Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-16 / 7. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 7. szára. bál a múlt esztendőben is nagyszerűen sikerült, igy lesz minden bizonnyal most vasárnap is, ami annál kívánatosabb, mert a jövedelem jótékonycélra szolgál. A balra Mühlbeck Károly egy sereg kedves, művészi plakátot rajzolt, amelyek megérdemelt feltűnést keltettek és szintén hathatós tényezői lesznek a sikernek. Választmányi ülés. A Rákosszentmihályi Nagvkaszinó választmánya múlt szombaton ülést tartott, melyen a tagok csaknem teljes számban megjelentek. A gyűlésen Krenedits Sándor elnökölt, s a jegyzőkönyvet id. Szabó József és Schvarczl József hitelesítetté. Az évi rendes közgyűlés idejét március 23-án d. u. 5 órára állapították meg, illetve, ha az határozatképtelen lenne, úgy április 6-án d. u. 5 órakor tartják meg. Az 1929. év harmadik évnegyedéről szóló pénztári jelentést egyhangúlag tudomásul vették, s id. Poros István pénztárosnak eredményes működéséért köszönetét mondtak. Dr. Pálffi László orvost és Lady Wittenberger Adolf ny. kir. zálogházi igazgatót rendes tagnak felvették, s vitéz Csenghő Andor, Jakab Emil, Oláh Elemér dr., Pender K. Farkas, Szepesi Kuszka Jenő és Tömböly Péter kilépését tudomásul vették. A megüresedett két választmányi tagságra sorshúzás utján, a póttagok közül Fekete Sándor drt és Tomcsányi Nándort behívták, majd elhatározták, hogy mivel a környező községekből nem kisérték elég nagy érdeklődéssel a városi bál tervét, azért a február 22-ére tervezett bált csak mint Kaszinó-bált rendezik, melyre azonban természetesen a szomszéd községek úri társadalmát is meghívják és szívesen várják. Ezután a fővárosi egyik napilapban megjelent cikkek hatása alatt, — melyek szerint a rákosszentmihályi »egyesületek« a várositás, mint időszerűtlen terv ellen foglaltak volna — állást, hosszan, behatóan tárgyalták a kérdést, s megállapították, hogy sem a Nagykaszinó, sem pedig sok más rákosszentmihályi jelentős egyesület, noha tagjai a várositás mellett vannak, mint egyesület, ez ügyben állást még nem foglalt. Molnár Gyula indítványára tehát egyhangúlag elhatározták, hogy a várositás sürgős kimondását kívánják, állásfoglalásukról a főispánt és alispánt tájékoztatják, s mozgalmukba bekapcsolják a többi régi és népes szentmihályi egyesületet is és annak érdekében mint egyesület is buzgó működést fejtenek ki. Kacagó estély. Rákosszentmihály leetágasabb helyisége, a Kaszinó nagyterme, de csakugyan kicsinek bizonyult vasárnap délután. Csaknem egymás ölében ültek, egymás lábán álltak a hihetetlenül zsúfolt helyiségben az emberek; a zenekarban a kottatartók között lapultak, a sugólyuk tövében szorongtak a nézők és még igy is, hányán távoztak el, akik egyáltalán nem fértek be! A Krédó egyesület előadása volt az a példátlan vonzóerő, amely igy mozgósította közönségünket. Maga az egyesület a hívek ármádiájával dicsekedhetik, de a Szlavkovszkv Sándor rendezésének hitele is olyan immár, hogy annak kevés ember tud nálunk ellentállani. Mindezek tetejébe még a műsor dr. Ungárné Papp Katinka szereplését hirdette, ez a kedves művésznő pedig a legelső kedveltje közönségünknek, aki maga a verőfényt, a bájt, a finom pajkosságot és tiszta művészetet jelenti mindenkor. Ebben a sanyarú világban jól esik, ha az ember amúgy istenigazában kimulathatja magát, még hozzá olcsó pénzért, a »kacagó est« tehát holtbiztos tipp volt a siker versenyében. A színpad be is váltotta