Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-05 / 1. szám

6. oldal. RÁKOS VIDÉKE 1. szám. Kérelem a rádióamatőrökhöz. A következő sorok közlésére kérték fel lapunkat: „Felkérem mind­azon rádióamatőröket, akik visszacsatolásos (Rückkup- lung) vevővel dolgoznak, hogy a vételnél lehetőleg gyenge csatolást használjanak, mert az utóbbi időben nem tartják be a rádiórendelet erre vonatkozó tilalmát.“ „H. 232*. Az izr. ifjúság estélye. Kitünően sikerült estélyt rendezett a rákosszentmihalyi izr. ifjúság múlt szom­baton a Nagykaszinóban. Nagyszámú közönség gyűlt össze és gyönyörködött az ambiciózus fiatalság buzgól- kodásában, mely igen választékos és színvonalon álló műsorral lepte meg. Lévai Gáspár prologja és az ifjú­ság éneke után Kardos Rózsi és Mayer Róbert tánc­duettel, Lévai Vera szavalattal aratott tapsokat. Igen nagy sikere volt a széphangu Sebő Ilonka magyar dalainak. Állandó derültség kisérte a Brazíliai ültetvé­nyes cimü bohózatot, amelyet Marcell Ottó, Steiner László, Fischer László és Stern Károly adott elő ügye­sen, elevenen, ötletesen. A szünet után Wiesner László mondott sikerült beszédet, Schlesinger Erzsi pedig monológot. Fischer László és Mayer Róbert „A fogor­vosnál“ cimü tréfával fokozta a derült, jókedvet. Messinger Dezső lelkesen szavalt, a tartalmas műsort pedig a ,Forog vagy nem forog“ cimü parasztkomédia koronázta be. Lévai Vera, Schlésinger Erzsi, Kirschner Márton és Révai László ügyeskedtek benne és meg­mutatták, hogy magyarán tudnak beszélni. A közönség zajos tapssal fogadta az ifjúság produkcióját. A polgári fiúiskola jubileumi előadása. Január 6-án, d. u. 5 órakor a polgári fiúiskola előadást ren­dez, amellyel fennállásának tizedik évfordulóját fogja megünnepelni. Az iskola énekkara és önképzőköre lel­kesen és gondosan készül az előadásra s azon az iskola régi növendékei is szerepelni fognak. Jegyek 1 pengős árban kaphatók a polg. fiúiskolában (Fürdő­utca) s a plébánián. Az ünnepély műsora a következő: 1. Hymnusz. 2. Zilahy Lajos: „Meghalta hadnagy urtt költemény. Szavalja: Drakovszky János volt növendék. 3. „Istenemnek szűz Anyja“. Énekli az ifjúsági ének­kar. 4. Bloch: Magyar ábrándok. Hegedűn előadja: Csiszár Ferenc IV. o. t. 5. Kohajda Margit dr. tanár: Az iskola tíz éves jubileumának méltatása. 6. „Szent Benedekhez“. Előadja az ifjúsági énekkar. 7. Radványi Kálmán: „A jó Isten búzája.“ Színmű 3 felvonásban. Előadják a III. és IV. oszt. növendékek. Az I—II. fel­vonás közt Szanyi János volt növendék szaval. A II — III. felvonás közt Follinus Kornél III. oszt tan. szaval. 8. „Mennyben diszeskedő...“ Előadja az ifjúsági ének­kar. 9 Pápai ^himnusz. Adományok a csömöri-uti elemi iskolának. A múlt év november havában rendezett szinelőadáson felülfizettek még: Dóra Mihály 5 pengőt, Kovácsevics Milenkó fővárosi kereskedő 10 pengőt. A sashalmi hitelszövetkezet mint az O. j K. H. tagja, a csömöri-uti áll. el. iskola szegénysorsu tanulóinak fel­ruházására 50 pengőt utalt ki az iskola igazgatóságá­nak. Az igazgatóság ez utón is hálás köszönetét fejezi ki a hitelszövetkezetnek a nemes adományért. Szentmihályi Miska., — Mi jobb: ha az ügyéd együgyű vagy ügye- fogyott? CsafcBJák megállapításit, EíSS“: mányok felderítését, latin okmányok fordítását, hiteles másolatok készítését jutányosán vállalja Pettkó Béla ny. levéltárnok, IX., Kinizsy-utca 19. szám. Bulgária. Megvallom