Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-23 / 8. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 8 szám. 2. oldal. tehát legalább 300 ezer pengővel adózik azért, mert az elsőfokú hatóságok közül a legtöbb nincs helyben. Amikor ezekhez az eredményekhez eljutottunk, kötelességünk felvetni azt a kérdést, vájjon van-e ennél olcsóbb, gyorsabb s igy sokkal jobb közigazgatási forma? Ennél a kérdésnél kapcsolódik be a várositás gondolata. S a most folyamatban lévő várositásnál kizárólag azok a szempontok jöhetnek figyelembe, melyek az átalakulást a fenti gazdasági szempontból javasolják vagy ellenzik. Ha tehát a városi forma nem jelent a mostani óriási megterhelésnél nagyobbat, vagyis a hatósági székhelyek felkeresése nem jelent a lakosság részére 300 ezer pengő megterhelést, hanem annál kevesebbet, akkor ez az átalakulás jó és helyes. Ha csak ez az egyetlen tétel nyefr beigazolást, a várossá alakulás elé a felső hatóságok akadályokat nem gördítenek. Hangsúlyoznom kell ismételten, hogy az egyik közigazgatási alakulatból a másikba való átmenet csakis akkor indokolt, ha az gazdaságilag jelent előnyöket. Ezt pedig úgy fejezhetjük ki legjobban, hogy várositásra csak akkor van szükség, ha a lakosság egyeteme olcsóbb, gyorsabb s igy jobb közigazgatáshoz juthat. Ennek a kérdésnek kell eldőlnie, mielőtt az uj város programmját kitűzné. Mert minden terv, bármily szép is legyen, csak akkor helyes, ha a lakosság gazdasági érdekeivel van teljes összhangban. Tehát az, aki óriási épitkezésekkel, fantasztikus beruházásokkal akarja megindítani ennek az uj városnak életét, az tulajdónké pen a megölője. Ehhez ugyanis óriási pénztömegek kellenek. Pedig az el sem képzelhető, hogy az első évek milliós befektetéseket s igy sok millió pengőnek mérhetetlen kamatait zúdítsák a városi polgárságra. Helyes és a gazdasági viszonyoknak megfelelő alapozásra van szükség, ahol a kölcsönök kamatai nem sorvasztják el a polgárokat. Racionális alapokon kell nyugodnia az uj városnak. így a legfontosabb feladatok közé számítanám a közlekedés lényeges megjavítását a város területén belül, de külső viszonylatokban is. Régen vajúdó kérdések ezek, melyeknek megoldása elé még csak anyagi akadályok sem gördülnének, a régi tervek és és az újabb jövedelmek figyelembe vételével. A további nagy fontosságú programmot abban az észrevétlen, kis áldozatokkal járó, de annál komolyabb munkában látnám, mely egy általános, ügyszak, mint szépészeti szempontból teljesen kielégítő fásításban mutatkoznék. Ne felejtsük el, hogy a jelentéktelennek látszó fásitás már országokat mentett meg s tett gazdaggá (Norvégia!). így képzelem én el az uj város életének (első éveit. Komoly, zajtalan munka közben minden polgár, a helyben feltalálható hivatalok előnyeit élvezve, a városi polgár erényeit mind jobban kimé- lyitené, hogy majd később, talán tiz év múlva, már fiú és leánykaruhák, télikabátok óriáni választékban SZÉKELY JENŐNÉL Budapest, IV, Petőfi Sándor-u. 9. gyönyörűen kialakult, pompázó parkok közé helyezze el a nagyobb igényeket kielégitő intézmények Ízléses épületeit. Az ilyen elvek szerint felépített város nemcsak az adófizető polgároknak jelent boldog megnyugvást, hanem jótétemény lesz azoknak a szegény embereknek, kik a városi élet keretein belül a munkaalkalmak nagyobb lehetőségeiben keresnek életmegoldást. Az uj városnak azt a kedvező helyzeti energiáját, mely megnövekedett hitelképességet s igy nagyobb befektetések lehetőségeit is jelenti, féltve kell megőriznie s nem az első évek számlájára igénybe venni. Majd ha minden utca lombos, árnyas lesz és a városi élet olcsó, gyors és jó közigazgatásában a polgárság kedélyállapota teljesen megnyugszik, akkor kell ehhez az energiához nyúlni, de csak úgy», hogy az gazdaságilag előnyös legyen. Én hiszem, hogy rövidesen a legreálisabb számadásokat tárják elénk az arra illetékesek abból a célból, hogy beigazolják, hogy miért megokolt a várositás. Bevezető az «Mnya és csecsemővédelem«-he»m Irta: Tóth Pál László dr. Az anya és csecsemővédelem annyira összetartozó két fogalom, mint a gyermekvédelem és ember- védelem fogalma is. De nemcsak az első kettő tartozik össze, hanem közös vonásaival mind a négy fogalom egymással szorosan összekapcsolódik. Mind a négynek közös vonása ugyanis az embernek, mint jogalanynak a megvédésé, de mig az embervédelem általános, addig a másik három csupán egy-egy embercsoportra szorítkozik. Ha a csecsemővédelemről beszélünk, úgy alig lehet ezt az anyavédeletmtől elválasztani már akkor, pl. ha csak a csecsemőknek születés előtti 10 holdhónapos életére gondolunk, holott már ilyenkor a magzatot is külön jogvédelemben részesíti a törvény. Hát még ha arra gondolunk, hogy a magzat elődje: az anyai és apai csírasejtek is külön-külön mind élnek a szervezetben, — úgy mint leendő jogalany egészségügyi életéhez nagy és fontos hozzászólásunknak kell lenni. Látjuk, hogy a csecsemővédelem tisztán természettudományi logika alapján elvezet bennünket az anyavédelemhez, ez pedig a csirasejtek tulajdonosaihoz: az emberek védelméhez. Kétségtelen és megállapított tény, hogyha a csecsemők elődeit, a csirasejteket védelemben akarjuk részesíteni, úgy elsősorban a felnőtteket kell a különböző megbetegitő ártalmaktól megóvni. Itt kellene kezdődnie annak a munkának, amely magában foglalná nemcsak a felnőttek meglévő egészségének megtartását, hanem a betegségokozó tényezőknek a szülői szervezetektől való távoltartását. Sokat vitatkoztak már azon, hogy ennek a védőmunkának hol kell tulajdonképen kezdődnie? Egyesek azt mondták: a csecsemőknél, mások azt, hogy a felnőtteknél. Egyik sem helyes, mert minden élőnek egyszerre és azonnali sürgős védelme az egyedüli helyes és célravezető cselekedet. Anya- és csecsemővédelem tehát nem egyebek, mint a népesedés-politika eszközei annak a célnak elérésében, hogy nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is szellemi és testi téren egyaránt jobb, értékesebb ivadék következzék az előbbiek után, amely célokat nemcsak gazdasági, hanem egészségügyi és nevelő eszközök-