a felkeltett várakozásokat; a hatalmas nézőtömeg mindvégig pompásan mulatott, rengeteget kacagott és tapsolt és teljes megelégedéssel távozott. — ide máskor is eljövünk! — Kár, hogy már vége van! — Éljen Szlavkovszky Sándor! Ezek a mondatfoszlányok repdestek a levegőben, mialatt a tömeg nagy lassan kivergődött a hűvös, üde téli levegőre — vagy negyedfélórai szorongás után. A műsor gerincét két ügyes színdarab alkotta. A Nóti Károly ismert kabaré darabja, »A nyúl«, mely a maga nemében a legsikerültebb alkotások közé tartozik: szenzációsan mulatságos. Minden szava, minden fordulata, minden ötlete kacagtató, olyannyira, hogy műfajának alantas és értéktelen voltát el kell felejtenünk. Műkedvelőink kitünően adták elő az igen jól rendezett darabot. Fábián József nagyon jó volt a főszerepben. Még nem láttunk tőle groteszk-komikumot, most ebben is helyt állt és őszinte játéka komoly elmélyedésnek volt bizonysága. Kabinet alakítást nyújtott Szlavkovszky Sándor, aki ma már a legkiválóbb műkedvelő jellem - szinészünk. Maga volt az élet ez a figura és jólesően mulatságos. Mint mindig, igen ügyes volt most is Juhász István és kacagtató hordár a kitűnő Takács Matyi, A női szerepekkel mostohábban bánt a szerző. A kardos feleség alakjában kedves uj ismerősünk lett dálnoki Nagy Ibolya, akinek vonzó Szépségével rutin és eleven játéktudás párosult. Demetzky Irén a szobalány szerepében kellemes Ígéretnek mutatkozott műkedvelő gárdánk számára. Az előadást állandóan harsogó kacagás kisérte. A másik színdarab operett volt. Kotzebue egyik ismert alapötleté, mulatságos kis bohózatából irta Harsányi Zsolt, »A családi tanács« a cime. A »Csőkon szerzett vőlegény« rokona és igen mulatságos, főként pedig módfelett hálás Fregoli-szerepet juttat a primadonnának, akit ezúttal dr. Ungár Gyuláné személyes it ett és ezzel már azt is megmondottuk, hogy tomboló sikert biztosított. A mi drága kicsi művésznőnk csakugyan elemében volt és bőséges alkalmat talált mindig hálás élvezettel fogadott művészetének érvényesítésére. Valamennyi alakjában jellegzetes, kedves, bájos, elragadó volt és túláradó, de mindig Ízléssel korlátozott temperamentuma, igaz örömünkre, alaposan kitombolhatta magát. Egyik legnagyobb, legforróbb sikerét aratta ezúttal és a közönség alig tudott betelni vele. Ének- és táncszámait sorra megismételtették és el gyönyörködtek volna benne még szives- örömest órákon át. Partnerei is derekasan helytállot- tak. Szlavkovszky Sándor rendkívül kedves alakot ábrázolt és kifogyhatatlan volt a vidám ötletekben. Minden jelenését feltörő kacagás és taps kisérte. Takács Matyi igen szép, régi keringőt járt Ungárné- val, ügyesen énekelt és jól játszott. Dálnoki Nagy Ibolya megmutatta, hogy a komikum fegyvere is birtokában van. Demetzky Irén, Pornói János (szépen énekelt, ügyesen táncolt), Poros Géza és Fábián József kitűnő figurákat mutatott be és ügyes volt Juhász István az öreg inas szerepében. Teljes és tökéletes siker, amiben jelentős része volt a darab zenéjének is. Ez ismét külön szenzáció: Knapp Antal tanár szerzeménye, amelyben kedves reminiszcenciák friss és eredeti ötletekkel párosulnak, mindig ügyesen, tetszetősen és a helyzethez alkalmazkodóan. Az általánosan kedvelt, népszerű szerzőt szintén igen melegen ünnepelték. A zenekar, mely ezúttal kissé szerényebb gárdával vonult fel, őszinte igyekezettel támogatta a darab ügyét és több önálló számmal is tapsokat szerzett, Elismeréssél kell feljegyezni a
