Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-06-07 / 23. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 23 szám. éléről, hogy az előadó szavakat sem tud a hála és eh ismerés kifejezésére találni. A remény kárpótol csupán, hogy őt ezentúl is magunkénak mondhatjuk. Pálfi János, mint a képviselőtestület legrégibb tagja, méltatta ezután Krenedits Sándor érdemeit. Az igen tömör és tartalmas beszéd visszapillantást nyújtott a község szervezésére. Krenedits Sándor a belé vetett bizalomra mindenképen méltónak mutatkozott. A. legkiválóbb főjegyző lett, kinek minden cselekedetét a hazaszeretet, a község és polgártársainak érdeke irányította. A községért élt és halt. A megye- gyűléseken, a jegyzők testületében is megmutatta értékét. Indítványozza, hogy érdemeit és hálánkat az ülés jegyzőkönyvében örökítsük meg és az elöljáróság személyesen adja át a kivonatot. Isten segítse távozó főjegyzőnket, hogy a jövőben is községünk érdekében érvényesithesse tudását és odaadását. Meleg éljenzés jutalmazta a szép beszédet, mely után Balázsovich Zoltán szerkesztő emelkedett szólásra és méltatta Krenedits Sándor érdemeit és egyéni kiválóságát. — Ez ünnepélyes pillanatban — úgymond — nem tudok és nem akarok szónoklatot tartani, hogy Krenedits Sándort ünnepeljem, de nem is szükséges, mert ennek a testületnek minden tagja, de sőt a községnek minden igazlelkü polgára tudja és érzi, hogy mit jelent Krenedits Sándor Rákosszentmihálynak. Ezt a községet ő építette fel, ő fejlesztette a családias telepből minta községgé, amelyet hiába akarnak ócsárolni és kisebbíteni, mégis az ország egyik legszebben fejlődött községe, amelynek minta közigazgatását Krenedits Sándor teremtette meg, amelynek annyi elismerést és dicsőséget szerzett. Az itt uralkodó, töretlenül nemes közszellem, valláserkölcsös és hazafias életfelfogás, társadalmi életünk, — mind az ő vezérlete, irányítása alatt alakult ki és szerzett megbecsülést Rákosszentmihálynak. Krenedits Sándor megtiltotta, hogy búcsúztassuk, mert csak a hivatalától vált meg, egyébként a miénk marad. Ez a vigasztalásunk, mert a hivatalban talán lehet pótolni, de közéletünkben sohasem. Örömmel járulok hozzá a Pálfi János inditványához, melynek kiegészítésül a következő indítványt nyújtom be: Tekintetes képviselőtestület! Rákosszentmihály nagyközség első főjegyzője, közigazgatásunk szervezője, harminchárom évi kitűnő és eredményekben példátlanul gazdag működés után a jól megérdemelt nyugalomba vonul. Működésének eredményeit nem kell felsorolni, de nem is lehet e spontán keletkezett röpke indítványba belefoglalni. Érdemeit hálás szívvel őrzi meg e község minden lakosa és mindenkor büszke lesz rá, hogy Krenedts Sándort magáénak mondhatta, évtizedeken át vezérének tisztelhette. Ebben a községben minden, amink van, minden, amire büszkék lehetünk, az ő munkájának gyümölcse, az ő működésének emlékét őrzi és hirdeti. Közismert szerénysége eleve tiltakozik minden kitüntetés és minden búcsúztatás ellen; mert a miénk marad ezentúl is, ha nem is hivatalos kapcsolatban. De ne múljék el ez a nap olyan tüntető akaratnyilvániMenjünk a Kék Fiaskóba Rákosszentmihály kedvelt szórakozóhelye. Cigányzene. Lakodalmaknak» bankettnek, társaságoknak külön terem. Elsőrangú uradalmi