Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-26 / 17. szám
17. szám. RÁKOS VIDE KB 3. oldal. Válaszok a levétve. I. Kontra. Kedves Takmaty! Meglepetésben részesítem, mert kivételesen válaszolok levelére. Mégpedig azért, mert igazságai mellett is roppant rövidlátó ön, kedves hódolóm. Maga csupán a külsőségeket szemléli, s ezt olyan alaposan cselekszi, hogy a valódi belső, tehát indító okokat nem látja meg... Mert köztudomású dolog, hogy önöknek, férfiaknak, a női divat sosem volt megfelelő. Illetve csak a mai divat ellen van újabban kifogásuk. Ida rövid a ruha, — az a baj, ha hosszú a ruha, — az a baj. S hol van mindennek a bibije, valószínűleg ott, hogy ön egy-egy uj toalett láttán ijedten kap vékony erszényéhez, s elgondolva, hogy majdan, férji állapotban, egy-egy ilyen toalett ezköltségei önt fogják terhelni, igen érthetően védelmi állásba helyezkedik és lármát csap a mai divat ellen. Ám megnyugtathatom, ez csupán vaklárma, s az is marad. Senki sem veszi komolyan, legke- vésbbé a hölgyek. Utóvégre, akit szeretünk, azt szerétjük rövid ruhában is meg hosszúban is. Nem a keret az érték, hanem a keretben lévő kép. Hogy mégis a keret drága, ez is a természet bölcs rendelkezése. Gondoljon arra, kedves Takmaty, hogy vájjon miből élnének az iparosok, ha a. hölgyek esztendőkig nem varratnának uj toalettet? Uj cipő, uj kalap, uj harisnya stb. Mind, mind hasznot hoz az eladónak, s bár súlyos terhek ezek a mai viszonyok mellett, kárhoztatni mégsem szabad őket, mert keresetjorrás mások részére, Hogy a lányok íróasztal mellé ültek és elhódítják azt önök elől? Hát igen, ez — igaz — sajnos. De ez sem egészen a lányok hibája. Rájöttek ugyanis arra, hogy önök, férfiak, nem tudják, sőt igen sok esetben nem is akarják — a házasság szent igáját vinni. Élni pedig kell. Jusson eszébe önnek, bár nem igen emlékezhet erre vissza, hisz még túl fiatal: ezelőtt tizenöt-húsz évvel az volt a baj, hogy a lányok gyengék, gyámoltalanok, férfi támasz nélkül nem tudnak meglenni, s komoly kenyérkeresetre képtelenek. Nos, jött a háború, s az utána következő áldatlan idők belekényszeritették a nőt is az élet robotjába. Mert igen sok esetben, sőt (J9o/o-ban kényszermunka a női kenyérkereset. Roppant idegölő robottal keresik meg a keserves pengőket, hogy jaj, jusson hébe-hóba jó ruhára, meleg ebédre, s elvétve egy kis szórakozásra. Mondja, kedves Takmaty, ha az a sok rászoruló leány nem keresné meg a maga életszükségletét, s otthon ülne Hamupipőke módjára, hiszi ön, hogy eljönne érettük a mesebeli herceg? Aligha ... így, az életben mozogva, még van reményük arra, hogy feltalálják igazi párjukat. Ne higyjen abban egy percig sem, hogy a lányok nem akarnak férjhez menni. Bizony akarnak, ha igaz, mélységes szerelem ébred szivükben. Tudják ők, oh, nagyon is jól tudják csinálni a krumpli-levest. És azt a sokat emlegetett pirositót is szívesen letörülik majd az arcukról, ha saját otthonkájukban sürögve-forogva, immár a munka lázától lesznek szép pirosak, no meg egy talpig becsületes (de nem állásnélküli) férjecske — édes csókjaitól. Szív. üdv. Virág Rezeda. Pianinót keresek megvételre. Krenedits