Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-26 / 30. szám
4 oldal. RÁKOS VIDÉKE 30 szám. bajbajutott fiuk megmentése érdekében, de gyenge motorukkal meg sem közelíthettek a hu Jam okkal küzködőket. Egy derék szigligeti hentesmester fiával kettesben lélekvesztőn indult segítségükre, de csakhamar vissza kellett térniük, mert kicsi hijján ők is elmerültek. Akik tudtak volna segíteni, a nagyszerű, erős motorcsónakok magántulajdonosai, semmiféle segélykérésre nem mozdultak meg. Leg- Szomorubb volt az, hogy a Badacsonyhoz érkező utas szállító hajó parancsnoka, miután már egy felborult vitorlás utasait megmentette, először nem akart a cserkészek segítségére indulni, majd hosszas rábeszélésre és fenyegetésre elindult, de csakhamar visszafordult azzal, hogy nem találja a cserkészeket, bár hosszú idő múlva is a táborból még látták a csónakot és a fiukat. A cserkészfiut pedig, aki kérte a kapitányt, hogy vegye fel a hajóra, s ő megmutatja az irányt, odavezeti a három vergődőhöz, nem engedte felszállani hajójára, sőt azt mondotta, hogy »az ő hivatása az utas szállítás, a menetidej éb ől nem vehet el ilyen ügyekre«. így gondolkodott a derék kapitány, pedig az utasok is kérték, hogy mentse meg a három cserkészt. Az edericsi vasúti elöljáró, Erdélyi Zoltán már emberségesebben gondolkozott. Az értesítés után nyomban, még az éjjeli órákban újra véges végig telefonált az összes balatoni vasútállomásokon és őrházakon ,segítséget kérve. Ezalatt a három fiú egyik borzalomból a másikba került. Parton álló társaik kétségbeeséssel szemlélték a szörnyű küzdelmet, de segítséget nyújtani nem tudtak. Köztük volt Neményi Károly Albert szöllőbir- tokos és újságíró, akit közönségünk már ismer a »tábori naplóból«. Ez a nemess.zivü férfiú lélekvesztőn akart elindulni segítségül, s úgy fogták le a halászok, nehogy a biztos halálba induljon. Az órák teltek. Esteledett, majd beállott az éj. A fiuk felváltva kézzel — az evezőlapátok régen elvesztek, — próbálták kormányozni a ladikot, mígnem ebben is teljesen kimerültek. A hullámok több méter magasra dobták a csónakot utasaival együtt. A vízzel telt ladik felborult... A fiuk, látva a véget, imádkozni kezdtek. A borzalmak óráit méltóképen leírni nem lehet. Rengeteg vizet ittak már, erejük egyre fogyott. Egy szál úszó dresszükben a jéghideg eső verte őket, testük valósággal megkékült. Tiringer József, Pálfy Gyula ereje egyre fogyott. Mayer Tivadar egyiktől a másikhoz kúszott s igyekezett őket feldörzsölni. Ez sem használt. Tiringer már egyre a vízbe fordult, bár a mentőövet ráadták, mint köztük a leggyengébb úszóra. A két fiun őrjöngés jelei mutatkoztak. Tiringer azt követelte Mayertól, hogy fojtsa meg. Végül önmaga nyúlt a torkához, de erő nem volt kezében, hogy eredményt érhessen el. Pálfy a fejét verte a csónakhoz és vérbeborult. Mayer azután rémülten látta, hogy Pálfy teljesen eszméletét vesztve végleg eltűnik. Elvitte a Balaton. Tiz perc múlva Tiringer is a habok közé merült. Ekkor 10 óra volt. A túlsó partról, ahova a hajtotta őket, nem is voltak már messze. Mayer még tudta tartani magát, bár utolsó erejét szedte össze. Éjjel 11 órakor Máriatelepnél partot ért. Összeesett. Az^án maradék erejével négykézláb vonszolta magát a legközelebbi házig, de onnan elzavarták. A következő házban Farkas László vincellér adott a tel esen kimerült fiúnak menedéket, átadta ágyát, két dunnát is rakott rá. ő maga a földre feküdt. Reggel aztán ünneplő ruháiba