Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-11 / 19. szám
19. wan, HÁKOS VIDÉKÉ Hejh!Micsoda madár... Molnár Imvéék jótékony hangversenye Rákos- sxenimiháiyon. A mi Molnár Imrénk, a mi bűbájos szavú ma,- gyár dalosunk az ősrégi magyar idők daltöredékeit is a múltakba visszaérző, ihletett művészettel szokta dalolgatni. Egyik ilyen legkedvesebb, mélységes ha- tásu ősrégi magyar dalocskája egész bizonyosan még ázsiai őshazánkból származik. Szövegével, édes dallamával talán az áldozati szient tüzelőiéi énekelték a messze túlvilágig elrévedező táltosok. Hejh!... Micsoda madár! Zöld a lába, Kék a szárnya... Hejh!... Micsoda madár! Az indiai kutató Zaj ti Ferencnek — India bűvös földjén ősrokonaink Iábanyomát keresve: — falkás- tól kerültek égő szeme elé ezek a zöld lábú, kék szárnyú, arany himporos csodamadarak... A magyar tündérmesék, az ősi tündérbirodalom ezen csodaszép madarait mi, akik ázsiai őseink után magunk is tündérek gyermekei vagyunk és a tündérek birodalmához tartozunk, — egyszerűsített »páva« néven nevezzük... Zajti Ferenc, ott, az ősi titkok szentelt földjén talált muzsikusokat, énekeseket, kik, habár más szövegre is, a mi Molnár Imrénk éde|s danáinak rokon, hasonlatos daltöredékeit dalolják és muzsikálják... Amidőn tehát most Molnár Imre varázsos kezű, varázsos lelkű zongoraművésznő feleségével, Hir Sárival közibünk jön, hogy önzetlenül, áldozatkészen segítsenek a minden jó magyar testvér segítségére érdemes helyi kis református egyházon, tulajdonképpen ritka nagy élvezetekben részesítenek bennünket. Dalban, muzsikában megelevenítik azt az ősmultat, melyhez fogható múltja a setétségben süppedező Nyugat egyetlen kirakatra dolgozó hires népének sincsen... Mi Kelet ragyogását hoztuk ide... A mi őstörténetünk és művészetünk a bibliai idők számításán túlra: a turániak országlásáig nyúlik vissza... S ma, mikoron annyira aláestünk, az oláh, a rácbocskor és a cseh bakancs gyalázatba gázolt kapcáivá rongyosodtunk, vájjon minek az erejével tisztulhatunk meg, emelkedhetünk fel inkább sorvasztó kishitűségünkből, szégyenletes gyalázatunkból, mint az ősmult büszke emlékezéseinek és dalainak bűvösen zengő szárnyain? Molnár Imre és Molnárné Hir Sári ezt az ihletést, ezt a szárnyra- emelkedést hozzák, adják az ősit dicsőitő és megelevenítő au emes művészetükkel... Ez már nem is felekezeti ügy! *.. Dallal, a muzsikával való szent áldozás ez a mindnyájunk közös, legdrágább magyar eszményeinek: — a külön magyar lelkiség eredetének . . . Vájjon nem túlzott reménykedés-e ? Vájjon megérhetjük-e, hogy a sashalmi Réthey Ferencné és rá- kosszentmihályi Krenedits Sándomé nagyasszonyaink az ő hazafias, lelkes női seregükkel összefognak, s az ő és hozzátartozóik megjelenésével is magyar testvériesülés ünnepévé emelik Molnár Imre és M. 