Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-02 / 44. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 44 szám. dűl annak tulajdoníthatjuk, hogy a terror alatt élő gazdatársadalomtól a szovjet egyszerűen elveszi, elrabolja a búzát és nem törődve azzal, hogy az amúgy is nagyfokú éhínséget még jobban növeli, egyszerűen kidobja a piacra hihetetlen nagy mennyiségeit. Amikor a francia forradalom idején állati sorban, szinte csak gyökerekkel táplálkozhatott a francia paraszt, miközben a köztársaság kormánybiztosai a legnagyobb jólétben dőzsöltek, ez a^ ellentét a saját területén oldódott meg. De nekünk van közelebbi példánk erre, hiszen még emlékezhetünk a kommunizmus idejére, amikor ugyancsak hasonló állapotok voltak. És itt is a nyomorgásnak a felfokozása döntötte el a viszonyok megváltozását. Ezeket a példákat kell magunk előtt látnunk akkor, amikor az orosz szovjet erőfeszítéseit látjuk. Bármennyire is súlyos veszedelmeket jelent ez reánk nézve, ne feledjük el, hogy az ilyen ténykedések csak siettetik azt a bukást, melyet eddig még egyetlen forradalom sem került ki. A mi vigasztalásunkra szolgáljon az is, hogy azok a kormányintézkedések, melyek a túlnyomórészt búzatermelésről más termelő ágakra vezeti át a gazdatársadalmat, rövidesen meghozza a maga eredményét, amikor a gazdatársadalom vásárlóereje ismét megnövekedik, hogy a kereskedelem és ipar is megszabaduljon attól a nyomasztó gazdasági válságtól, mely a munkahiánynak egyik melegágya. így látjuk, hogy mennyire érdekelhetik a pest- környéki községeket is azok az erőfeszítések, melyek a magyar gazdatársadalom érdekében történnek, de melyeknek előnyeit, bár közvetve, a pestkörnyéki községek veszik észre a leggyorsabban. TaharéKossági nap és a Hév. uiieidijai. Október 31-én takarékossági napot tart az ország. A háborús hullámzás és az eszeveszett konjunktúra alaposan kizökkentette népünket a régi kerékvágásból. Az értékét vesztett pénz elvesztette becsületét és nemcsak a régi emberek nagy tömege felejtette el a krajcár hajdani értékét, hanem uj generáció nőtt fel, amelynek fogalma sincs a régi normális viszonyokról. A cél tehát, hogy tudatára ébresz- szük az embereket a pénz értékének megbecsülésére, okvetlenül üdvös és tiszteletreméltó. Azonban lehet-e valóban eredményes, amikor a stabilissá, szilárddá vált valutánk vásárló ereje nem tért vissza? A krajcár igen megbecsülendő pénzdarab volt, amig három krajcárért legalább is két kiflit lehetett vásárolni, de vájjon becsülhetjük-e azt a szűkös garast, amelyért mit sem kaphatunk. Takarékoskodni ott lehet, ahol van miből, de amikor az emberek tömegének jövedelme szörnyű módon összezsugorodott, másik nagy tömegének jövedelme pedig egyáltalán nincs, a legelemibb szükségleteinket pedig csak a háború- előtti árak sokszorosán tudjuk fedezni, akkor bizony alaposan nehéz feladat a takarékoskodás, amely pedig még igy is, és mindenesetre szükséges, hogy a konjunktúra idejéből ránkragadt és még a mai nyomorúságunkban is állandóan jelentkező könnyeb müségünkről leszoktasson és a »rajtunk már semmi se segít« elkeseredett pesszimizmusától megszabadítson. Vagyis lényegében, úgy érezzük, hogy a takarékoskodjunk jelszóval egészségesebb, reálisabb, lelki- ismeretesebb köztudatot kell teremtenünk, az élet- feltételek kellő szabályozásával pedig — ami alatt a kereset növekedését és a pénz vásárló erejének gyarapodását kell érteni — meg kell teremteni a lehetőségét is, hogy a takarékoskodásra irányuló jó szándékunkat csakugyan meg is valósíthassuk. Ebben a megkótyagosodott világban sok minden még mindig a feje tetején jár. Nem megfejthetetlen rejtély-e a kívülálló laikus előtt, amikor például a prédaságnak azt a megfoghatatlan példáját látja, amit a Hév. mutat be nekünk az utolsó évtized folyamán? A vasutvállalat, amely utazóközönségéből él, tervszerűen mindent elkövet arra, hogy utasai számát következetesen leapassza! Előbb megcsonkítja a saját vonalát, hogy kierőszakolhassa a Máv. vonalán a személyforgalmat, nem aknázza ki a benépesült újabb területeket, mikor pedig nyakába szakad a konkurrens közlekedés, akkor felemeli a viteldijakat, hogy még azokat az utasokat is elriassza magától, akik még ilyen körülmények között is hívek maradtak hozzá. Takarékossági nap! Kell is ennek a közönségnek a jelszó, meg a figyelmeztetés: már a 70—80o/0-a régen gyakorolja, amikor kilométereket kutyagol a Máv. állomásokra, meg Rákosszentmihályról Rákosfalvára, hogy a horribilis 60 fillér menetdij egy részét megtakaritsa. Bárcsak a Hév. okulna végre a takarékossági nap tanításából és megtanulná a takarékosságot, aminek az a józan parancsa, hogy leszállítani a viteldijat. A Hév. közlekedése ma elég jó és elég kényelmes. A menetidőt kissé megröviditeni (igen könnyen lehetséges!), a viteldijat pedig alaposan leszállítani': meglássák, hogy megint igen jó üzlet lesz a Hév., különösen a rákosszentmihályi vonala! Visszakapják azt a 4—5 ezer utast, aki ma elkerüli, sőt azok is, akik ma használják, sűrűbben, többet fognak utazni. A viteldij- leszállitás nyomán nagyszerű fellendülés következik, amely újabb nagy utaslétszámot teremt. Fel kell már végre ébredni ebből a bűvös álomból. Életrevaló vállalat volt a Hév. egészen a háború utánig. Lehetetlen, hogy át ne lássa a saját létérdeke parancsát. Nevetséges, amikor magántársaságtól, hasznot kereső vállalattól altruista elveket követelnek és azt kívánják, hogy az utazó közönség szép szeméért áldozatot hozzon a saját zsebéből. Ez a naiv beállítás csak korcsmaasztalok népszónokai szájába való, kétes értékű korteseszközül. De az igazság az, hogy a viteldijleszállitás nem ilyen ajándék lenne, hanem a legjobb és csalhatatlan értékű üzleti befektetés. Nem adomány, hanem hasznothajtó, jó üzlet. Ezért kell megcsinálni. Még pedig tüstént most, a tizenkettedik órában. Milyen szép, imponáló gesztus volna, ha a takarékossági nap ötletéből megfontolás tárgyává tennék ezt a jóindulatú és becsületes, komoly indítványt és hamarjában meglepné vele a vállalat közönségünket is és önmagát is. A két egymásra szoruló fél, hosszú, kellemetlen hadakozás és küzkö- dés után egyszeriben egymásra találna és annyi idő után végre megértené egymást. folyton égő kályhák. Jobbágy, Nero, Ciklop, Kallor Tűzhelyek, füstcsövek és az ösz- szes tüzelő cikkek nagy választékban, árban Üt Miiéi, RákOSÍ-llt.
