Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-05 / 27. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 27. szám. János, Szabó József és Székely Ágostonnal együtt fordítja le, még pedig az I. kötetben »A gyógyszer készítés és a gyógyszeralkalmazás technikája«, továbbá »A radiotherapia technikája« c. fejezetet. Tiszta magyar stílusát, gondolkodásmódiát úgy ülteti a német szöveg helyébe, hogy a fordítás szebb és tökéletesebb lett, mint az eredeti német szöveg. Állandó munkatársa a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak s 1917-ben a nagy Tauffer-Tóth nő- gyógyászati munka betűrendes tárgymutatóját készíti el. Szerénysége, önzetlensége miatt Székely Ágoston, a Könyvkiadó Társulat akkori titkára állandóan korholja, mert még a munkájáért járó dijat sem akarja elfogadni. Még tanársegéd, amikor 1888-ban megházasodik; 1890. augusztus 15-től 1906. október 1-ig Inaszón (Nógrádm.), mint bányaorvos működik, ezen idő alatt orvosi gyakorlata közben ismételten balesetek érték s a folytonos nehéz munka egészségét annyira megrongálta, hogy 1906. október 1-vel nyugalomba vonult s a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T. önfeláldozó orvosi munkájának elismeréséül szolgálati idejéhez további 10 évet számit be. Sem aktiv szolgálata alatt, sem azután nem pihent Erdős János. Orvosi munkássága mellett mindenféle természettudományi, főleg csillagászati és nyelvtudományi kérdésekkel foglalta el szabad idejét. Állandóan dolgozik a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, hol a Magyar Szótár anyagában leendő felhasználás végett érdekes hódmezővásárhelyi tájszógyüj- teményét a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Bizottsága veszi át: a munkájáért megállapított 600 kor. tiszteletdijat azonban fel nem veszi, a jutalmazást szerényen elhárítja magától, mire a Nyelvtudományi Társaság »Tőkésítés Erdős János nevére« címén az összeget a Társaság vagyonához csatolja. 1906. szeptemberében Zagyvaróna községnek 680 koronát adományoz, a közegészségügyi alap javára azzal a meghagyással, hogy kamataiból a köz- egészségügy terén előforduló kiadások fedeztessenek. 1906-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság gyűjtői sorába választja. 1917-ben 200 koronás alapítványt tesz a Magyar Nyelvtudományi Társaság számára. Állandóan ir hírlapi cikkeket a »Gyógyszerészi Hetilap«-ban, a Budapesti Hírlapban, az »Üstökös« cimü vasárnap megjelent hetilapban »Szamár mese« címen álnév alatt (Patty Carus Sylvester) verséig a »Budapesti Napló«-ban és a »Pesti Napló«-ban: »Muki bácsi« c. életképét Ágai Adolf a Kisfaludy Társaságban olvasta fel, hol zajosan megtapsolták, dolgozik a »Magyarország és a Nagyvilág«-ban, az Újság c. napilapban, a Magyarországban, a »Hódmezővásárhely« cimü lapban, s Rákosszentmihályra való letelepedése után a »Rákos Vidékében«. Előadást tart Rákosszentmihályon - a Szabad Lyceum Rakosvidéki Osztályának rendezésében. Cikkei, előadásai a jószivü, emberszerető tudóst mutatják be, aki istenfélő, s egyházát, hazáját szereti. Inaszói magányában munkálkodása alatt anya- gilag támogatja egyházát, melynek presbiterévé választják 1898-ban. Épen igy anyagilag támogatja a rákosszentmihalyi templomépitést is, s költeményedben, írásaiban mindig a hit, a szeretet és az istenes magyar feltámadás fáklyájának lángja lobog. Gyermekeit is ily istenfélelemben, a szülői és gyermeki szeretet összhangjában neveli s övéi szerető hálája életének leáldozó napjait még hosszú időn át aranyozza be. Természetmegfigyelő, alkotó zseni, tudós volt, akinek életéből a mai orvosok civakodásukban sokat tanulhatnak; jelleme acél, karakter volt, szive vaj, lelke arany. Semmiesetre sem az »érdekes« ember volt, hanem a konzervatív tiszta magyar faj képviselője, akinek szótárában sohasem honosodhatott meg a pesti zsargon és jassz nyelv pocsék, magyartalan és a nyelvet romboló ethikája! Azok közül a természettudósok közül való volt, akit a mély tudomány — Verulanumi Bacon szerint — Istenhez vezetett. Jellemét saját »Nem halt meg« cimü költeménye fejezi ki leghívebben, melyet a magyar nemzetről irt: Egyenesség a szava járása, Nagylelkűség a jellemvonása; Ritkán támadt, mindig védekezett, Gyengébbeknek nyújtott segédkezet. Érzékeny szív és a tiszta lélek Adja kulcsát egész életének, S az érzelem ha elönti keblét, Sirva vigad, abban leli kedvét! Távol állott leikétől a gazság, Jelszava volt: Becsület, Igazság, Jóban, rosszban, örülve vagy sirva, E két szó volt zászlójára Írva! Életében, elhunytéban a magyar-sors tragédiája ismétlődött meg; anyagiak híján Önálló vizsgálódásait nem bírta folytatni, pedig felfedezőnek született, aki soha nem másolt, soha még gondolatot sem lopott; a saját tudományos útját járta, szerény, lesütött szemmel s inkább kortársai figyelték az ő ívelő pályáját, melynek megszakadását a régi egyetemi tanári kar élő tagjainak részvét-táviratai is megdöbbenéssel kisértek. Pihenj békén, nyugodjál csendesen, Álmodat ne zavarja semmi sem; Tied lesz egy uj világ alapja, Ha eljön a feltámadás napja. (Dr. Erdős). Nekem szól a tani? Egy lány, ki húsz éves elmúlt már húsz éve Egy hírtől... óh — görcsöt kapott a nyelvébe. „Elvárunk! Ferivel egybekeltünk tegnap !“ így szólt Ilontól a hír, mit hozott a lap. És a lány, mint illik sietve válaszol, Mint nyelve engedi. A válasza igy szól: „Balátnőm ölömmel látom, hogy boldog lész, Csak válj, óh mielőbb ott leszek! Tetéz,u gyaur. Csaláö/ák megállapítását, SÄÄ mányok felderítését, latin okmányok fordítását, hiteles másolatok készítését jutányosán vállalja Pettkó Béla ny. levéltárnok, IX., Rá day-utca 25. III. I. sz.