öltöztette, 5 pengőt adott neki és átszállították Fonyódra, ahonnan hajó vitte vissza a másik partra, Almádiba. Ott már vártak rá az uradalom kocsijával Harkner László és Bartos Márton társai, akik a táborba szállították. Ezalatt pedig megérkezett Adámy túrakocsiján községünkből a látogatásra indult, a szerencsétlenségről mitsem sejtő társaság: Vedres Béla esperes apátplébános, Benczik Lajos, Töröcsik Gyula, Pornói János és Sziavkovszky Sándor. A társaság csak a táborban értesült a lesüjtó hírről. A többiekkel együtt reszketve várták ők is a kocsit, melyről nem tudhatták, hogy hoz-e valakit és hányat, a háromból? Amikor a kocsi megérkezett és a két kiküldött cserkész egyedül Mayer Tivadart hozta, már mindenki tisztában volt Vele, hogy .a másik két cserkésznek vége van. Kihallgatták Mayert, aki elmondta a rettenetes 8 és fél óra borzalmait. Aztán Mayer az egyik sátorban a szalmazsákra roskadt. A látogató társaság pedig, amilyen vígan érkezett a táborba, olyan mélységes szomorúsággal indult haza. Midössze 1 és fél órát töltöttek a táborban... Vedres Béla apát megindultan fejezte ki részvétét Krieger Györgynek, a talpig becsületes, odaadóan lelkiismeretes, a fiukat apai szeretettel féltő h. parancsnoknak, akinek gondosságát bizonyítja á táborozás egész ideje. A tábor ezek után nem maradt tovább Szigligeten. Szerdán este fél 9- kor érkeztek haza. De milyen más volt ez az érkezés, mint máskor! Nem nótaszóval, kemény léptekkel vonultak be, hanem csendben, némán, mint a temetéseken szokás* A csendes menetet nagyszámú néma közönség várta. Szótlanul vonult be mindenki a templomba, ahol Pichler István espefesplébános a következő beszédet mondotta a hazaérkező Csapatnak: »Kedves fiuk! Három hete lelki vidámsággal bo- csájtoltunk titeket útnak. Szent szándék vezetett bennünket: a természet ölén erősödjetek a szebb jövő és a magatok előmenetele érdekében. A természet azonban vad, ellenséges erő. Kettő közliletek szembeszállóit, de ném birkózott meg vele, mert tapasz- ta atlanok, fiatal darvak vol ak. Itt, a jó Isten színe előtt merem vallani, meggyőződésemet, hogy azok, akik a ti gondozásotokat lelkes buzgalomból vállalták, mindenkor érdemesek arra, hogy rájuk hallgassatok, mert íme ,az ó szavuk titeket meg is mentett minden bajtól. Ne a cserkészet magasztos eszméje iránti megrendülés szavát engedjétek tehát úrrá lenni szivetekben, mikor e kettős szerencsétlenség miatt szomorkodtök, hanem kedves hozzátok tartozóitokkal együtt hálát adva á jó Istennek, a sugallatért, hogy kedves vezetőitekre hallgatva, testben és lélekben erősödtetek, — erős elhatározást keltsetek magatokban: a szabadakaratból vállalt fegyelem és engedelmesség elhatározását. S ennek az elhatározásnak emlékére ezentúl minden örsi és csapatórán emlékezzetek meg legalább a bucsufohásszal, elhunyt két cserkésztestvéretekről. Most rövid ima után megbékülten, csendben, szeretteitek látásán örvendő lélekkel térjetek otthontokba...« A két elhunyt cserkészért társaik s a hívők áhitatos imája szállott a magasba... szky, OSZZÁK temetkező vállalata. Rákosszentmihály Rákosi-ut 49. Fióküzlet: Mátyásföld. (Középső megállónál.) Elvállal egyszerű ^s díszes temetések rendezését, hu'las/állitast Budapestre, vidékre és külföldre valamint exhumálásokat bármely temetőből Viaszgvertyák síremlékek, sírkeresztek minden nagyságban, sirtáblák ércből és márv nvból. Élő- és müviráe-kns oruk, koszoru- szallagok kaphatók. Telefon Rákosszentmihály 3
