Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-05-17 / 20. szám

2. oldal.

RÁKOS VIDÉKÉ

20 szám.

Végül önmagáról beszélt: keveset és röviden. Kijelentette, hogy sem meg nem javul, sem rosszabb nem lesz ezentúl, —- hanem az marad, aki eddig volt. Ferteges, tomboló tapsvihar és percekig tartó éljenzés volt a felelet ezekre a találó szavakra.

Szűcs István dr. után Udvardy János, a ráckevei kerület országgyűlési képviselője mondott igen tartalmas, szellemes és hosszú beszédet. Elsősorban Szűcs dr. egyéniségének kiváló értékét méltatta, —• akitől még képviselőtársai is gyakran és eredménnyel kérnek útbaigazítást és közbenjárást, amiért kitüntető, hálás szeretettel környezik őt, — azután pedig gazdasági kérdésekkel foglalkozott nagyszerű meglátással, világos, meggyőző okfejtéssel. Igen okos, éleselméjü férfiú és pompás szónok, akiből zuhatag- ként ömlik a szó és soha sem unalmas, nem hosszadalmas, mert minden mondata friss, találó és ötletes. A hatalmas termetű, szimpatikus képviselő megnyerte és lebilincselte hallgatóit és sikeresen élesztette a párt és Szűcs István dr. iránt lobogó lelkesedését.

Kiemelkedő mozzanata volt még a gyűlésnek dr. Réthey Ferencné felszólalása. A Pro Hungária népszerű elnöke a magyar nők hazafiságáról és feladatáról beszélt és gazdasági kérdéseket érintett. A képviselőkkel együtt, a termet zsúfolásig megtöltő közönség szeretettel ünnepelte a kiváló magyar asz- szonyt. A gyűlés, Mihalik elnök köszönetét és hűség- fogadalmat tolmácsoló záró szavai után, a Himnusz eléneklésével ért véget.

A Phöbus védi igazát.

Jóleső feltűnést keltett nemrég a Phöbus azzal a váratlan lépésével, hogy az áramárakat önként leszállította. Az ármérséklést bizonyos feltételekhez kötötték ugyan, de aki a gyakorlatban megismeri ezeket a feltételeket, meggyőződik róla, hogy az árleszállítás értékét nem semmisitik meg, miként ezt a vállalat számos alkalommal előadások, magyarázatok keretében is bizonyította.

De ezúttal nem erről van szó, Való igaz az, hogy a vállalat önként és minden szerződéses kötelezettség nélkül lépett a kölcsönös megértés útjára és alkalmazta azt a helyes elvet, hogy árleszállítással lehet és kell a fogyasztást fokozni és úgy a közönség, mint a vállalat ezen az utón biztosíthatja legjobban a saját érdekeit. Annál feltűnőbb és szomorúan jellemzőbb a mai közönség felfogására, hogy a barátságos lépés több helyen nemcsak nem talált megértésre és kellő méltánylásra, hanem a követelődzések áradatát indította meg. Az önkéntes kedvezmény helyett nagyobb és feltétlen árcsökkentést követelnek, rendszerint olyanok, kik sem kellő tájékozottsággal, sem kellő lelkiismerettel nem tekintik a közérdekű kérdéseket, hanem a kecsegtető kívánság hangoztatásával olcsó népszerűséget keresnek.

Nem kell félreérteni: igenis, drága a villamos áramunk, kevés a pénzünk, sok a bajunk, igenis, irigyeljük azokat, akik olcsóbban jutnak ehhez is és derék dolognak tartanánk, ha mielőbb mi is kedvezőbb helyzetbe jutnánk. Nem is mulasztjuk el soha, hogy ennek érdekében minden lehetőt el ne kövessünk, de azért nem ámíthatunk senkit sem azzal, hogy a való tényeket elcsavarjuk. Az áramárakat hivatalosan állapították meg, szerződésbe foglalták, nem a községek, hanem felsőbb hatóságok: az erőszak és követelődzés tehát nem jogos. A kölcsönös megértés a célravezető. A vállalat is rossz utón járt, amig mereven ragaszkodott szerződéses jogaihoz, s jobb utat választott, midőn — nyilván a saját

érdekében — lehetővé tette az árleszállítással az áram- fogyasztást. Ezen az utón haladjunk tovább, még pedig kölcsönösen.