őszintén, hogy igén vegyes érzelme­ket ébresztett bennem az a rendelet, mely 1916. jú­nius elején a szófiai katonai attasé táviróhivatalába rendelt. Egyrészt izgatott engem az idegen országba leendő kirándulás és ambícióval töltött el az e he­lyen kifejtendő munka fontossága, másrészt idegen­kedtem az előttem teljesen ismeretlen hely kulturát- lanságától, azon primitiv életviszonyoktól, melyek között ki tudja mennyi időt kell majd eltöltenem. Kellemesen csalódtam. A Balkán-vonat, mely an­nak idején Berlintől Konstantinápolyig közlekedett, méltóságteljesen futott be — aránylag rövid ut után — a szófiai pályaudvarra. Kollégáim szeretettel vártak — csupa pesti fiú — és a rövid bemutatkozás után autónk megindult lakásom felé, melyet előzé­keny kollégáim már előre biztosítottak. Szófia pálya­udvarát leginkább a mi szolnoki pályaudvarunkhoz hasonlíthatnám, úgy külalakra, nagyságra, mint for­galomra nézve. Tiszta és rendes. A városból akkor — késő este lévén — nem sokat láthattam', de örömmel töltött el az is, hogy rendezett utcákon suhant végig az autó, melyek ivlámpákkal voltak megvilágitva. Nini, hiszen ez olyan, mintha nem is a Balkánon lennénk. Örömem fokozódott, midőn a jármű az ulica Cár Schischman 10. sz. szép, egyemeletes ház előtt állott meg, melynek föld­szintjén egy szép, tiszta, kertre nyiló szobába vezet­tek. »A háziasszony«, — mutatott be kollégám egy alacsony termetű, barna hajú kedves asszonyságnak, aki megnyerő mosollyal ajkán, megszólalt és igy se­gített ki zavaromból: »Hozta Isten minálunk, remé­lem, jól fogja érezni magát.« Álmodom-e, vagy éb­ren vagyok? Vájjon nem Szegedre vagy Debrecenbe utaztam-e véletlenül? Bizony nem. Itt Szófiában, a Balkán-félsziget kellős közepén magyar asszony kö­szöntött, magyar szóval. Kiderült, hogy a ház szute- rénjében is lakik még egy magyar asszony, aki máris lelkes örömmel csatlakozott háziasszonyom jókíván­ságaihoz. Boldogságomban rögtön előkaptam a he­gedűt és azon melegiben elhúztam egy nótát. Most már rendben vagyunk gyerekek, most már itthon var gyök. Az első berendezkedés izgalmain túlesve, va­csorára indultunk, közben megtudtam, hogy a két magyar asszony még a jó békevilágban jött le ide, vállalkozó kedvvel és az első balkán háború folya­mán a bulgár hadseregben ápolónői tisztet vállaltak, melynek minden tekintetben fényesen megfeleltek. A bulgár nyelvet természetesen tökéletesen beszélik és a bulgárok nagyon szeretik őket. Rövid ut után barátaim elvezettek abba az étte­rembe, amelyet előszeretettel látogattak. Európai1 ní­vójú, szép tiszta terem — es európai koszt. Mindent) lehetett kapni — a bécsi szelettől a békacombig, resz­kess Európa — hihetetlen olcsón. Ha meggondoljuk, hogy Bulgária már akkor — a balkán háborút is beleszámítva — ötödik esztendeje háborúskodott, úgy méltán elcsodálkozhattunk azon, hogy sokkal olcsób­ban étkezhettünk, mint bárhol máshol. Amint hal lob* tam, ma is egyike a legolcsóbb országoknak — élel­mezés szempontjából. Mesélik, hogy a bulgár táviró- vonalak és berendezkedések keresztülvitelére annak idején magyar műszaki embert hívtak meg, aki egy bulgár vendéglőben 70 fillért fizetett egy levesért, egy egész sült csirkéért és egy liter finom török borért összesen. Miután vacsoránál ülünk, — associatio idearum — a későbbi tapasztalatokat összegezve, beszéljünk

Next

/
Thumbnails
Contents