Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-19 / 29. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 29 szárti. nem volt kiváncsi reá? Sőt még a pengőeskéivel sem sietett a cserkészek segítségére, akkor, mikor mások, élemedett korban már kockázatos vállalkozásukkal, még az egészségüket, életüket is kockáztatták. Hál’ Istennek nagyobb baj nem történt. Bazsó Bertalant! érte kisebb baleset, jelentéktelenebb és szerencsésen gyógyuló csontrepedés és hir szerint Solti Sándor lett könnyebb beteg a szokatlan testi munka után. A mérkőzés a következőképen folyt le: Klier József a biró, füttyszavára, aki egyébként a mérkőzést kiváló érzékkel vezette, — általános meglepetésre a kövérek kezdtek heves támadásba s a soványakat is, a közönséget is a szó szoros értelmében elbűvölték iramukkal. A zord támadásoknak a 6. percben lett eredményié, vitéz Regős Ágoston révén. A kövérek továbbra is vakmerőén és kitartással folytatták a támadásokat s a 9. percben Reich Rezső rúgását a soványak védelme hiába akarja kikanalazni a kapu vonalról, a labda mégis hálóba kerül. A mérkőzés igen heves. Mindenki, a játékosok is azt hitték, hogy a mérkőzés csak mókákra szorul, de nem, minden játékos nagy fontosságot tulajdonit a meccsnek, mindenkit elfog a játék heve és min' denki komolyan dolgozik. A közönség a felbukásokra kiváncsi. Ebből is van elég. Legelsőnek Bodóczy József esik el. De úgy látszik eszébe jutnak a drága cserkészfiuk és felugrik, mintha semmi sem történt volna. Komolyabb azonban Bazsó Bertalan esése, aki kezére bukott. A második félidő a soványaké! A kövérek az első 15 percben (a mérkőzés négyszer 15 perces) túlsókat küzdöttek és ki is adták erejüket. A nagy küzdelem sok izgalmas percet teremt. Nagyon mulat a közönség azon, mikor a II. félidőben Szlanits István kézzel a labdára esik. A 3. percben komért rúgnak a soványak, Krenedits Gyula, ugyancsak megrémíti a kövéreket, akik akkor lélegzemek fel, amikor lövése a kapu mellé' megy. A 6. percben vitéz Nagy Szabó Sándor nem kiméli a kövéreket és irgalmatlanul gólba lövi a labdát. Nosza, a kövérek összeszedik erejüket esi a kapott gólra újabb hatalmas támadásokkal veszélyeztetik Poros István kapuját és csaknem eredménnyel, mert Töröcsik Gyula hatalmas— kapufát lő. A kövérek egyre támadnak, bár lihegve és zihálva. Az egyik veszélyes támadást Kurucz Kornél kézzel akasztja tneg, 11-es! Vitéz Regős lövi, nagyon szépen, de nincs szerencséje, a labda a felső kapufát éri. A 12. percben komért rug a nehezebb csapat: Töröcsik rúgja, veszedelmes is, de védik. A 14. percben Nagy Szabó lefut, átadja a labdát Kubinyecznek, aki a játék legszebb gólját rúgja, a labda gyönyörű ívben esik a hálóba. Ezzel a soványak kiegyenlítették az eredményt (2:2). A második félidő végén Tóth Pál László elragadó módón cselez, de lövése nem sikerül. A harmadik félidő elején nagy hahota kiséri Puskovics és Solti egymásra esését. A sovány Puskovics kiugrott a nagy test alól és tovább szaladt a labda után, de Solti csak segítséggel tudott felkelni. A 6. perc nagyon meleg. A kövérek kapuja felé rúgnak 11-est. A kövérek nagy örömére azonban Nagy Szabó kapu mellé találja rúgni a labdát. Szinte végig hallatszik a pályán a kövérek féllélegzése. A 10. percben Puskovics nagyon veszélyes, kapura lövését, a kapu mellett álló gyerekek is segítik, róluk megy gólba, Klier József azonban nem adja meg a gólt s a gyermeksereget elhessegetik a kapu közeléből. Nyomban rá újra nagy kövér támadás (valószínűleg a kövérek maradék erejéből), Töröcsik Gyula ravasz csavart labdát ereszt a kapura, de gól nincsen. A negyedik 15 perces félidőt már nem tudták lejátszani, mindkét csapat kiadta minden erejét. A soványok csak a mérkőzés végén vették észre, hogy a kövérek nem tizenegy, hanem tizenhárom emberrel játszottak. De hát, kicsire nem nézünk. Ennyi előnyt igazán adhattak ebben a hendikep mérkőzésben, — ahol a közönség is a kövérek pártján drukkolt. Az eldöntetlen mérkőzés után a kövérek és soványak csapata egy-egy vitézt állított ki, hogy lovagi tornán szerezze meg az egyik csapat a győzelem dicsőségét. Lindmayer Károly és Poros István állott ki birkózásra. Hát ezt aztán csakugyan látni kellett;! A hires bajnok Lindmayer micsoda mestere tudományának, midőn gyónócédula ellenfelét az érdekes helyzetek egész során végig birkóztatta! A publikum harsogva kacagott mindvégig. Remek jelenet volt midőn Poros valósággal a hátára mászott önmagát legyűrő ellenfelének, aki a második menet végén két vállra feküdt. Mühlbeck Károlyné babérkoszorút akasztott a soványak vitéze nyakába. A tüzoltózenekar, Malavetz Mihály vezetése alatt; egész délután szórakoztatta a közönséget és lelkesi- tette a bajvívókat élvezetes, szép játékával. Végül pedig, mint római gladiátorok vonultak el mindannyian a zenekar vezetése alatt, muzsikaszóval a Csömöri-uti iskolába, melyet öltözőül használtak. Szép és derék munka volt; büszke lehet rá minden részese és megérdemelte a vidám áldomást, amelyet előbb Solti vendéglőjében, aztán pedig a Nagy- kaszinóban tartottak. A kövérek és soványak mérkőzésére Ötletes és mulatságos plakátokat rajzolt a nagyon tehetséges Lengyel Jenő, aki a Rákos Vidéke kaszinói példányába »Spicli« címen négy oldalas képes mellékletet is rajzolt, amely a mérkőzés tréfás reklámja. Az ügyes színes rajzok, karikatúrák és mulatságos szöveg nagy hatást keltettek. A mérkőzésben részt vett csapat képéit, Labbancz Jenő barátunk művészi fényképfelvétele alapján kedves emlékül itt közöljük, — de talál az olvasó ezen-
