Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-04-12 / 15. szám

15. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 7. oldal Levél. Kedves kisasszony! Az én csekélységem már sokszor vette magának a bátorságot, hogy a nyilvánosság előtt levelezzen önnel. Nem tudom, hogy milyen fogadtatásra talál­tak eddigi leveleim, mert hiszen ez a levelezés a dolog természeténél fogva csupán egyoldalú, — én irkálom a leveleket, de ön, kedves kisasszony, soha­sem fefel azokra De hiszen én nem is várok választ, — nem várhatok, mert nem a magam ügyében irom a leveleket, hanem csak úgy hullatom, bánatos szív­vel, mint mélabus ősszel, a fák hullatják leveleiket. Merészségemet mentse ki tehát maga ez a puszta tény és egyúttal igazolja azt a fokozott vak­merőséget, hogy igy, szemtől-szembe is megkockázta­tom a bánatsugallta levelezés folytatását. Ne szaporítsuk tehát a szót, hanem ugorjunk fejest, egyenesen a dolog közepébe. Ön, kedves kisasszony, a háború utáni idegdulta hangulatban elhatározta, hogy jogot kíván a köz­életben nemének; teret és érvényesülést, mint egyen­jogú társ a férfi mellett. — Nyilván eszébe futott a hajdani parlagi közmondás, a hosszú hajjal kapcso­latba hozott^rövid észről és sietve le metéltette női- ségének egyik jellegzetességét, — igéző, hullámos, szép haját. Aztán, nyilván, hogy a szimmetria meg­legyen, lenyiratta rövidre a szoknyáját. Eleddig hó­cipőben babusgatott zerge bokáit a tél zord fagyának kegyetlenül kiszolgáltatta hitvány kis félcipellöfében és a meleg nemszkalapokat eltette — nyári viselet­nek. Hogy pedig a majdnem leruhátlanitott állapotá­ban meg ne vegye az Isten hidege, jó vastagon be­kente hamvas ábrázatát rizsporral és festékkel, cse­resznyeajkaitól pedig féluffnyi pirositóval riasztotta vissza a tolakodó erősebb nemet. Midőn pedig igy felfegyverkezett a fiutmimelö szerepére, megrohanta a hivatalokat és kenyérkereső pályákat és szigorú versenyre kelt a munka után epedő deli legényekkel. Rövidre akarom fogni ezeket a sorokat, s igy nem megyek végig az események és következtetések láncolatán, hanem ideugrom a mai napokra, amidőn a helyzet az, hogy maguk, kedves kisasszony, át fiúi állapotban össze-vissza tanultak mindent, minek soha, semmi hasznát sem veszik, a kenyeret nyújtó kereset- források után pedig együtt sápitoznák velünk, fiuk­kal, de most már mindannyian hiába törtetünk az érvényesülés után. Minthogy pedig kenyeret keresni nem tudunk, családalapításra gondolnunk sem lehet, s igy mindkét részről hoppon maradtunk. A nagy világproblémát aligha fogom én megol­dani és legkevésbbé e rövidke levél keretében. De bővebb részletezés nélkül megteszem indítványomat, a miért ezeket a sorokat irom. Kedves kisasszony, térjen vissza a leányi pá­lyára. Öltözzék fel újra leánynak! Törülje le arcáról a festéket és pirosító irt (amely minden jóizlést kiirt), tanuljon meg főzni, varrni és vasalni. Ne res- telje a munkát odahaza sem, amint nem szégyenli az irodában. Az íróasztalt pedig adja vissza nekünk. Mi majd dolgozunk és vállalkozunk rá, hogy eltartsuk magukat, sőt ebből a célból késedelem nélkül oltár­hoz vezetjük. Meglátja, milyen boldogok leszünk. A világot elárasztják az apró kis magyarok és ezzel az egészséges, makacs, élniakaró sereggel visszahódí­tunk mindent, amit elraboltak tőlünk és újra nagy lesz és becsült a magyar. Kezdjük elölről, kedves kisasszony, ott a hol elhagytuk, mikor a nagy világtévelygés útvesztőjébe Öröm. A fájdalommal, könnyel teli múltat Virágos sirhant alá temetem. Uj dalok égbe zengő tirádája Zsolozsmázik fel most a telkemen. Mint, hogyha mázsás súlyú, nehéz terhek Helyébe virágéket hordanék, Oly könnyed vidámság lakik szivembem: Csoda örömbe ringató a lét . . . Valahol aranyfátylat teregetnek, Azon szűrik át a napsugarat, Hogy szerelemmel bűvös tükörképén Napról napra — mind’ szebbnek lássalak, Káprázatos, igéző fényözönbe’ Szivemre hull az élet mosolya, Rubintos vágyak drága köpenyébe Takargat be a boldogságnak Szeszélyes kedvű — istenasszonya . . . Zagyva Mária. H)IxZL3T OSZiKZ-A-ZES temetkező vállalata. Rákosszentmihály. Rákosi-ut 49. Fióküzlet: Mátyásföld. (Középső megállónál.) Elvállal egyszerű ?s diszes temetések rendezé­sét, hu'las/állitast Budapestre, vidékre és külföldre vala­mint exhumálásokat bármely temetőből - Viaszgyertyák, síremlékek, sírkeresztek minden nagyságban, sirtáblák ércből és márv nyból. Élő- és művirág-kosboruk, koszoru- szallagok kaphatók. Telefon Rákosszentmihály 3. Fióküzlet: CIN'^OTA, KOSSUTH LAJOS-UTCA 1. belekerültünk. Azok az okos emberek pedig, akik a jövendő megalapozásával fáradoznak, tűzzék ki a jelszót, hogy visszaadni a nőt eredeti hivatásának. Valahogyan már tapogatóznak ebben az irány­ban. A kis hágom a háztartási tanfolyamra jár, hogy a polgárit sikeresen elvégezte. Ezt a derék intéz­ményt menyasszonyképzö iskolának nevezi a köz­vélemény. Hát ez okos, rendes iskola is. A kishugom pél­dául pontosan megtanulta az Iliásból, hogy mi min­den díszítette Achilles hires pajzsát és könyv nélkül tudja a nevezetes finn legendát, a Kalevalát, sőt hi­bátlanul számol ia jeles Ludolf féle számmal, a 3.1 U századdal is. Kisasszony, én kenyeret akarok, puha, meleg fészket rakni, bélé drága, kicsi nőt, hűséges felesé­gül és krumpli levest akarok enni. Jó, finom, tej­feles, borsós krumplilevest, de otthon, nem a ven­déglőben, vagy a bankkantinban és nem a konzerv­dobozból. Kedves, drága kisasszony, magától függ, hogy meghallgasson. Törölje le a pirositót és tanulja meg a krumplilevest. De kérem, ne feledje, hogy a dolog sürgős. Nekem és nekünk nagyon. Kezét csókolja az á. h. f. — állásnélküli házasu­landó fiatalság — nevében hódoló szolgája Takmaty.

Next

/
Thumbnails
Contents