Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-05 / 27. szám
8. oldal. RÁKOS VJQEKE 21. szám. Adományok a cserkészek javára. A cserkészek táborozásához újabban az alábbiak járultak nemes adományaikkal: Kerner Emil, Reischiekné, Ruisz Antal, Dvoracsek Józsa, Baritz Dénesné, Kühlburger Antalné, N. N., Hangya, Gerecz Jánosné, Herkner Nándor, Kabay János, Lippe Ö. Sándor, Orbánná, Kertesy Ignácné, Schubert, Schein Ödön, Horváth László, X. Y., X. Y., N. N., N. N., dr. Árnon Imre,. X. Y., Sejtz József, Lindmayer Károly, Pinkert József, Tiszai Istvánná, Thuriet Lajos. A parancsnokság ezúton mond hálás köszönetét az adományozóknak, azonban köziig hogy jótékony lelkek még mindig siethetnek a táborozok támogatására. A jövő- héten autón megy egy társaság a tábor látogatására, velük még lehet adományt küldeni a táborba. Addig az ajándékokat a plébániára kell küldeni. A Korzó- és a Kertmozgó értesítése. Julius 5-án, vasárnap, mindkét mozgóban a »Kék angyal« cimü, 10 felvonásos, hangos Ufa dráma kerül bemu- tásra, Emil Jaanningssal és Marleen Dittrichhel a főszerepben. A másik film szintén az Ufa nagysikerű slágere, a »Szeretlek, szeretsz, szeret« ci,mü víg diák operett, 8 felvonásban, (Willy Forst ás Betty Bird). A kert mozgó vezetősége kéri vendégeit, hogy a hosszú műsor miatt (negyed 9-től negyed 1-ig tart) az előadáson pontosan jelenjenek meg. Anyakönyvi hírek. Május hóban születtek: Gyetvai Mária, Csjef Imre, Sós Edit, Horeszky József, Kirchmayer Károly, Pap Éva, Skrabák Gabriella, Pesze Gábor, Gvanov György, Feremtzi Ottó, Lichtenstein Klára, Ammerling Katalin, Ammerling Róza, Mühlbacher László Ferenc, Lassú Márton, Szik Gábor, Schwarcz István, Sándor Klára. — Elhaltak: id. Abonyi Pál, Bognár Béla, Kovács Károly, Magyar János, Kókai Zsófia, Tóth Ilona, Pitt- ner Julianna, Harbach Ferenc, Dácsi Jenő, Száll Rozália, Engler Ferenc, Seibriger Traugott, Csikász Ferenc. — Házasságot kötöttek: Kratofil Zoltán— Somogyi Jolán, Makádi Pál—Lovas Margit, Fábián József—Bogdola Aranka, Gyergyák János—Lakics Olga, Kertész István—Varga Rozália, Imre Géza— Horváth Mária, Palkó János—Tegén Ilona, Horváth István—Boné Sári, Goldschmid József—Lehner Erzsébet, Ecser József—Kosiczki Erzsébet, Könczöl Dezső—Csányi Mária, Bálint János—Sárközi Etelka, Hám István—Gubcsók Katalin, Dolányi József— Eng’er Rozália, Vépy József—Szik Anna, Pfefer József—Wojticzky Ilona, Kovács Ferenc—Kovács Terézia. Lyon. Irta: Nagy Ferenc. A francia városok rangsorozatában Lyon a harmadik helyet foglalja el, u. m.: Páris, Marseille,, Lyon, Lille stb. Büszkék a franciák erre a városukra. Méltán, mert a lyoni selyem a legkeresettebb divatcikkek közé tartozik ás nagyon sok francia, külföldi, nagyvilági és divathölgy kényes Ízlését elégíti ki. A lyoni selyemnek, amely a legismertebb a világon, itt a gyártása a legnagyobb titoktartás mellett folyik, és bizony még a saját nemzetbeliek előtt sem igein mutol- gaíják a gyáraikat, vagy a műhelyeiket, nem hogy idegeneknek megengedjék oda a belépést. Én jó fnagarn is eltekintettem ettől és csupán azt kerestem fel, amit rövid itt tartózkodásom ideje megengedett. - ,A legelső dolog, ami — ellentétben a többi francia várossal — itt feltűnik, az utak rendezettsége, tisztasága. Mig más városokban az utcák