Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-09 / 6. szám
XXX. évfolyam. 6. szám. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, február 9. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A Hév. sorsa. Azt lehetne mondani, hogy szinte szivszorongva várja a fővároskömyéki lakosság annak a tárgyalásnak a sorsát, amely a Hév. üzemének átvétele ügyében Budapest székesfővárossal folyik. A napisajtó újabb és újabb mozzanatokról ad hirt, amelyekből egyelőre annyi egészen kétségtelen, hogy a főváros ezúttal komolyan és jóakarattal foglalkozik ezzel az üggyel, amely egyaránt nagyjelentőségű, úgy a főváros, mint a határonkivül lévő községek szempontjából is. Egy Ízben már, mint ismeretes, — tárgyalt a Hév. a Beszkárttal az üzem átadásáról, akkor azonban nehézségek merültek fel és mindkét oldalon bizonyos merevség mutatkozott, amin az ilyen milliárdos tranzakciónál nem lehet csodálkozni. A mostani tárgyalást azonban már sokkal kecsegtetőbb jelenségek kisérik és az alaposság, amellyel az előkészítés hatalmas munkája folyik, kétségtelenül azt mutatja, hogy ezúttal mindkét részről komoly a törekvés a megegyezésre. A mi közönségünkben alapos reményt keltett mindjárt az a körülmény, hogy a székesfőváros polgármestere, Sipőcz Jenő dr. szívesen fogadta az ajánlatot és azt minden szempontból figyelemreméltónak találta. Budapest polgármestere pedig nem szokott dobálózni a szavakkal; az ő nyilatkozata olyan alap, amelyre építeni lehet. A fő városkörnyéki közönség legszebb reményeit építi rá, mert ha ezek a remények valóra válnak, a jobb jövő kapuja tárul fel előtte. ; A milyen áldás volt egykor a gőzvicinális, meg a kis lóvasut, — majd a fejlődés során utóbb ä hozsannával fogadott helyiérdekű villamos vasút, — épen úgy túlhaladt a fejlődés ma már ezen is és türelmetlenül eped a rendes közúti forgalom után. A mai helyzetben a vasút sem találja meg számítását mindjobban elévülő üzemével, és a közönség sem leli benne jogos igényeinek kielégítését. Ez az állapot már régen nem egészséges, — gyógyításra, szanálásra szorul, amit a pusztán üzleti jellegű magán- vállalkozástól, még a legteljesebb jóakarat esetén se várhatunk és nem remélhetünk. Elvégre senki sem fog a zsebéből ráfizetni arra a passziójára, hogy mi jobban és olcsóbban utazgathassunk, viszont tőlünk se követelheti senki, hogy a szánktól a falatot megvonjuk és villamosjegyeket vásároljunk rajta, pusztán azért, mert a »helyiérdekű jelleg« ezt zordo- nan megköveteli és határkő gubbaszt a fővárosi kiserdő tövében. A vasúttársaság, illetve a nagy részvény tulajdonos külföldi bank ajánlatát nagyjából ismeri közönségünk a napilapokból. Csinos summákról esik benne szó, de laikus szemmel is látható, hogy elég reális az alap, amelyen a tárgyalások megindultak. A szakemberek és az elsősorban érdekelt főváros dolga, hogy miként egyeznek meg, — nekünk csak az a fő, hogy a mindenképen tiszteletreméltó üzlet csakugyan létrejöjjön, mert ez reánk nézve igen-igén fontos kérdés, azonban a fővárosra és a közúti forgalmat lebonyolító üzemeire nézve sem lehet közömbös, még akkor sem, ha bizonyos erkölcsi kötelezettséget nem is emlegetünk, amely pedig ezzel a kívül lakó, de azért egészében teljesen fővárosi közönséggel szemben nem kis nyomatékkai kell, hogy a döntésnél szerepet kapjon» Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, maga a rideg üzleti szempont még akkor, egymagában is kellő súllyal jelentkezik, mert hiszen sem a fővárosra, sem pedig üzemeire néz ve nem lehet közömbös, hogy 309 kilométer villamos vasúti hálózatot magához kapcsoljon és zárt területe körül az egész messze vidéket meghódíthassa. A bizottságok nap, mint nap munkálkodnak. Már bejárták valamennyi vonalat, megtekintették a vasút egész üzemét; vizsgálják könyvelését, számadásait, beruházásainak költségét, egész szervezetét. A Hév. engedélyokiratát az 1908. évi XXXIII. törvénycikk foglalja magában. A villamosítás alkalmával a kilencven évre szóló engedély kezdőpontját abban állapították meg, s a gőzüzemű forgalom idejét nem számították be. A vasút engedélye tehát még 68 évre szól, mivel máig csak 22 esztendő telt el belőle. A főváros a vételárat 30 év alatt fizetné ki — az ajánlat szerint,— tehát 38 éven át ingyen használhatná a vasutat. A harminc év alatt évi 2,100.000 pengő lenne a törlesztés, kamatostól együtt. A bizottságok most azt számitgatják, hogy a beruházásokat véve alapul, ez az összeg megfelel-e az üzem reális értékének és hogy a jövedelemből, mely az adminisztráció költségének csökkenése és a forgalom emelkedése révén is növelhető, — fedezetet nyerhet-e? Jól teszik, hogy számitgatják, mert nem bab- szemről van szó. Amig számitgatnak és komolyan alkudoznak, nincs is semmi baj. Bizonyos, hogy végre is meg fognak egyezni. Meg kell egyezniük, mert ők maguk is, kölcsönösen akarják és a publikum is akarja. Csak politikát ne keverjenek a dologba, mert az mindent megöl és balutra siklaszt. Az ajánlat szerint március 15-kéig dönteni kell a dologban. Március idusa, mit hozol reánk, szegény fővároskömyéki magyarokra ? HŰT Lapunk mai száma 12 oldal