Gyula Községháza, II. Pro. Mélyen tisztelt Takmaty ur! Ne hogy kinevessen kérem, hogy e néven szólítom önt. Tudom jól, hogy csak irói álneve. De térjünk a lényegre. Sok szépirodalmi lapot olvastam, azaz olvasok, de még egyik lapban sem olvastam ilyen finoman, igazságosan megirt cikkecskét. Menynyire igaza van, kedves Takmaty ur. Én mindig ellene voltam, azaz vagyok ennek a szertelen, nevetséges divatnak. Mikor először láttam az afkruzsos nőt, felkiáltottam, én jó Istenem, nem szégyeinek a nők igy kimenni az utcára? Olyanok, mint a kirakati bábok. Mirevaló egyáltalán a festék a nőn? Nem szebb egy nő sem evvel az álarccal, csak feltűnőbb. Én szerintem megvan mindenkinek az egyéni bája. Hányszor mutogattak nékem ismerőseim fényképeket, s elégedetlenkedtek, hogy nem hasonlít a kép. Persze, mondám, mert akkor kisminkelte magát, kedves, azért idegen a fényképe. Aztán menjünk tovább, s nézzük ezt a szeszélyes ruhadivatot. Milyen csúnya látvány a mai estélyi ruha. A nő benne csupa komikum. Elől a ruha térdig ér, hátul pedig uszályban végződik. De ez semmi. Hát még a hát? Teljesen szabad, azaz meztelen, a demarkációs vonalon túl is. Fenn a nők kitakaróztak, lenn, azaz csak hátulról betakaróztak. (Betakarták a földet.) Evvel nem azt akarom kiemelni, hogy a rövid ruha szebb. A tulrövid nem szép. Én szerintem a normális hossz a ruhánál 20 cm. a térdtől lefelé. A rövidebb ruha azért célszerűbb, mert a mozgás könnyű benne, nem feszélyezett, mint a hosszabb ruhában. No most menjünk tovább a harisnyához. Milyen kétségbeejtő látvány, mikor a sáros, lucskos őszön valaki testszinü harisnyában baktat: a sár felfrecs- csen a világos harisnyára, ilyenkor a testszinii-huris- nyás nő szánalom tárgya. Én októbertől egész május elsejéig kizárólag sötét, nem, hogy sötét, de csak fekete harisnyában járok. Mert télen is nevetségessé válik a nő a medvebocs hócipőben testszinü harisnyával. Szinte dideregve nézek az olyan nőre, olyan előttem, mintha mezítláb volna. Nincs igazam? Aztán térjünk a dohányzásra. Mily férfias a nő cigarettával a szájában. Huh, bagószaga nő! Mily visszatetsző. Még férfiaknak is redukálni kell a dohányzást, mert a túlzásba vitt dohányzás káros befolyással van. Legutoljára hagytam, amit talán az elejére kellett volna vennem. Tudniillik az állásra, azaz a kenyérkeresetre vonatkozólag. Igen. Igen. Szegény férfiak, állás nélkül szaladgálnak, mert a nők olcsóbban vállalják a hivatalt. Hát nősülhetnek a szegény férfiak? Mert minden rendes férfi, ha nősül, azt akarja, hogy szerényen beosztva} eltarthassa leendő élete párját. Ja, ha a nőknek is nem volna akkora igényük. Mert a legtöbbje azt akarja, hogy ha férjhez megy, ne kelljen majd dolgoznia. (Csak a szegény férjek kopaszodjanak bele a sok gondba.) Nem, kedves hölgyeim, úgy kellene csinálni, hogy a férjecskéiknek örömöt szerezzenek. Még pedig olyan formában, hogy mondjanak le mindenféle szélsőségekről. Járjanak egyszerűen. Odahaza egyszerű házi cipőben, stb. stb. Isten Önnel — kedves Takmaty ur minden jót kívánva, maradtam B. Irén. a — Rákos Vidéke, lelkes olvasója. Mészáros József TísVífí Rákosi-ut uéSy
