Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-06-14 / 24. szám

XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, juntas 14. 24. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz a sziícs István pártja. Ezt a jelszót, amelyet nemrég a Rákos Vidéke hozott forgalomba, ma már általános lelkesedéssel megtanulta és magáénak vallja az egész hatalmas pestkörnyéki választókerület. A rákosszentmihályi egységes párt hétfői nagy értekezletén Krenedits Sándor lángoló szavai idézték, kiemelvén, hogy miná- lunk a mostani választás dolgát tulajdonképen nem politikai pártok kérdése szerint döntik el, hanem a Szűcs István neve mögött törhetetlen falanxként so­rakozik fel a hazafias gondolkozásu és fogékony lel­kiismeretű választóközönség tömege minden párt- szerinti megkülönböztetés nélkül. Az ország nagyon kevés választókerületének ju­tott ehhez hasonló szerencse.Nekünk valóban nem okozhat gondot az országgyűlési képviselőválasztás kérdése. Minket megkímél a Gondviselés kegye at­tól, hogy politizálásra kényszerüljünk. Minket nem szaggat csoportokra a korteskedés és választás iz­galma. Nálunk nem állitja egymással szembe a vá­lasztópolgárokat a választás. Nekünk nem kell azon tépelődnünk, hogy melyik jelöltet szeressük, kihez pártoljunk. Nekünk nem keli azon fáradoznunk, hogy egymást meggyőzzük az igazunkról és a saját pár­tunk hivei sorába meghódítsuk. Nálunk csodálatos dolgok történnek a mostani választással kapcsolat­ban. Itt az történik, hogy a választás egy táborba te­reli a szavazókat. A Szűcs István dr. zászlaja alatt ádáz politikai és közügyi ellenfelek találkoznak, gyű­lölködő ellenfelek is egymás mellé sorakoznak, hogy egyesült erővel diadalra vigyék a közös lobogót: a Szűcs István dr. zászlóját. Nálunk ezen a választáson a szavazás csak az általános emberi tisztesség, a becsület és a józan ész kérdése, mert aki nálunk a választópolgárság bizal­mát kéri, azt a férfiút Szűcs István dr.-nak nevezik és az a férfiú évek hosszú sora óta azon fáradozott, hogy a kerület bármely polgárával jót cselekedjék. Már sok-sok évvel ezelőtt, amikor még meg sem for­dult agyában a gondolat, hogy képviselőségre pá­lyázzék, minden erejével értünk dolgozott, értünk fá­radozott. A községeinkért, az intézményeinkért, a művelődésünk, egyházaink, oktatásügyünk érdekeiért, meg mindazokért, akik kérő szóval, valamilyen elér­hető, tisztességes cél érdekében támogatásért hozzá fordultak. Rengeteget köszönhetünk neki, ő pedig a jót jókedvvel, készségesen, önzetlenül cselekszi. Nem valamelyes érdekből, nem haszonért, nem önző cél­ért, hanem a jót önmagáért, mert ez az ő termé­szete, a lelki berendezése, a veleszületett és jó irány­ban, gondosan nevelt egyéni jelleme. Mint a művé­szetben szokták mondani: Part pour Part, művészet a művészetért, ugyanígy nála a jó a jóért, önmagá­ért, mint öncél szükséges, mert annak gyakorlása neki magának lelki örömet, felemelő gyönyörűsé­get jelent. Három évig volt a képviselőnk, s e három esz­tendő alatt hivatásosan folytatta ezt a nemes munkát. Mindig köztünk élt, minden ügyünkben hathatós és eredményes pártfogónk volt és ajtaja minden nap nyitva állott mindenki számára. Valóságos bucsu- járó hely volt a szobája és ha valaki elébe járult, sohasem kérdezte meg tőle, hogy melyik párt hive, milyen felekezethez tartozik, az ő szavazói közül való-e, hanem szeretettel meghallgatta, s mint. a jó orvos, nyomban és feltétlenül gondozásába vettq ügyét-baját. Hej, be hány jelöltet és képviselőt ismertünk már, aki fényesen szónokolt, ragyogó Ígéretekkel árasztott el, nagyszerű elmeéllel politizált, valameny- nyiünkkel testvérbarátságot kötött, a választás nap­jáig, azután pedig hírét se hallottuk többet és ha Ilyen »önzetlenül« toltuk már sok, egyébként derék az utcán alázatos köszöntéssel üdvözölte valemelyi- kőnk, — szemmel láthatóan meg sem ismerte többé, jelölt szekerét a múltba veszett esztendők alatt, de olyan apostoli lelkű, igaz emberrel még nem volt dolgunk, mint Szűcs István dr., akit ha támogatunk, a legbecsületesebb dolgot cselekesszük, nem az ő, — hanem a magunk javára. Ezt az emberi jóságot, ezt a készséget viszon- zatlanul hagyni — lehetetlenség. Ezért mondjuk, hogy az emberi tisztesség kérdése, a szó szoros ér­telmében becsületügyünk, hogy Szűcs István dr. itt példátlanul nagyarányú diadalt arasson. Nemcsak ar­ról van szó, hogy megválasszák, hiszen ehhez igazán nem férhet kétség, hanem arról, hogy a választó- kerület legőszintébb háláját imponáló módon kifeje­zésre juttassa és Szűcs István dr.-nak nemcsak man­dátumot, hanem fényes diadalt juttasson. Szép, gyöngéd és Ízléses intézkedés volt, hogy a lista élére a Szűcs István dr. nevét tűzték. Minisz­tereket, országos korifeusokat emlegettek a szokásos iramcsinál óul. Szűcs István dr.-nak ilyenre nincs szüksége és nekünk szebb ajándékot nem adhattak, mint azt, hogy a mi Szűcs Istvánunkat tüntették ki a megtisztelő első' hellyel és lehetővé tették, hogy az ő nevével járulhassunk az urnák elé. Ne akadjon köztünk rut hálátlan, ne akadjon ádáz viszálykodó, ki a politika aprólékosságait he­lyezné előtérbe. Szűcs István neve a mi zászlónk, Szűcs István a mi vezérünk, bármelyik hazafias párt keretében, ö a miénk, akit szeretünk, becsülünk:, akinek ezer szeres hálával tartozunk, akit meg is akarunk tartani magunknak és édes hazánknak egy­aránt. WST Lapunk mai száma 12 oldal* ^

Next

/
Thumbnails
Contents