Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-19 / 16. szám
16. szám. HAK08 VIDBKB 3. oldal. Kimutatja, hogy a világszerte kiható súlyos gazdasági válság következtében a vasutak a mai pénz és hitelviszonyok között csak igen nehezen tudják az uj beruházásokra szükséges tőkét előteremteni. »Ennek a súlyos feladatnak a megoldására irányuló törekvés jellemzi általában mindenütt a forgalmi és üzleti eredmények megjavítását célzó legújabb terveket és intézkedéseket, amelyek — agy, mint nálunk — elsősorban és főleg: a közúti közlekedési vállalatok egységesítésének, az igazgatás egyszerűsítésének, a személyzeti és dologi kiadások apasztásának, a forgalmi és műhely szol gálát racionalizálásának, valamint az utóbbi mechanizálásának, továbbá a különböző üzemágak, nevezetesen: a gyorsvasat, a közúti vasút és az autóbusz szerepének és összmiiködésének, végül a tarifarendszernek és a viteldijnak a kérdésével vannak összefüggésben.« Álláspontjának alátámasztása érdekében idézi E. Holstein és Dr. G. Kemann német szakértők véleményét, hogy »a különböző közlekedési eszközöknek: a gyorsvasainak, a közúti vasútnak és az autóbusznak egymással a legszorosabb összeköttetésben kell együttműködni.« Márkus szerint az összehasonlító példa (Vergleichsbeispiel) elkészítése végett a közúti vállalatok különös gondossággal tanulmányozzák azoknak a városoknak a közlekedésügyi viszonyait, amelyeknek földrajzi egysége, lakosszáma, forgalma és közlekedésügyi berendezése az övéket leginkább megközelíti. Ha e feltételek alapján állítjuk fel az összehasonlító táblázatot, látni fogjuk, hogy Nagy-Hamburg viszonyai kongruensek (megegyezőek) Nagy-Buda- pesttel, bár Hamburg, mint kikötőváros sűrűbben lakott. Nagy Hamburg iakosszáma 1,557.633 „ Budapest „ 1,420 513 Forgalom 1929. évben Hamburgi közúti vasútnál 63 millió pengő bevétel „ autóbusz „ 5 „ „ , „ távolsági forg.-nál 23 „ „ „ Budapesten: közútinál 61 millió pengő bevétel autóbus?nál 4 „ „ „ B. Hévnél 8 „ „ „ Közlekedési berendezés 1929-ben Hamburgi közúti vasútnál 1765 személyszállító jármű autóbusznál 167 „ távolsági vonalnál 383 „ Budapesten: közútinál 1618 „ autóbusznál 130 „ B. Hévnél 37» Mindebből nyilvánvaló, hogy a hamburgi közlekedő vállalattal csak a tervbe vett budapesti egyesitett városi közlekedő vállalat üzeme hasonlítható össze. Örülünk ennek az összehasonlitásnak, mely olyan meggyőzően kimutatja, hogy egy központból igazgatott nagy egység, mivel aránylag csekélyebb önköltséggel, de nagyobb tőkével dolgozik, ellenr állóbb a gazdasági válsággal szemben és igy jobban tudja a szükségletet kielégíteni, és a közjót szolgálni. Reméljük, hogy e müvei megint közelebb jutottunk a régóta húzódó és nékünk olyan fontos Hév. fővárosi átvételéhez. De nemcsak nekünk fontos, hanem Budapest székesfővárosnak is, hogy egyetemes városfejlesztő és városgazdasági érdekeit, melyek a közúti közlekedő eszközök modern továbbfejlődéséhez fűződnek, ki tudja elégíteni és lakosai számára megfelelő közlekedést tudjon biztosítani. Lehetetlen helyzet, hogy a főváros egyes részeiben a polgárok, a közlekedés miatt, több adót fizessenek, mint a hasonló körülmények között lévő, de a főváros más részén lakó adófizetők. Különösen igazságtalan az az egyenlőtlen elbánás, hogy Pesterzsébet, Kispest, Újpest és Pestszentlőrinc területéről olcsóbban lehet a Belvárosba bejutni, mint a főváros egyik részéből a másikba (pl. Rákosfalva!). Mi nem azt tartjuk igazságtalannak, hogy az előbb említett községek lakosai olcsóbb közlekedést élveznek, hanem azt, hogy a főváros területén többet kell fizetni, mint a vámvonalon túl. Itt rá kell mutatnunk a könyv egy nyilvánvaló tévedésére, aminő az az állítás, hogy azok, akik a város határain kívül laknak, de a fővárosban keresik kenyerüket, az idegen községnek fizetik adójukat. A környék községeinek már régi panasza, hogy a fővárosban foglalkozó lakosai a kereseti adót a fővárosban kötelesek fizetni. Hiába instanciáztunk eddig, bizony, sajnos nem sikerült eredményt elérni. A fővárost környékező községek együttes fellépése sem volt képes megváltoztatni azt a pénzügyminiszteri rendeletet, hogy a fővárosban alkalmazásban álló polgárok kereseti adójukat lakóhelyük szerinti községekben csak akkor fizethetik, ha a községben egy- egy üzemnek, vagy vállalatnak legalább 50 adófizető alkalmazottja lakik. PIol vagyunk ettől mi, rákos- szentmihályiak, pedig a 1.6000 lakosból vagy 8000 a fővárosban keresi a kenyerét, de, sajnos, egy üzemnek, vagy vállalatnak sem lakik kint nálunk 50 adófizető embere. Ez a feltétel talán Újpestnél meg van, ott lehet 50 vasutas, vagy 50 postás. Itt van megint a sors iróniája: ők azonban 24 fillérért utazhatnak, akár Pestszentlőrincre, vagy a Hiivösvölgybe. A hamburgi példa mutatja az utat a közlekedés egységes szervezése és a helyes tarifa politika felé. A régi emberek tehát ezt az ismertetést azzal a latin közmondással fejeznék be, hogy: »Úti figura docet«. A mint a példa tanítja. így is van. A példa igen szemléletesen tanít, — csak az a fő, hogy csakugyan okuljunk is belőle. (=). M IE L ŐTT E P IT ÉPÜLETFA- ÉS ÉPÍTŐ ANYAG TELEPÉT HORTHY MIKLÓS UT 61-65 • (Aiel&tt Kcrepisl-ut) ÉS KÉRJEN AJÁNLATOT AZ ÖSSZES ANYAGOKRA Telelőn: MII: ne.