Egyébiránt nem vagyunk védelmezői a vállalatnak. Nem a mi dolgunk ez. Mindezeket csak azért mondtuk el, mert a Phöbus épen most intézett újabb beadványt az érdekelt községekhez, hogy igazát, az ellene támadt mozgalommal szemben megvédelmezze. Bizonyára nem lesz érdektelen olvasmány, ha ezt a beadványt egész terjedelmében ismertetjük a következőkben :

Tekintetes községi elöljáróság 1

Egy Budapesten megjelenő napilap legutóbbi számában oly tartalmú közlemény jelent meg, mely szerint a hálózatunkhoz tartozó egyes községek lakosai és társadalmi egyesületei a világítási egységárak csökkentése érdekében egységes eljárást készítenek elő és ennek keretében meghatározandó időpontban az áramvételezés szünetelésével kívánnak tüntetni vállalatunk, illetve az érvényben lévő egységárak ellen.

Előrebocsátjuk, hogy véleményünk szerint elképzelhetetlen, hogy ez állítólagos akcióban a község lakosságának számottevő elemei és a fogyasztóközönség szélesebb rétegei ténylegesen részt vállaljanak. Alig néhány hónapja ugyanis annak, hogy a t. elöljáróságnál a világítási egységárak lényeges leszállítását jelentettük be, mely árcsökkentés mindama fogyasztóra kiterjed, akik az úgynevezett háztartási árszabásra való áttérésüket nálunk bejelentik. Ez árszabás előnyei nyilvánvalóak, mivel a 85 filléres alapegységárak 75 fillérre történt leszállításán kívül a lakószobák alacsonyan megállapított világítási szükséglete (évi 48 kwó.) felett elfogyasztandó árammennyiség számlázása mindössze 20 filléres kwó.-kinti egységár mellett történik.

Az uj árszabás bevezetését közöltük valamennyi fogyasztónkkal is, annak alkalmazására vonatkozó igényüket nálunk már többezren bejelentették és e fogyasztóink a leszállítás előnyeit immár január hava óta ténylegesen élvezik és tanúságot tehetnek a mellett, hogy a háztartások átlagos áramfogyasztása egy 45—50 fillér közt mozgó (sőt még ennek is alatta maradó) egységár elérését könnyű szerrel lehetővé teszi, mely ár országos viszonylatban egyedülállóan alacsony,.

Egyúttal bejelentettük a tekintetes elöljáróságnál azt is, hogy a 75 filléres egységárat 1934-ig fokozatosan 70 fillérre csökkentjük, minek következtében fentebb közölt átlagegységár is megfelelően csökken és ugyanakkor általános érvénnyel leszállítottuk az erőátviteli áram egységárát 52 fillérről 44 fillérre és ezt az árleszállítást az 1934. évig fokozatosan folytatjuk mindaddig, mig az erőátviteli áram ára a 40 fillért el nem éri.

Az erőátviteli fogyasztás tekintetében ehhez járul a kihasználáson alapuló kedvezmény is, melynek révén pl. a kisiparosok erőátviteli berendezésüknek napi, mindössze 4 órás kihasználása mellett 24 filléres kilo- wattóránkinti átlagegységárhoz fognak jutni.

Nem mulaszthatjuk el annak nyomatékos kiemelését, hogy a fentiekben vázolt árleszállítás részünkről teljesen önkéntes volt, mivel a szerződésünk 22. §-ának

11. és 12. pontjaiban megszabott feltételek, melyek alapján az árak leszállítása igényelhető volna, nem következtek be és ezenfelül e feltételek bekövetkezése esetén nem volna oly mérvű árleszállítás igényelhető, amely az általunk felajánlott kedvezményeket távolról is megközelítené.

Amidőn egységárainkat nagy mértékben leszállítottuk, és további árleszállításokra nézve is kötelező kijelentéseket tettünk, figyelembe vettük a közönség