fajborok. — Friss csa~ polásu Dréher Szent János sör. — Figyelmes kiszolgálás. Ifjú Rozmanith János, Rákosi- ut 58 I tás nélkül, amely annak jelentőségét az utókor számára megőrizze és távozó főjegyzőnkkel szemben hálánknak látható jelét kifejezze. Ezért tisztelettel indítványozzuk : válassza meg a tek. képviselőtestület Krenedits Sándort Rákosszentmihály díszpolgárává. Meggyőződésünk, hogy ezzel a cselekedettel tulajdonképen önmagát tiszteli meg a község, bizonyságát adván annak, hogy az igaz érdemeket meg tudja becsülni és tud igaz szívvel hálás lenni. Rákosszentmihály, 1931. junius. 3. Tisztelettel: Balázsovich Zoltán, Pillér György, Pálfi János, Klinikó István. A képviselőtestület ezt az inditványt is egyhangú lelkesedéssel elfogadta, mire Pillér György körállatorvos szólalt fel. — Mint Krenedits Sándor egyik legbensőbb barátja, — mondta — inig aktiv volt, sohasem vállalkoztam rá, hogy érdemeit feltüntessem, — miként nem is szorult reá — most azonban, mint a községi tisztviselői kar legöregebb tagja, rá akarok mutatni, hogy három évtizeddel ezelőtt, midőn az alig 21 éves Krenedits Sándor a község vezetését átvette, Szent - mihály összes, vagyona a vágóhídnak nevezett fabódé volt, ahol egyetlen bárdhajitással tizenkét patkányt ölt meg. Ez volt a község törzsvagyona, amiből Krenedits Sándor a mai községet létrehozta. Vágóhíd, községháza, nagy temető, dögtér, villam- világitás (akkor, amikor még a községekben hire sem volt ilyennek), csak hevenyében a főalkotásai. A községháza ma egymagában néhány százezer pengő értéket képvisel és jövedelmező vagyontárgy. Ez egyedül elég lenne, hogy nevét aranybetükkel Írják bele Szentmihály történetébe. De nagyszerű alkotásokon dolgozott ezeken kívül is, amelyeket a maga terve szerint nem tudott meg valósítani, de nem a saját hibájából. A róm. kath. plébánia ilyen, amelyet azután verejtékkel kellett más utón, sóikkal kisebb keretben létrehozni. Az iskolaépítés, amelyet felsőbb helyen akasztottak meg — és ez ásta meg költségvetésünk si,rját. Gond nélkül lebonyolítotituk volna, mikor pedig az állam építtette,, a dologi kiadások ránk szakadtak. Két évig dolgozott és hozott áldozatot a saját költségén a gimnáziumért, amelyet az emberi gonoszság hiúsított meg. Nem kellett jézustársasági gimnázium, Pécs mindent elkövetett érte, hogy megkapja. Pécsnek jó. Mikor Rákosszentmihály rohamosabb fejlődésnek indult, Krenedits Sándor fiatal feleségét, a polgári leányiskola tanárát nyugdíjba kényszerít ette, hogy a társadalom szociális ügyeit intézze, aminek évek óta nagyszerű eredménnyel felelt meg. Ez volt ő. Sokat tudnék még felsorolni, de ennyi is bőven elég. Adja Isten, hogy utódja méltó legyen hozzá. Nekem csak az a kérésem, engedje nyugalomba vonuló főjegyzőnk, hogy hitvese tovább is folytassa emberbaráti, szociális működését. Ne engedje, hogy ellanyhuljon abban, amit olyan fényes eredménnyel töltött be. A község pedig legnagyobb alkotását, a községházát fejezze be azzal, hogy a kapu alatt márványtáblán örökítsük meg Krenedits Sándor nevét. A költséget a község, vagy ha nem lehet, a társadalom viselje. Ez a pompás beszéd is nagy hatást keltett és ezt az inditványt is egyhangú lelkesedéssel elfogadták. A hosszú tárgysorozat következett ezután. Décsy
