Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-24 / 34. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, augusztus 24. 34. szám. rAkos vidéké tArsadalmi, közigazgatäsi és közgazdasAgi hetilap. Rákosszentmihály nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A régi Sxenim VII. Tóbiás Ádám. Irta: Móric% Pál. Tóbiás Ádám... Borbély- és fodrászmester ... Egyik úttörő a régi Szentmihály első és itt megöre^ gedett iparosai közül... Amikor még a házakat keresgélni kellett, a pusztatelkeken kukoricások, rozsmezők lengedeztek, s valamiképen virágszagu volt a pusztaságból kibontakozó falu, Tóbiás Ád,ám, Hóra cukrász, Elbinger suszter, a régi Hangya szövetkezet, Kubinyecz Samu mészáros, Országh József pék, Weisz Náci boltos és még néhány más régi polgárnak háza, üzlete egybokorban, ott a József-utcában, a községi élet tömörülésének emlékezetes, kiinduló pontjai voltak a keresztező Béla-utcával együtt. Hiszen a község első, szerény kis hetivásárait is itt tartották a Paulus János-térnek huzódólag, amerre a hires Holló-fészek-üzlet és az Oroszlán-vendéglő volt és Diósi mészáros-hentesmesterünk máig virágzó üzletét megalapozta. Tóbiás Ádám József-utcai földszintes háza az elmúlt huszonöt esztendő leforgása alatt nem igen változott. Még a régi réztányérokat lengeti a szél a széles »mühelyajtó« felett. Bubifrizura ide, bubifrizura oda, manikür, pedikür, ondoláló tudományok a tetejében, ebből a barátságos, fehér »műhelyből« az idők forgandóságával sem lett hivalkodó »szalon...« Mimtahogy Tóbiás Ádám változatlanul megmaradt a régi tisztességtudó, istenfélő, családjának élő, szerény, szorgalmas szakmájabeli mesternek. Az ifjúság az már rég elmúlt . . . Valahányszor mégis az öreg Tóbiás mestert szürkülő f érteivel, soha nem siető nyugodalmas lépteivel közeledni látom, fiatalabb koromnak sok, sok kedvességét hozza emlékezetembe. Az elmúlt szép nyár varázsolódik elém... Körtefák, cseresznyefák, barackok sudárzot- tak körül bennünket az évszak hónapjaiként édesedé sok-sok nemes gyümölccsel. Hófehér nyakörvös, aranypiros bunkás skót juhászkutyám — a »Csuli« — yolt a rácsos kapu őre. Barátságos vak- kantással jelezte, midőn az illatos nyári reggeleken megérkezett az akkor jaVakorbeli, fiatal Tóbiás mester, becsületesen varrott fekete bőrtásikájával. Szívélyes volt ,a mi üdvözletünk is, midőn a sárguló körtéktől, zsendülő piros cseresznyéktől rakott nemes fák alatt csattogó ollójával — kedves terefere közben' — fiatalítani kezdette, sőt megfiatalította a szőrtől már-már elborított emberi arcot, kemény koponyát. Valami megnyugtató nyugodalmasság és biztonság volt a Tóbiás Ádám kezemunkájában. Arca, szeme mindig szeliden mosolygott. Nemcsak kezében víolt valamilyen kellemes lágyság, szava, beszéde is selymes yolt. Azért szerettem és az volt benne az igen kedves, hogy gyarló emberi szokás, szerint, nem űzte-fonta és nem szállította tovább házról- házra a falubeli — pletykát. Egész férfi volt. Csak, ha a családra fordítottuk a szót, csillant meg a szeme, emelkedett hangosabbra szava... A Janiról, az Annusról, a Jóskáról, a feleségről tudott szeretettel, melegen beszélni... Az Isten különös kegyelemmel is volt hozzá. Felnevelte, szárnyra bocsátotta gyermekeit. A remek hangú Annusból énekmüvésznő lett, a kalocsai érseki fő-székesegyháznak kiváló énekesnője. A nagyobb fiút: Jánost, ismeri, szereti mindenki, nemcsak buzgón folytatja apja tisztes mesterségét, hanem harctéri szép kitüntetéseivel a »vitéz«-zé avatást kiérdemelte. Derék szakmabeli iparosi lett a harmadik gyermekből, a Jóska fiúból is. Az öreg Tóbiás-pár körül szép, jó kis unokák is játszadoznak. Az ő egész életök és fehér házok a józan, dolgos, istenfélő és hazaszerető, a községét és embertársait megbecsülni tudó kispolgárnak es iparosnak hasznos, eredményes életét és munkásságát példázza... Mások, mig idáig elérkeznek, az édes méztől kiürített méhkaptárakhoz hasonlatos életet mutatnak fel. Tóbiás Ádám ellenben megőrizte az ifjúkornak sok drága lépesmézét, eme keseredett, elégedetlenkedő, békétlen gyászkorban, öröm és megnyugvás tehát az ilyen emberekről, az ilyen életekről emlékezni... Tóbiásról emlékezvén: az Ízes gyümölccsel rakott más idők, boldogabb kor körtefái, cseresznyefái, barackfái, szilvái egészen fejem fölé hajlanak. Hallom gyönyörű skót juhászkutyámnak, a hűséges Csuknak is kedveskedő, barátságos vakkantását... És Ügr Lapunk mai száma 12 oldal.
