Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-06-28 / 26. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ többet azonban pénzügyi fedezet hiányában nem tudott jelenleg elérni. Nem fog azonban megnyugodni, addig mig több eredményt nem ér el. A Budapestre vezető ut ügye is fontos szükséglet, amelyet minden fórumon támogatni fog. A Hév. kérdése is napirenden fog maradni. A megegyezés a fővárossal előbb-utóbb létrejön. Küzdeni fog ezért is, amint a Máv. személyforgalmának ügyét is sikeresen megindította. Szükséges azonban, hogy a község is mellette álljon és szavazatával bizonyságot adjon, hogy csakugyan mögötte áll a közönség, amikor valamit kér. A miniszterelnök is akkor tud dolgozni, ha maga mögött tudja az országot. Ugyanez áll a községre nézve. A képviselőnek akkor van súlya, ha rámutathat, hogy valóban a község nevében beszél. Ezért kéri elsősorban, — nem a saját érdekében — a polgárság támogatását. A fergeteges hatással fogadott beszéd után Pillér György elnök kérelmére Vákár P. Artur min. tanácsos tartott remek beszédet. Nagyon érdekes egyéniséget ismertünk meg a kiváló jelölt személyében. A miniszterelnök munkatársa, bizalmasa; szeretetreméltó, ragyogó eszü férfiú; remek szónok: szellemes, ötletes és meggyőző erejű. Vitte magával hallgatóságát, hiven követték fejtegetéseit, s jóformán minden mondatát megéljenezték. Kár, hogy előnyösebb helyre nem került a listán. Rákosszentmihályt egy csapásra meghódította. Arról beszélt, hogy ez a városnak beillő intelligens közönség nem tudja érdekeit kellően megvédelmezni, mert a hatalmas arányú kerület minden baját, gondját egyetlen képviselőnek kell a vállára venni. Érdekében állana tehát, hogy ez a teher megoszoljon több mandátum meg- hóditása révén. Olyan emberek kellenek a parlamentbe, akik tudnak dolgozni választó kerületükért. A világgazdasági válsággal és a kibontakozás módjaival foglalkozott ezután és iparos és kereskedő- kérdéseket érintett. A szónokot igen hosszan és lelkesen ünnepelték. Pillér György elnök köszönetét mondott az elhangzott szép beszédekért, azután pedig Hencz Lajos dr. postaigazgatót üdvözölte, aki izzóan hazafias, tombolóan lelkes beszédet mondott. Ez a talpig magyar lélek érzékeny orgona, amelyben a legőszintébb hazaszeretet dala zendül: Magával ragadó a heve, a keresetlen őszintesége, kendőzetlen magyarsága. Jár községről községre a zászló becsületéért, sí meggyőződése, hogy pártja megerősödve kerül ki a küzdelemből. Kárhoztatja a széthúzást, mely a hazafias pártok legnagyobb veszedelme. A revízióért kell küzdeni mindenekelőtt, az országot kell talpraállítani, azután következnek a mi érdekeink, a frontharcosok és rokkantak ügye, a hadikölcsön és minden egyéb, amik szükségesek, de a fő cél elérése után érhetők el igazán. Hencz Lajos dr.-t is igen hosszú ideig és nagy szeretettel ünnepelte a feltüzelt hallgatóság, mely az emlékezetes, szép beszédekből uj erőt, uj lelkesedést merített. Egészen bizonyos, hogy ez a lelkesedés szépen fog kamatozni a választáson, csak az a kár, hogy a polgári pártok egységét megszabdalja a sokféle lista, — amelyek miatt az eredményen szépséghiba esketik. A helyes ut az lenne, ha szépen megegyeznének egymás között é-s az erősekhez csatlakoznának a gyengébbek, hogy a legutóbbi eredményt a hazafias és polgári érdekeknek megfelelően javíthassák. De hát, hiába, magyarok vagyunk, és olyan nehezen