy Rákosszentmihály hoz méltó emléket emelhessünk hő­seinknek, — e nehéz esztendőkben gondolni sem lehetett. Ebből a szempontból aligha szerencsés a mai pillanat is, amikor a népszerű gondolattal némely rákosszentmihályi egyesület a közönség elé lépett és az elöljáróság támogatását kérte mindenesetre elvben népszerű mozgalmához. Más kérdés, hogy a gyakorlati megoldás lehetőségétől nem állunk-e épen most sokkalta távolabb, mint bármikor. A község pénztárára támaszkodni nem lehet, — a társadalom pedig, — nos, a társadalom, amelyet ugyancsak a mostani indítványozók fellebbezéseikkel hasznos ki­adásoktól is mindig mentesíteni akartak, — aligha képes a mai viszonyok között nagyobb erőfeszítésre és ha pedig akad benne még valami teljesitőké­pesség, azt is a Szent Imre kápolna, a ref. kulturház és egyéb egyházi szükségletek, az ifjúság iskolai és testnevelésügyi támogatása, — legfőbbképen pedig a társadalmi jótékonyság köti le. Az a társadalmi

Next

/
Thumbnails
Contents