legnagyobb része szűk, girbe-gurba, sáros, rossz köve- zetü, addig itt ennek épen az ellenkezője. Az utcáik szélesek, egyenes irányban haladnak, szépen befá- sitva, a tereik — ami van bőven — szintén jól gondozottak és nagyok. Forgalmas, nagy város, nagy forgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a városon át folyó két folyón nem kevesebb, mint 45 hid vezet keresztüL A közlekedésük fő lebonyolítását autók végzik, lovas kocsikat alig látni. A kis villamoskocsik, amelyek a városban közlekednek, felsővezetéküek és humoros látvány a kis emeletes villamoskocsik futkosása a városban. A nagykiterjedésü város megtekintése fáradságos volna gyalog, igy mi is az autót vesszük igénybe, hogy minél többet lássunk ebből a szép fekvésű városból. A fáradságot nagyon megéri, mert igazán élvezheti az ember a természet szépségeit és amit a város nyújt látnivalót. A Rhone-folyó szeli át a várost és ettől nyugatra fekszik, illetve húzódik az a hegyhát, amely a város természeti szépségének emelője. A város déli részén a Rhone-folyó egyesül egy nagyobb mellékfolyóval, amely szintén látványosságszámba megy. A két folyó, mielőtt egyesül, majdnem ellentétes irányban folyik, mindegyik színe más, az egyik sötétzöld, a másik világoszöld. Ameddig a szem ellát, meg lehet különböztetni a két folyó vizét a színéről, aztán a nagyobbik, a Rhone, magába nyeli a másikat, hogy a Földközi-tenger felé sietős útjában mint egy és hatalmasabb folyó rohanjon tovább. Az időjárás — ellentétben a mi északi városunkkal, Lille-el — teljesen derült, szép napos. A látványosságok közé tartozik a városban lévő polgári temető, amely talán nem is olyan szép, mint a génuai, vagy a milánói, de aki ezt a kettőt nemi látta, annak ez is feltűnő szépségű. »Mi lehet egy temetőben szép ?, — kérdené valaki. Értem a temető gondozottságát és a siremlékek művészi elkészité- sét. Mind hófehér carrarai márvány, a legszebb szob- rászinunkával. Mindegyik más-más és bizony szegény ember itt nincs eltemetve, csupa gazdag francia polgár, nem sajnálták a pénzt, hogy a hozzátartozójának minél szebb és művésziesebb síremléket állithassa- nak. Ez a temető a halottak élő múzeuma, tele és tele művészi1 munkával. Nem győz az ember betelni a gyönyörködéssel és a temető csendje isi hozzájárul ahhoz, hogy az ember megilletődve meg-megálljon egy művészi alkotás előtt. A város különösen szép látványt nyújt úgy a völgyből feltekintve a hegyre, mint a hegyről le a városra. Ez a hegyhát mintegy 4—5 kilométer liosz- szuságban húzódik, tele-tele szép házakkal, villákkal, kertekkel. A legtetején a szép dóm, mellette a kilátó- torony, mint egy felkiáltójel, amely figyelmezteti az embereket, hogy a természettel nem lehet játszani, annak a szépségét nem szabad az emberi hiúság kielégítésére kizsákmányolni. Hivatkozom az itt nem is olyan régen megtörtént földcsuszamlásra, amely olyan borzalmas katasztrófát okozott. Ezt alább majd lei rom» Középületekkel tele hegyen van még egy szomorú emlék, az úgynevezett citadella,. De sok hadi-, fogoly — köztük magyarok is — várta a háború végét jelentő megszabadulást a kazamatákban és dé sok sóhaj szállt el innen a szép Magyarország felé és sok könnyet láttak itt a falak a család és hoz-., zátartozók után sóvárgás közben. Ezek a szegény