tudjuk — szeretni egymást I 26 szám. t Erdős János dr. Irta: Tóth Pál László dr. A végtelen siku, tiszta, nyiltszivü nagy magyar Alföld becsületes gyermeke, tudós vizsgálója volt; ott született, ahol nemcsak a csillagos eget lehet a világ mind a négy tája felé határtalanul szemlélni, mint fejünk fölé szőtt óriási hímzett sátorponyvát, hanem ahol régi felszántott avardombokon kívül mi sem akadályozza a szemlélő szabad kilátását. Ez a végtelen siku, szabad geográfia megszabta az ő jellemének a fejlődését, mert ősei is a végtelen rónákat, a magyar ég, a magyar levegő szabadságát szerették. Hegyi népek jelleme a sok szabad búvóhely, barlang és mélyedés miatt alattomossá válik, akik rendesen kerülik a nyilt fellépést, a lovagias viselkedést az ellenséggel és ellenféllel szemben 9 inkább mindent hátulról, meglepetésszerűen, orgyilkosmódra szeretnek megoldani. A magyar faj sohasem szerette a hegyes vidéket; folyó mellett a völgyekben, a sikon tanyázott s ez a geográfiai adottság rányomta a tiszta, becsületes bélyeget jellemére is, melynek Erdős József dr. természetes magyar eszével, szivével és jellemével hatalmas agyú, de — magyar sors — nagyon is magára hagyott typikus képviselője volt. Én, aki születéshelyének szomszédságában éltem le gyermekéveimet s az ugyanazonos magyar táj iránti szeretetemet hordom szivemben, lelkemben s aki halála előtt majdnem két éven át beszélgettem, vitáz- gattam az ősz magyar tudóssal s akinek csak némi bepillantás volt Lehetséges az ő tudományos munkásságába, mindenkinél jobban tudom értékelni általános érdekű és állandó értékű tudományos munkásságát. Ez a munkásság a minden irányban való állandó önképzést tűzte ki célul elsősorban maga elé s igy nemcsak mint novella, tárca és versiró, hanem mint kiváló fordító, festő, rajzoló és zenész élt a csillagászban és orvos-természettudósban egy személyben. Nem volt kérdés, ami ne érdekelte volna; egészen közelről, mélyen igyekezett mindenbe beletekinteni, felületes szemlélődéssel meg nem elégedett, tudománya mellett górcső és távcső voltak a fegyverei; a kincses lelkének dús tárháza a legönzetlenebb, a legszerényebb tudósként mutatta be őt mindig a szemlélőnek; teljes eszü bölcs volt, aki mindig megalázta magát, aki nem kérkedett kincseivel s ha észrevették valamelyik értékét, mimózaként zárkózott el az ünnepeltetés s az ünneplés elől. Székely Ágoston dr. egyetemi tanár, az orvosi ethika előadója, szerénysége miatt korholja hozzáintézett levelében; jótékonykodó, adományozó, családját forrón szerető szív, kiváló orvos, becsületes kolléga volt, aki sohasem akart, sohasem tudott orvostársának kisebbitésével előnyökhöz jutni; Székely Ágostonok, Dollingerek, Mihálkovicsok, Lenhossékek és Thanhof ferek kiváló tudós-társa, munkatársa, nagy értéke, gyöngyszeme volt magyar orvosi-természettudós, irodalmi munkásságunknak; emellett az utolsó tudós magyar gyógyszerészek közül való volt, aki még tudománynak és nem üzletnek tekintette a gyógyszerészi pályát s állandóan végzett tudományos kísérleteket. Hányán vannak a mi úgynevezett nagy értékeink, felfújt nagyságaink között, akik őt az iskola padjaiból hallgathatták volna! Utolsó éveiben látása megromlott, tudományos olvasgatásaié mind kevésbbé tudta folytatni; kis családjának tagjai olvasgatták fel a tudományra éhes lelke számára a mindennapi táplálékot; azonban látásromlása miatt sokszor panaszkodott.
