Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-29 / 26. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, Juriíüs 29. 26. szám RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatAsi és kOzgazdasAgi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZAMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÄZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyédévre 2 P 50 fill. Egye* szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz — A végi Sxenimtháiy. V. Schvavczl-bácsi. Irta: Mórica Pál. Még1 a régi Szent mihály lombos világából maradt reánk ez a mosolygó, aranyszőke óriás, — Schmrczl bácsi. Tulajdonképen Schvarczl József a teljes neve Budapest — József-város — eme derék, törzsökös fiának. Mint a vaskovács-szakmában negy- tekintélyü, gazdag József-városi iparos kereste fel, szerette meg állandó pihenőhelyéül Rákosszentmihályt. Sok telket, földet, házat szerzett itt, gazdálkodott, adott-vett is ... Schvarczl bácsi pihenője meg már ilyen volt. Hangját, lármáját hallani nem igen lehetett, a cselekedeteknél azonban, miidőn a községet kellett emelni, fejleszteni, mindig első volt. Az A/mösy-telepnek, ennek az egészséges', szépen kifejlett és kiépült villanegyednek egyik első lakója és építgető je Schvarczl József. Közgazdasági téren volt különösen jelentős a szerepe. A háborús felfordulások következtében idegen befolyások alá került, majd végül zátonyra jutott szentmihályi első takarékpénztárt, amelynek oly nagy jelentősége volt a biztatóan bontakozó község életére, Schvarczl Jó- zsefék alapították és tartották sok ideig virágzásban. Utóbb Schvarczl bácsi vezérigazgatói minőségben sok pénzt áldozott e »bankra.« Hála Istennek, sem vagyonilag nem rendült meg, sem kedélyén nem hagyott nyomot e megrázkódtatás. Máiglan a régi, mosolygós, mindenkihez kedves, szelíd, aranyszőke óriás Schvarczl bácsi. Legnevezetesebb, maradandó emlékezetű alkotásuk a hires, kedves szentmihályi »lóvasúti volt, amelyet az ötletes, drága Mahlbeck Károly mester fejléc-rajzaival az »£// fdőki-b&n, pesti élclapokban — mindnyájunk derűs örömére — any- nyiszor népszerüsitett. Ó, te mesebeli lóvasúti... Virágos ákácok alatt kanyargó fényes sínpároddal a jól hívogató cinkotai nagyitce állomástól a fővárosi határut sivatagján át micsoda bűbájos ligetekbe, berkekbe szállítottad a jókedvű utast. Verbénák, rezedák, sárgaviolák, gyöngyvirágok, törökszegfük, rózsák édesen áradozó illataival fogadtad az érkezőt. Schvarczl bácsiék, a jó Borhy János, Bugyi Ferenc József igazgatói szárnypróbálgatásai után ugyanis Schvarczl József lett és maradt a lóvasut mindvégiglen kitartó vezérigazgatója! Schvarczl bácsiék, mondom, közbeeső' feltételes megállóhelyek mellett akként állapították meg a kiadósabb fő-fő stációkat, hogy ugyanazokon az emlékezetes helyeken egy-egy jóképű, jól hívogató vendégfogadó is találtatódott... Biróné, Bürgermeister (fekete szemű szép lányaival), Hausvater (szép lányért és unokákért itt sem kellett a szömi- szédba menni), Solti, majd Mazáts (itt is tűzről pattant drága fogadósné és bogárszemü kedves Iá- nyok szorgoskodtak I), zamatos csömöri boraikkal, a tányérról két oldalt lehajló hagymás rostélyos, bécsi szelet adagjaikkal, a zöld petrezselymes rántott csirkével, ropogós kacsa-, libapecsenyével nagyon népszerű lóvasúti főmegállók voltak. Schvarczl bácsi, a vezérigazgató, szénát, szalmát, zabot egész esztendőre jutányosán beszerezvén, részben házilag kitermelvén, higgadtan, derűsen intézte az Ilona-utcai lóvasúti tanyaságból a zavartalan forgalmat. A maga közeli úri lakásából minden hajnalban négy órakor átsétált frissen, jókedvűen a ló- vasút kocsislakásaihoz és istállóihoz. Mint adjutánsok: Stein Péter (a kovács) és Czinker István (a lakatos) kisérték. A lakatos a Ganz-gyár által fáb- rikált barátságos téli és nyári lóvasúti kocsikat vizsgálta körül, Stein kovács meg a lovak pátkolása felől érdeklődött. Ezért ők ketten valami szerény évi bért kaptak. Maga a »vezérigazgató« csak tisztességből, becsületből, no meg a községi rtépcsalád iránti szeretetből viselte, végezte hivatalát úgy, de úgy, hogy itt deficitről, az osztalékok felhánytorga- tásáról, a közönség zsarolásáról még az ellenzéki árnyalatú muzsikus Gaál Pál és stomfai Tóth Kálmán barátaink — tiszavirágként elmúlt — lapocskájában sem esett szó. Bent a telepen Hantrik főkocsis tartotta a szigorú rendet emberei között és a fényesre hízott lóállomány felett. Kint a vonalon a szikár, hosszú Kuff ellenőr ügyelt a kalauzok bőr- táskájára és a közönség panasztalan kiszolgálására. Egyik-jegyik vasárnap, ünnepnap a beborozott pesti kirándulókkal bizony elég bajuk támadt... Azök talán még már földalatti villamoskocsit is elkívántak volna Schvarczl bácsiéktól ?... Est/endet a1 nyitott kocsin, midőn hűvös szlellők rezgették meg a főváros utszéli zöld erdőjét, micsoda öröm volt a gavalléroknak, ha a bájos fiatal lány Pifctráss Böskére (most Podmaniczky báróné) felsegíthették a könnyű tavaszi kabátot... * Schvarczl József a kezdet-kezdetén nagyon hasznos, derék polgára volt Rákosszentmáhilynak. Segített az utakat tömi. Részes volt a községnek szép kiépítésében. Szertelenségre, túlzásokra soha kapható nem volt. Nem csupán a lóvasutnál, egész magán- és közéletben józan kézzel fogta, józan ésszel kormányozta a gyeplőt. A jegyét minden ünnepi alkalomhoz megváltotta (megváltja máig). A vidám barátkoZásból mértéket tartott. Nehéz időkben meg-HT Lapunk niai »zárna 12 Gidai.
