Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-07-19 / 29. szám

4. oldal.

RÁKOS VIDÉKÉ

29. szám.

önképzés, az irodalmi ismeretek fejlesztése és elmélyítése, az ízlés csiszolása, a hazafias és erkölcsös gondolkozás növelése, művészi célok szolgálata, jótékony törekvések előmozdítása és a közönségnek a szinp árt olásra nevelése terén igen fontos feladatai vannak, amelyekért értékes, hasznos és minden magyar ember elismerését bőségesen kiérdemlő' fáradságos és áldozatos munkát végez. Mindezek mellett szinte csak kisebb jelentőségű az a figyelmein kívül nem hagyható eredményié, hogy helyes irányú szabályozó és fejlesztő, üdvös hatása sok hasznot jelent a társadalmi életben is és sok káros szórakozástól veszi el az időt és alkalmat.

Ezek ma már általánosan elfogadott igazságok, amelyek a műkedvelő szinészkedést egészen más világításba helyezik, mint régebben, úgy,annyira, hogy vele most már a legilletékesebb helyeken is, mint komoly tényezővel számolnak és a hivatásos színészet sem ellenségét látja benne, hanem támogató barátját, amelynek társadalmi szervezettsége számtalanszor érezteti a színészet javára áldásos hatását. Épen ezért csakugyan helyes utón jár a múlt heti levélíró, amikor a műkedvelő szinészkedéstői elsősorban azt követeli, hogy a műkedvelő munkát megfelelő, irodalmi értékű és Ízlésbeli csorbákban nem szenvedő műsorra áldozza és ne tegyen a pillanatnyi, olcsó siker kedvéért káros engedményeket a talán divatos, de értéktelen, Ízlés-, sőt nem egyszer erkölcsromboló fércmüvek előadásával, a művelésre váró tömegek alacsonyabb szellemi színvonalon álló gondolko zásának.

Rákosszentmihályon a műkedvelő színészet jó három évtizedes múlttal dicsekedhetik és olyan fokra emelkedett, amely országos hírnevet biztosított számára. Kiáltó példája volt ennek; midőn jótékony- célú előadást tarthattak műkedvelőink Budapestien, a Belvárosi Színházban és ott sem vallottak szégyent, sőt még ma is, — évek múlva, — meleg elismeréssel emlékezik rá vissza az előadás lelkes közönsége.

Az a régi műkedvelő gárda sikeréit főként nagy gonddal megválogatott műsorának köszönhette és a műkedvelő szinészkedés másik nagy titkának, hogy sok fáradsággal végzett, hosszú és gondos betanítás után, minden szereplőt egyéniségének megfelelő feladatban állított a közönség elé, mert a hivatásos színészt rutinja és mesterségbeli tudása képessé teszi különféle alakok ábrázolására, de az átlagos műkedvelő csak akkor érvényesülhet sikerrel, ha saját magát, lelki és testi lényegét nyújthatja a színpadon is.

A régi dicsőséggel szerzett tőkét az utóbbi években Szlavkovszky Sándor rendező és színjátszó talentuma nem csak híven megőrizte, hanem tekintélyes mértékben gyarapitotta is és az ő Krédó-gárda előadásai szintén olyan műsorral kedveskedtek, amely teljes mértékben értékessé tette a műkedvelők munkáját és biztosította annak minden irányban megbecsülendő hatását.

A rohamosan fejlődő Rákosszentmihályon újabb

műkedvelő csoportok is alakultak, amelyek tagjai szintén értékes munkásai a nemes feladatnak, szintén átérzik hivatásuk fontosságát és sok sikert könyvelhetnek el, — a legtöbbször megfelelő műsor jutalmául, de azért, — sértődés nélkül fogadják el a való igazságot, — nem egyszer selejtesebb mű szolgálatába .állították tehetségüket és buzgalmukat. Nagyobb botlás, hál’ Istennek nem igen történt, csak arra gondolunk, hogy például a modern, úgynevezett »operettek« és kabarétréfák semmiféle irodalmi vagy művészi értéket és színvonalat nem képviselnek. Igenis, helytálló tehát a mi levélírónk jóindulatú figyelmeztetése, hogy műkedvelő kultuszunk kivívott színvonalának biztosítása érdekében féltő gonddal vigyázzunk ezentúl is a műsor megválogatására, mert végtére is az előadott darab értéke elsősorban az előadás sikerének alapja, s a legjobb tolmácsolás se biztosíthat igazi sikert, ha a szereplőknek nincs igazi mondanivalójuk.

A rákosszentmihályi mükedvelés a fejlettségnek olyan fokára jutott, hogy egészen megokolt egyik fiatal munkatársunknak az az ötlete, hogy a különböző csoportok között műkedvelő versenyt rendezzünk. A terv életrevaló és a Rákos Vidéke szerkesztősége szívesen mozdítja elő megvalósulását nem csak a hírlapi propagálással, hanem egyéb utón is. A kérdés immár mindjobban megérik és a színházi évad befejezése után napirendre is kerül. Itt most csak azért emlitjük meg, hogy rámutassunk arra, hogy a verseny feltételeinek megállapitásában is ki kell domborodni a jó műsor jelentőségének. A döntésben okvetlenül fontos tényező lesz az is, hogy melyik műkedvelő csoport milyen irodalmi és művészi értékű feladatot vállalt, milyen műsor keretében pályázik az elsőségért?

Ha pedig már itt tartunk, valljuk meg, hogy a műsor megfelelő színvonala nem csak a műkedvelők számára megállapított feltétel, hanem épen úgy érvényes és kötelező a hivatásos színtársulatra is. Sajnos, ezek, eszményi törekvéseiken kívül, a mindennapi kenyérért is küzdenek, tehát érthető, ha kény- szerhelyeztükben kevésbbé válogatósak a közönségszerző eszközökben, de azért minden fék nélkül nekik sem szabadna ocsmányságokat és bárgyuságokat feltálalni, csak azért, mert ötven vagy hetven budapesti előadás reklámja bizonyos kasszasikert biztosit. Ez a kérdés feltétlenül rendezésre szorul, épen most csak azért nem időszerű, mert a szegény, vergődő magyar színészek egy buzgó kis csapata egy darabig Rákosszentmihályon megélhetésre talált. Vészjelekkel érkeztek meg és sovány reményekkel, — örvendetes, hogy valamelyest és a reméltnél sokkal hosszabb időre, itt révbe jutottak. Az első és a fő most, hogy mig csak lehet boldoguljanak; azután lesz majd idő és alkalom, hogy a magasabb szempontokkal is törődjünk, amelyek során egyik első követelés lesz a műsor erkölcsi és ízlésbeli színvonalának biztosítása,