Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-02 / 44. szám
44 szám. RÁKOS VIDÉKE 5. oldal. A Jókai kör estélye. Az egek csatornájának igazgatósága bizony nem nagyon méltányolta a Jókai kör.ifjú gárdájának derék törekvéseit, s vasárnapra olyan makacs zivataros esőt zúdított Rákosszentmi- hályra, hogy a jobbfajta ebeket ölben vitték ki ugatni, a Nagykaszinó termében mégis igen szép számú, vidám, megértő és lelkes közönség gyűlt össze, bizonyságul, hogy a kör munkáját és törekvéseit megbecsüli és a derék társaságot szeretetébe fogadta. Valami nagy anyagi eredményt a gyalázatos időben nem produkálhattak az ötvenfilléres belépődijakból, a felülfizetés pedig egyetlen ötpengős tételből állott, annál nagyobb volt azonban az est lelkes hangulata és számos figyelemreméltó, kedves produkciója. A műsorban a Krédó zenekar, Lengyel István karnagy vezetése alatt jelentékeny részt vett és igen nagy sikert aratott, Lengyel István kitünően bevált a zenekar élén, mely megnövekedett és meglepő módon fejlődik tudásban, összjátékban és művészi elmélyedésben egyaránt. Ez az eredmény annál értékesebb, mert tagjai között nincs kisegitő, hivatásos zenész, hanem valamennyi helybeli műkedvelő. A közönség igen melegen ünnepelte a zenekart és Lengyel István karnagyot. Ugyanilyen, még pedig állandóan megismétlődő és fokozódó viharos ünneplésben részesült a kör kiváló elnöke, Farkas Ferenc dr. is, aki megkapó bevezetőt mondott, szellemesen, ötletesen, jóízűen és mulatságosan konferált az egész estén át, nagyszerű hazafias költeményét magával ragadó lelkesedéssel szavalta, mindezek tetejébe pedig öt pompás dalát adta elő (köztük legújabb, nagysikerű szerzeményét is) viharos hatást keltve, amelyben része volt művészi előadásának és zongorakiséretének is. Több vendég is szerepelt a műsorban: Zagyva Mária három finom hangulatú, mélyérzésü költeményét olvasta fel megindító egyszerűséggel Szlavkovszky Sándor és Takács Márton szavalta el három kiválóan szép költeményét, melyek egyre jobban bontakozó tehetségének újabb bizonyságai, a már régebben ügyes zeneszerzőnek megismert Poros Géza pedig néhány igen sikerült dalát énekelte el. Árvái Alajos Imre szintén figyelemreméltó versekkel gazdagította a műsort, melyben Ha- vasy Sándor lelkesen előadott verseivel, Várkonyi Margit hangulatos költeményeivel, Weisz Bözsi és Lehner Irénbe szines és jól kidolgozott szavalatával, Marcell Tibor pedig hatásos költeményeivel aratott sikert. Marczell Tibor egyik versét maga szavalta, újból gyarapítván sikereit, melyet lelkes, erővel teljes, meleg szavalatával már igen sokszor aratott. A fiatal Staindl Edvin — (Moräne) dalait, melyekben fejlődésre képes tehetség jelei mutatkoznak, az önfeláldozó Nyüka István adta elő beugrásképen, mivel a műsorban jelzett Dániel Béla beteg lett. Az előadás záradékául a Magyar lányok gárdája szerepelt Bauer László »Szervusz kislány« cimü egyfel- vonásos operettjével, amely az ügyes és tehetséges szerzőnek újabb, meleg sikert hozott. Kellemes, ügyes szöveg, csinos, tetszetős, hangulatos zene, melynek fülbemászó számai népszerűségre méltók a darab erényei és sikerének biztosítékai. A darabot a mindenben ügyes és fáradhatatlan Bauer Lászlóné Gergely Baby rendezte és ő tanította be a kellemes, hatásos táncokat is. A csinosan berendezett színpad: a virágosbolt is előmözditotta a sikert. A bőséges és szép virágkészlet díjtalan szállításáért Heinemann kertészetének adózik — ez utón is — köszönettel a rendezőség. A darab hangszerelését Bauer László, Lengyel István karnagy