Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-26 / 4. szám

--------------------------------------—---------------------------------------- .------------------------------------— XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, január 26. 4 szám.. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fiilép. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A nagy vátioxás felé. A múlt héten a várossá alakuló három község: Rákosszentmihály, Sashalom és Cinkota vezetősége elkészítette az uj város próbaköltségvetésének terve­zetét. Más szóval, megállapították azokat a kereteket, amelyekbe a város költségvetését bele kell illesz­teni; megállapították a szükségleteket és ezzel főbb vonalaiban megrajzolták a város közigazgatásának képét, amelynek igényeihez kell a költségvetésnek igazodnia. Megkeresték továbbá a községek részéről rendelkezésre álló forrásokat, amelyekből ezek a szükségletek megfelelő fedezetet nyerhetnék, hogy igy a város közigazgatásának szervezete átvehesse a községi közigazgatásban háromfelé tagolt appa­rátus szerepét, még pedig lehetőség szerint a kiadások számottevőbb emelkedése nélkül. A községek vezetői ezt a nehéz és alapvetően fontos feladatot nagy gonddal, lelkiismeretesen és — ami csak természetes — tökéletes hozzáértéssel végezték el és munkájuk eredménye, megnyugtató módon, teljes sikerrel kecsegtet. Magát a probakölt- ségvetést most már kiváló számvevőségi szakférfiú készíti el, a megállapított irányelvek és feltételek szerint és mihelyt munkájával elkészül, azt ismét a három község vezetői vizsgálják felül, azután pedig a vármegyének benyújtott közös kérvény kiegészitése- képen ott mutatják be, hogy ügyükkel aztán a vár­megye is érdemlegesen foglalkozhassak, mivel ezzel a kérelem teljesítésének minden törvényes előfeltéte­lét teljesítettük. A három község vezetősége a fontos munkálat elvégzése alkalmával tiszteletet parancsoló egyetér­tést, őszinte jóakaratot és tárgyilagosságot tanúsított. Fel kell jegyezni ezt nem csak az illetők személyes érdeméül, hanem mint a várossá alakulás előkészí­tése történetének egyik kiváló figyelmet érdemlő mozzanatát. Mi sem bizonyíthat ja jobban, hogy a nevezetes változás vágya mennyire megérett immár és mennyire a lelkekben él, mint az a lelkes odaadás és szinte megindító megértés, amellyel az arra illeté­kesek ezt az ügyet kezelik. A kívülálló közönség körében itt-ott fel-felbukkan olyan mozgolódás, amely már tisztázott kérdéseken rágódik újra és a maga kis körében élőiről szeretné kezdeni mindazt, amit a hosszú és alapos előkészítés már régen elintézett, de a dolgoknak most már, mondhatni drámai lüktetés­sel történő fejlődésén mit sem változtathat. Ez vo­natkozik a dolog lényegére, — a részletkérdések időelőtti feszegetése pedig sem taktikai, sem érdemi szempontból nem kívánatos és többet árt, mint amennyit használni akar, ha ugyan csakugyan min­den esetben akar. A város, ha Isten segit, ebben az esztendőben meglesz. Káprázatos, hirtelen fejlődéssel, máról-hol­napra végbemenő gyökeres változásokkal nem sza­bad kecsegtetni magunkat, de egészen bizonyos, hogy mindezek alapját az uj szervezettel és az abban egyesülő erővel, energiával, erőforrásokkal és a sza­badabb cselekvés lehetőségével, — megvetjük és biztosítjuk. Ha semmi egyebet nem érhetnénk el, belátható időn belül, — úgy bizonyára ezért egy­magáért várossá kellene alakulnunk. De nem lesz-e gyerekjáték, hogy mást ne mondjunk, — a járható főútvonal megépítése, amit évtizedek óta nélkülözünk és a különálló községek között fennállott érdekellen­tétek miatt máig sem tudtunk elérni? Nem elég kecsegtető cél-e, hogy a kir. járásbíróságot okvetle­nül megkapjuk és középiskolához, gimnáziumhoz ju­tunk? Nem feltűnő jelenség az, hogy épen azokban a körökben, amelyekből az eddigi állapotokkal szem­ben a legtöbb elégedetlenség hangzott fel, — ugyan­onnan szálldogálnak az elégedetlenkedés hangjai a várossá alakulással szemben is ? Eszünkbe jut a ra­koncátlan gyermek, aki éktelenül bömböl. — Mit akarsz, fiacskám? Adok cukrot, csak ne sirj. — Nem kelll — Adok játékot, mézet, kenyeret! — Nem kell! — Mit akarsz hát ? — Orditani akarok. Van olyan ember, akinek semmi sem tetszik, csak azért — mert más csinálja. A város pedig épül és ez az építés hatalmas, nagy munka. Nem lenne jobb, ha mindnyájan egye­sült erővel dolgoznánk rajta? Bulgária. Irta: Folberffa Gusxiáv. Szóljunk most a bulgár koszt folyamán' valami olyanról, ami az egész világon páratlan és egyedül­álló speciálitás, — a bulgár aludttejről, melyet ott »kiszelomleko«-nak, savanyu tejnek neveznek. Mecsni- koff, a világhírű orosz tudós, a világ népeinek halá­lozása arány számát tannulmányozva, rájött arra, hogy Bulgária az az ország, ahol a legtöbb 100 éven felüli vagy a száz esztendőt megközelítő ember él. Leutazott tehát oda, hogy a helyszínen tanulmá­nyozza az okot. Rájött arra, hogy ezt az átlagos magas életkort a bulgárok az ő speciális aludttejük­IfT Lapunk mai száma 14 oidal

Next

/
Thumbnails
Contents