Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-04 / 18. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 18 szám. A mi leventéink. Sok örömet szerzett és nem kevés büszkeséget juttatott már Rákosszentmihálynak Csonkamagyar- ország uj intézményeinek egyik legnevezetesebb ike: a levente csapat. A hazafias szellemű községben gyorsan megértették az uj intézmény jelentőségét és lelkes szeretettel karolták fel a nemzeti ügyet. A Gondviselés pedig, hagyományos módon adott hozzá alkalmas, hozzáértő, odaadó és buzgó vezetőséget, mely a rendelkezésre álló anyaggal rövid idő alatt meglepő eredményeket produkált és sikerrel vette fel a harcot a közömbösséggel, a lelkiismeretlenséggel és az önzéssel szemben, amelyek az uj intézmény szervezésének és fellendülésének, mint mindenütt, úgy nálunk is jó ideig gátló akadályai voltak. A levente-munka bizonyos áldozatot kiván az érdekelt fiatalság részéről, csakúgy, mint gondozóik, részéről és arra a nehéz feladatra vállalkozik, hogy az iskolából kikerült, serdülő fiatalságban fegyelmet, rendet teremt; az ifjakat sportszerű kiképzésben és oktatásban részesiti és lélekben és testben erős, egészséges, ha kell önfeláldozó fiaivá neveli hazánk­nak. A levente-munka tehát kétirányú: a test kultu­szát szolgálja és épen olyan gonddal a lélek pallérozá­sával is foglalkozik. A mi csapatunk már számos alkalommal meg­mutatta, hogy kitünően nevelt és fegyelmezett gárda, amelynek a puszta látása igaz gyönyörűséget szerez. Edzett, kemény, rendes és lelkes kis vitéz-sereg a vidám leventék tollas csapata; a fiuk keblében pedig odaadó, hazafias lélek lakozik, amelynek izzó para­zsát mindannyiszor megmutatják, amikor arra alka­lom nyilik: hazafias ünnepélyek, előadások, felvonu­lások, parádék, szóval mindenféle nyilvános szerep­lésük során. A ki szeretettel és elmélyedő figyelem­mel kiséri az ifjúság nyilvános szerepléseit, meg kell látnia, hogy mennyi abban a betanult cselekvés, a kötelességteljesités és mennyi az az értékesebb rész, amit az egyén a saját leikéből ad hozzá. A mi leven­téink szemében ilyenkor láng gyullad, a szavukban, meghalljuk a szivük dobbanását és a beszédük, sza­valatuk lelkes heve annak a szent tűznek a lángja, amely lelkűk mélyén él és amelyet gondos szeretettel, nemes magyar virtussal ápolnak benne igazszivü ve­zetők. Ez a szellem, a tiszta és edzett, egészsége^ testben — a magyar levente ideál, a sokat szenvedett nemzet megcsonkított fájának virága, szebb jövendő­jének záloga. Fokozatosan, lépésről-lépésre hódították meg nálunk is fiatalságunkat a levente eszmének és fo­kozatosan építgették ki ezt a remek intézményt. Egy idő óta már önálló levente otthont biztosított számára a község vezetősége és ebben a várban munkálkod­nak szorgos kezek a magyar jövő megalapozásán. Ahányszor innen a kedves levente-ifjak közönségünk elé vonulnak, mindig újabb meglepetést, újabb örö­met szereznek, mert mindannyiszor újabb bizonysá­gát szolgáltatják, hogy ismét csak megerősödtek lé­lekben és testben és ismét újabb területeket hódítot­tak meg tudásuk számára. Az otthonban Wargha Gyula főoktató, a szigorú, de igazszivü és szinma- gyar lelkű levente generális mellett egész nagy ve­zérkar alakult ki, amely odaadó munkával épiti ki a levente szervezetet és a maga égő hazafiságát oltja bele a fiatalok leikébe. Az otthonban katonás rend uralkodik, de a munkán kivül sokféle kedves szó­rakozás is várja a fiukat. Ennek az a rendeltetése, hogy rossz utaktól elvonva, magához láncolja a fiatal­ságot és hasznos, nemes mulatsággal kösse le. Itt virágzott ki levente csapatunk legújabb alakulata, önképzőköre, amely szellemi, művészi téren is ne­velni akarja tagjait és tehetségük kifejlesztésére tö­rekszik. Ez az önképzőkör jelent meg vasárnap dél­után első Ízben a közönség előtt, hogy a nyilvános­ság tűzkeresztségét felvegye. Megmutatta közönsé­günknek, hogy milyen utón indult el, mire törekszik, mit tud már ma és mit szeretne elérni? Rákosszent­mihály az alkalmatlan vasárnap délutáni időben is zsúfolásig megtöltötte a Nagykaszinó dísztermét és tapssal, virággal, főként pedig szere tétének és elis­merésének megnyilvánulásával fogadta a kedves, derék ifjakat, akik nemcsak ambiciózusaknak, nem­csak lelkes magyaroknak, hanem csudálatos módon nagyon tehetségeseknek is bizonyultak, úgy, hogy ez a körülmény külön igazolta elismerésre és megbe­csülésre méltó vállalkozásukat. A levente műkedvelő- gárdát beiktatták a rákosszentmihályi társadalom nemzetképző tényezői közé. A rákosszentmihályi le­vente intézmény uj, életrevaló és széprehivatott szel­lemi rohamcsapattal gazdagodott. A rákosszentmi­hályi, három évtized óta messze-hires műkedvelő kultusz friss erőkkel, uj, lelkes apostolokkal gyara­podott. Ez Rákosszentmihálynak a múlt vasárnap nemzeti nyeresége. fiú és leánykaruhák,tavaszikabátok óriási választékban Székely Jenőnél Budapest, IV, Petőfi Sándor-u. 9. Szól a kakas már . . . Molnár Imréék Rákosszentmihályon. A szép május elérkezett, hamvas zöld, lágy se­lyem színekben pompázik és csábítgat a mi szép megifjuhodott Szentmihályunknak minden lombja, minden bokra. A bokorlakó madárkák füttye, csat­togása, énekes beszéde hajnalonkint, napköziben is boldogságosan felzendül ... Gyönyörű az Ur jóságát és hatalmát dicsőítő madárének, de az emberi dal és muzsika sem dicstelenebb, — kiváltképpen — midőn az Istent szolgálja. Ilyen az erős Istennek való szolgálattétel a mi mostani májusi hangversenyünk és előadásunk is, melyet a magas hegyre épült református ima- és kulturház megsegítésére közelebb tartunk. A dicsőítő himnuszt — a zengő szavú harangtorony szomszédjá­ban — a magyar dalművé szét bűbájos mestere, Mol­nár Imre énekprofesszor és ifjú hitvese: Molnárné- Hir Sári, a nagyszerű zongoraművésznő éneklik és muzsikálják legönzetlenebb, tiszta dicséretül. Ők ket­ten a klasszikus ének- és zeneművészetnek is kivá­lasztott, ihletett főpapjai, s bár felekezet szerint nem az én felekezetiem hívei, édes, hü testvérek ők. A nagy Prohászka püspök szivárványhidjának lelkes, nemes épitgetői ők is, hogy a pannonhalmi szent magyar monostor és debreceni öreg kollégium leg­nemesebb magyar hagyományai, Isten hitében, Jézus dicsőségében, árva nemzetünknek, csonka hazánk­nak feltámasztására emelkedett, önzetlen, édes test­véri szeretettel és megértéssel összekapcsolódjanak és további ezredévekig éltessenek bennünket a két-

Next

/
Thumbnails
Contents