társaságában készítette el. A Krédó zenekar kitünően játszotta a darab zenéjét. Lelkes, ambiciózus előadás tolmácsolta a darabot. Stumpf Mádika, Mühlbeck Sári (minden felléptével haladást mutat) Billik Franciska, Englerth Mancika, Sebők Mancika, Árvay Alajos Imre, Erdélyi Sándor és az epizód szerepében feltűnően jó Poros Géza volt részese a megérdemelt sikernek, mindannyian odaadó módon állítva tehetségüket a darab szolgálatába. Több számot megismételtek, az előadás végén pedig többször kihívták a szereplőket, a szerzőt és a rendezőt, a magyar lányok ezerkezü elnökét. Az autóbusz ügye. A tervezett autóbuszközlekedés ügyében a múlt héten közöltük egyik előfizetőnk levelét, amelyre a napokban a következő újabb hozzászólást kapta szerkesztőnk: »Kedves barátom! A Rákos Vidéke legutóbbi számában a »Húsz éves előfizető« igen okosan és helyesen Ítéli meg az autóbusz-közlekedés kérdését. A levél valóban mindnyájunk szivéből szól és közös vágyunkat tolmácsolja, amikor az autóbusz járatok szükséges voltát bizonyítja és a tervvel foglalkozó vállalkozókat a megvalósításra biztatja. Én csak még arra a hajmeresztő igazságtalanságra szeretnék rámutatni, amit a Hév. a rákosszentmihályi körpálya felének erőszakos megszüntetésével elkövetett és a mivel szemben kárpótlásul — felemelte a viteldijat. Ebből az elhibázott vasutpolitikából jött létre az annyi éven át hiába sürgetett Máv.-személyforgalom, amely azonban a közönség igényét csak kisrészben elégítheti ki és a község területének legnagyobb részével nélkülözi a közvetlen kapcsolatot. Az autóbusz vállalat ne féljen semmitől, mert nélkülözhetetlen hiányt fog pótolni, mint közlekedésünk szükséges kiegészitő része, sőt, versenyképes lesz, úgy is, mint uj, önálló közlekedő- eszközünk. »Elgáncsolástól« ne féljen, mert mögötte lesz az egész közönség és mögötte lesz az igazság. A felsőbb hatóságok bizonyára méltányolni fogják nem csak közönségünk fontos érdekét, hanem azt az elvitathatatlan jogi helyzetet is, hogy a Hév. önként mondott le arról, hogy az éveken át közlekedéssel ellátott, sűrűn lakott terület (József főherceg telep) forgalmát lebonyolítsa és évek óta szándékosan és a saját veszélyére mulasztja el, hogy a megígért uj vonal létesítésével a rohamosan kifejlődött másik nagy terület (Uj Almásy telep, stb.) lakosságát kiszolgálja. »Volenti non fit iniuria«: »Aki maga is akarja, azzal nem történik jogtalanság« — alapvető jogi tétel, amelyet kitünően lehet alkalmazni a Hév. érthetetlen eljárására. Tehát, csakugyan van tere nálunk az uj forgalmi eszköznek, — valóban szükséges az a lakosság jogos igényeinek kielégítése’ szempontjából és a kereskedelmi kormány, mely saját állítása szerint áldozatot hoz, midőn számunkra a Máv.-személyforgalmat fentartja, pusztán azért a szociális célért, hogy a méregdrága tarifa terhe alatt nyögő közönségen segítsen, — bizonyára készségesen hozzájárul, hogy áldozatának értékét megsokszorozza, a kiegészitő-autóbusz férgáloimmal, az olcsó Máv. közlekedést a lakosság szélesebb rétege számára hozzáférhetőbbé, a nagyobb forgalommal a Máv. számára pedig jövedelmezőbbé tegye és azokat a részeket, amelyeket a Hév. makacsul mellőz, közlekedéshez juttassa, végül az uj versenytárssal a drága Hév-.et hajthatatlan álláspontjának enyhitésére kényszerítse. Jöjjön hát az az autóbusz bátran és jöjjön mielőbb, mert ha már itt lenne, akkor is késő volna. Üssétek hát a vasat, s ne feledjétek, hogy mindnyájan veletek vagyunk. Szeretettel köszönti a Rákos Vidékét, — szerető barátod, — »Még régibb előfizető.«