'Hir Sári szentmihályi jótékonycélu vendégszereplését? ... A müvészpár előadása és a műsoros esthez kapcsolódó egyéb számok ünnepi napját már meghatároztuk. Május hó 23-án, vasárnap délután tartjuk meg a ritka érdekes előadást. Hejh!... micsoda madár! Kedves Szerkesztőm;, jó Zoltán barátom, ha megengeded, a »Rákos Vidéke« közelebbi számában irok frissebb híreket a részletekről. Móricz Pál. Selyemáruk és függönykelmék állandó nagy választékban nagybani árak mellett HRLÄSZ SELYEMÄRUHÄZ IV. Petőfi-utca 8. sz. (Haris-köz sarok.) Coiy-Coiy-KoiUodács . . . A múlt napokban nagy, féloldalra terjedő nyilatkozatok láttak napvilágot a napisajtóban, melyekben a Coty r. t. kijelenti, hogy a magyargyalázó Coty úrral nincs többé semminemű üzleti viszonyban, stb., stb. Feltámadt tehát az az ügy, mely annak idején — talán épen egy éve oly nagy port vert fel és a lanyha magyar társadalmat bojkottra késztette. Ez a gyártmányú parfüm tehát valószínűleg újból bejöhet az országba — a pénzünk pedig újra kimegy. Ez alkalommal most harmadszor szólok a »Rákos Vidéke« olvasóihoz a magyar ipar-védelem ügyében. Önkéntelenül is, de mindenesetre logikusan azt kell kérdeznem — változott-e a helyzet a magyarság szempontjából — nemcsak a Coty parfümök, hanem minden más idegen szagositó, külföldi iparcikk és élelmicikk szempontjából. Határozott és kiáltó »nem«- mel kell felelnem. A helyzet csak annyiban változott, hogy még szegényebbek lettünk. Ezzel a folytonos idegen iparcikkpártolással pedig jogosan megérdemeltük az »öngyilkosok nemzete« nevét. Minden fillér, amelyik külföldre vándorol anélkül, hogy annak megfelelő — a nemzet haladását, egészségét szolgáló ellenérték jöjjön be — egy-egy csepp drága vér, amely haszontalanul szivárog a nemzet testéből. Munkanélküliek ezrei lézengenek, közvetlenül látjuk a nyomort, melyen a jótékonyság csak ideig-óráig segíthet és még mindig gavalléroskodunk. Meddig? Egy szegény, kirabolt, meztelenre vetkőztetett nemzet, amelyet az igazság legcsufosabb arculcsapásával fosztottak meg életlehetőségeitől — ellenségei sza- gositójával öntözi magát, ananászt és kaliforniai barackot eszik hozzá és utána francia és német szájvízzel, fogkrémmel tisztítja a száját. Ne nevessük el magunkat hölgyeim és uraim! Mély tragikum fekszik a dolgok mélyén. Nézzünk jól bele és riadjunk vissza az örvénytől. Minden nemzet halálos komolysággal védi azt, ami az övé, pártolja gyártmányait, a legnagyobb erőfeszítéssel gondoskodik vérei megélhetéséről, mi pedig sajnos nemtörődömséggel fogyasztjuk a külföldi iparcikkeket, annyira, hogy a magyar gyáros kénytelen gyártmányainak idegen nevet adni, mert igy talán a magyar is megvásárolja. Magyar anyák nehéz sóhaja, éhes magyar gyermekek sírása kiáltja felénk a segélyjelet, a jövendő magyar élet sorsa nyugszik lelkiismeretünkön. A most folyó jubiláns vásár újból a magyar ipar hatalmas erőfeszítése. Nézzünk ott jól szét és azután is tartsuk szent kötelességünknek a magyar iparcikkek vásárlását. A magyar kereskedőtől és iparostól pedig több propagandát várunk. Nagy feladat jut e harcban a magyar asszonyoknak. Tüzzel- vassal harcoljanak e szent cél érdekében és mutassanak jó példát. Rendezzenek sorozatos előadásokat a magyar iparosok és kereskedők bevonásával, hogy a gazdasági megerősödés hatalmas fegyverével is tudjunk küzdeni mindannyiunk egyetlen hőn óhajtott céljáért — az ország integritásáért. ~fi~
