Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-08 / 23. szám
2. oldal. * RÁKOS VIDÉKÉ 23 szám. fiú és leánykaruhák,tavaszikabátok óriási választékban Székely Jenőnél Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9. jelenleg tárgyalás alatt álló fővárosi törvényjavaslat ezt a kérdést nem oldotta meg, jóllehet a főváros környékének abnormális fejlődése a közigazgatást egyre megoldhatatlanabb feladatok elé állítja. Állandóan emelkedik a tankötelesek száma, akiknek iskolázásáról gondoskodni kell, megoldásra vár az egészséges ivóviz kérdése, igen fontos az egységes olcsó közúti közlekedés s ijesztően meredeznek a nagy közegészségügyi problémák, mint a tüdővész elleni védekezés és a gyermekvédelem. A pestkörnyéki városok ezeket a kérdéseket a saját erejükből nem tudják megoldani, mert lakosságuk igen tekintélyes része Budapesten dolgozik, adóját itt fizeti, úgyhogy a lakosság adófizetésének csak elenyésző hányada jut az illető városnak. A kérdés megoldására több terv merült fel. Sokan Nagy-Budapestet akarnak létesiteni, amikor is a környező városokat övszerüen a fővároshoz csatolnák. Ez Preszly szerint nem volna helyes megoldás, mert sem Budapest nem kivánja, sem a környékbeli lakosság érdekeivel nem egyezik. Helyes megoldás csak az lehet, ha a törvényhozás sürgősen megteremti a pestkörnyéki városok egészen speciális szervezetét. Minden város megtartaná a maga függetlenségét, de a közösen intézendő közlekedési, kulturális, közegészségügyi és népjóléti kérdések kezelésére közös szervet létesítenének, amelyben minden város népességének arányában képviseletet kapna. Ez a közös szerv intézné a fővárossal közös kérdéseket is s ez oldaná meg törvényhozási felhatalmazás alapján az adózás, illetve az adórészesedés kérdését. Hogy ebben az uj alakulásban csak városok vegyenek részt, — ami a kérdést rend- kivül leegyszerüsitené, — előzőén be kellene olvasztani Pestújhelyt Rákospalotába, Pestszentlőrinc vagy önálló várossá alakulna, vagy egyesülne Kispesttel, várossá alakulna Csepel, továbbá városssá egyesülne Rákosszentmihály, Sashalom, Cinkota és Mátyásföld. A főváros környékének ilyen városiasitása és esetleg külön törvényhatósággá alakulása megoldaná Pestmegye megkisebbitésének kérdését is, mert körülbelül háromszázezer embert vonna el a vármegyétől. Pestmegye — mondja Preszly Elemér — a pestkörnyéki lakosság jól felfogott érdekében beleegyeznék ennek a tervnek megvalósitásába, mert a megye belátja, hogy a közigazgatás nem képes a napról-napra felszinre kerülő problémákat, amelyek a pestkörnyéki lakosság életében igen fontosak, a jelenleg rendelkezésére álló eszközökkel megoldani. Harrer Ferenc a főispán álláspontjának ismertetése után — mint első felszólaló — mindjárt kifejtette a maga nézetét is. A tervet a maga részéről elfogadhatónak tartja s indítványozza, hogy a pestkörnyéki városok addig is alakítsanak bizottságot a részletek kidolgozására. Gallina Frigyes székesfővárosi tanácsnok-főjegyző szintén helyeselte a Preszly által javasolt megoldást, mert azt a régebbi tervet, hogy Nagy-Budapestet létesítsenek, kivihetetlennek tartja. Egyik érvként felhozta azt, hogy Budapesten csak most van kialakulóban a várossal érző és hozzá ragaszkodó polgárság s a pest- környéki városoknak Budapesthez való csatolása ezt a folyamatot zavarná meg. Chikán Béla pesterzsébeti polgármester helyesebbnek tartaná, ha bizottság kiküldése helyett kormánybiztost kérnének a pestkörnyéki városok részére. Várhidy Lajos, a Kongresszus igazgatója szintén a Preszly-féle javaslat mellett szállt síkra. Á külföldi törvényhozásokra hivatkozva, gyakorlati szempontból is kimutatta, hogy a nagy városi agglomerációkhoz tartozó városok akkor tudják legjobban munkálni érdekeiket, ha megőrzik függetlenségüket. A legfőbb teendő, hogy az agglomeráció lakosságát egyaránt érdeklő közszolgáltatások kiadásait arányosítsák az egyes városok között s erre vonatkozóan a városok megállapodást kössenek egymás között. Az értekezlet ezután Sipőcz Jenő elnök javaslatára úgy határozott, hogy megbízza az elnökséget, hívjon össze ankétet a tervezet részletes kidolgozására, amely ankéten a főváros és a környékbeli városok vennének részt. íme a várossá alakulásunk kérdése abban a legilletékesebb megvilágításban, amelynek alapján a mi mozgalmunk is megindult, s amely az ellene sippal- dobbal erőszakolt mozgalmat is kellő értékére szállítja le. wBommmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmaaLiummmmmm Széni Imre ünnepévé. Beszéd, Rákosszentmihály Szent Imre ünnepén tartotta: Boíáxsovich Zoltán. Igen tisztelt ünneplő közönség! Kedves testvéreim! Sokszor állottam már ezen a helyen, mint harsonás hirdető, ki arról adtam tájékozást, hogy minő látvány vár a függöny szétlebbenése után az egy- besereglett közönségre, de ilyen megtisztelő és egyúttal lélekben megrendítő feladat, mint most, még sohasem sulyosodott reám, mert most nem lelkes szinpadi gárda, hanem egész Magyarország van a függöny mögött, az a fenséges színjáték pedig, — ha szabad ezt a képletes kifejezést profanizálás nélkül használni — amely a legutóbbi fényes napok felejthetetlen eseményeivel kezdetét vette, magának a magyar nemzetnek gigantikus, óriásméretü hálaünnepe és az egész világot átfogó diadalmas katholicizmus egyetemes felujongása a Mindenható trónusának zsámolya előtt, amiért nekünk adta és kilencszáz évvel ezelőtt megdicsőült szentjei sorába felvette a szeiid- lelkü, liliomos, drága magyar királyfit, árpádházi Szent Imre herceget, aki feláldozta, Istennek ajánlott, önmegtagadó életét, hogy Isten rendeléséből példát adván magyar nemzetének, megerősítse uj, keresztény hitében és kicsinek találta a királyi trón dicsőségét, s helyette a Mindenek Ura mellett az égi trónt választotta, miként őt egyik cikkében a mi kedves fiatal lelkipásztorunk olyan megkapó tömörséggel jellemezte. Csak néhány nappal ezelőtt vette kezdetét Szent
