Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-31 / 22. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, május 31. 22. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Pichler István ünneplése. Rákosszentmihály esperesplébánosa, Pichler István, pünkösdkor töltötte be itteni működésének tiz éves fordulóját, s ezt a jubileumi napot kedves és megható ünneplésre használták fel a példásan buzgó lelkipásztor hi vei. Az ünneplést valóban a hívek és a plébános környezetében virágzó hitbuzgalmi egyesületek rendezték, a szó szoros értelmében családias jelleggel, mellőzvén abban minden hivatalos testületet, egyháztanácsot, községet, társadalmi szervezetet és minden más világi testületet. A rendezésnek ez a sajátossága különösen jellemző úgy az ünnepelt re, mint az ünnepségre. Pichler István csak az egyházé; egész lényében az Ur szolgája, a vele, hitben és vallásos buzgalomban egy családdá egyesülő híveinek pásztora, akinek minden törekvése, célja,-öröme, lelkének minden tartalma az imádság és az Isten dicsőségére munkálkodás. Ebben olvad fel lelkének szeretete, ezért buzog fáradságot nem ismerő hevülete, ezért tud meginditóan jóságos és tud hajthatatlan lenni. Hívei ezen az utón tudják szivét maguk számára megnyitni.Pásztor, aki csak bárányokat ismer ..s ha olykor nem is keresi, mi rejlik a bárány- bőrben, eiz is csak lelkének tökéletes tisztaságát és egyenes gondolkozásának gyanutlanságát bizonyítja. ö nem ismer ármányt, kétszínűséget, tettetést; ő csak a maga, üdvösséget kereső, túlvilágnak élő, arra készülő és másokat arra nevelő emelkedett gondolatkörében él, puritán tisztaságban és szinte szerzetesi egyszerűségben. Bizonyára ebben rejlik nagy varázs- ereie* szuggesztiv hatása, hitbuzgalmi tevékenységének nagy eredménye. Rákosszentmihály közönsége alapításától fogva mindenkor vallásos és hazafias szellemben élt. Ennek bizonysága a kezdettől fogva mély és őszinte hitélet és a szép templom, amelyet minden felszerelés ével együtt a maga erejéből, úgyszólván egyházi vezető nélkül teremtett meg. Mikor még jóformán csak néhány család élt itt, a vasárnapi összejövetelek alkalmával hétről-hétre összegyűjtötték a szükséges költséget, hogy papot szerezzenek, aki vasárnapon- kint az iskolateremben szent misét mondjon számukra. Ezt a tüzet tehát csak éleszteni kellett, a buzgólkodást szervezni és rendszeressé tenni, a dicséretes szellemet továbbra is biztosítani, fentartani, hogy azt a sok, szép eredményt, amivel kath. egyházunk dicsekedhetik, elérni lehessen. A viszonyok azonban a szüntelen fejlődés következtében megváltoztak. Az uj lakosság beözönlése, a háború előtt harcosan jelentkező egyházellenes irányzatok, a háború megpróbáltatásai, a forradalom és kommunizmus lélekgyilkos mérgei, a gazdasági és hatalmi törekvésekért harcoló »modern« tanok mindenfelől ostromolták az itt uralkodó »nemesen konzervatív« közszellemet, amin azt kell érteni, hogy tántorithatait- lanul megvéd mindent, ami az embert értékessé teheti és hazánkat ezer éven át dicsőségesen fentar- totta, de örömmel vár és segít elő mindent azért, ami haladást jelent és az emberek boldogulását elősegíti és krisztusi szeretettel tekinti testvérének minden istenfélő és jó hazafi felebarátját. Ezt a nagy harcot csak úgy lehetett dicsőségesen megvivni, hogy a Gondviselés kegye mindenkor derék, értékes pásztorokat állított a nyáj élére, akik a lelkekben felhalmozott jó szándékot irányítani és kamatoztatni tudták. Sohasem lehetett panaszunk amiatt, hogy lelki vezéreink nem állottak volna feladatuk magaslatán, de valósággal csodálatos a Gondviselő kegyes bőkezűsége, hogy mindig a kellő időben három olyan kiváló lelkésszel ajándékozott meg, akiknek működése soha el nem múló értékekkel gyarapította a szentmihályi egyházközségeit és annak virágzását mindenkorra biztosította. Fehér János, a mi felejthetetlen, drága, jóságos lelkipásztorunk szervezte az egyházközség világi képviseletét, teremtette meg a mélységesen buzgó hitéletet, szervezte istenfélő és erkölcsös szellemben a társadalmat és tette teljessé a templom berendezését. Ő volt a nagy alapvető, aki azóta, mint Vecsés országos hirü esperes-plebánosa a lelkipásztori önfeláldozásnak, önzetlenségnek és alkotó erőnek csodás tanúbizonyságát adta. A második Csizmadia Gyula volt, a földkerekség legnépszerűbb, igazszivü plébánosa: aki, ha diplomata lett volna, ma bizonyára Genfben képviselné szegény nemzetünket, olyan kitűnő szervező erő, tapintatos és ügyes taktikus. Neki köszönhetjük egyházunk önállóságát, — Csömörtől különválását — egyházi szervezeteinket, számos nagy alkotását és hogy a kath. plébános egy évtizeden át az egész társadalom és község minden ügyében állandóan irányitó befolyást gyakorolt és neki köszönhetjük, hogy a kommunizmus szennyes árja komolyabb károkat nem tehetett egyházközségünkben. Neki köszönheti létét a sashalmi és mátyásföldi plébánia; ő teremtette meg kath. polgári fiúiskolánkat. A harmadik a fényes sorban Pichler István, aki a rombolások után vette át a viharból kikerült hajó kormányát és buzgalmával, példájával és törhetetlen akaraterejével összeterelte a nép szertesz éledő nyáját, olyan példás hitéletet teremtett, amelyre büszke lehet Rákosszentmihály és amely előtt őszinte elismeréssel hajt zászlót az egész egyházmegye. Pichler István tovább folytatta a szervezés és ép it és munkáját, paróchiát építtetett, nagyszerű anyagi eredményeket ért el az egyház javára, hitLapunk mai száma 12 oldal
