Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-04 / 18. szám

2. oldal.

RÁKOS VIDÉKÉ

18 szám.

A mi leventéink.

Sok örömet szerzett és nem kevés büszkeséget juttatott már Rákosszentmihálynak Csonkamagyar- ország uj intézményeinek egyik legnevezetesebb ike: a levente csapat. A hazafias szellemű községben gyorsan megértették az uj intézmény jelentőségét és lelkes szeretettel karolták fel a nemzeti ügyet. A Gondviselés pedig, hagyományos módon adott hozzá alkalmas, hozzáértő, odaadó és buzgó vezetőséget, mely a rendelkezésre álló anyaggal rövid idő alatt meglepő eredményeket produkált és sikerrel vette fel a harcot a közömbösséggel, a lelkiismeretlenséggel és az önzéssel szemben, amelyek az uj intézmény szervezésének és fellendülésének, mint mindenütt, úgy nálunk is jó ideig gátló akadályai voltak.

A levente-munka bizonyos áldozatot kiván az érdekelt fiatalság részéről, csakúgy, mint gondozóik, részéről és arra a nehéz feladatra vállalkozik, hogy az iskolából kikerült, serdülő fiatalságban fegyelmet, rendet teremt; az ifjakat sportszerű kiképzésben és oktatásban részesiti és lélekben és testben erős, egészséges, ha kell önfeláldozó fiaivá neveli hazánknak. A levente-munka tehát kétirányú: a test kultuszát szolgálja és épen olyan gonddal a lélek pallérozásával is foglalkozik.

A mi csapatunk már számos alkalommal megmutatta, hogy kitünően nevelt és fegyelmezett gárda, amelynek a puszta látása igaz gyönyörűséget szerez. Edzett, kemény, rendes és lelkes kis vitéz-sereg a vidám leventék tollas csapata; a fiuk keblében pedig odaadó, hazafias lélek lakozik, amelynek izzó parazsát mindannyiszor megmutatják, amikor arra alkalom nyilik: hazafias ünnepélyek, előadások, felvonulások, parádék, szóval mindenféle nyilvános szereplésük során. A ki szeretettel és elmélyedő figyelemmel kiséri az ifjúság nyilvános szerepléseit, meg kell látnia, hogy mennyi abban a betanult cselekvés, a kötelességteljesités és mennyi az az értékesebb rész, amit az egyén a saját leikéből ad hozzá. A mi leventéink szemében ilyenkor láng gyullad, a szavukban, meghalljuk a szivük dobbanását és a beszédük, szavalatuk lelkes heve annak a szent tűznek a lángja, amely lelkűk mélyén él és amelyet gondos szeretettel, nemes magyar virtussal ápolnak benne igazszivü vezetők. Ez a szellem, a tiszta és edzett, egészsége^ testben — a magyar levente ideál, a sokat szenvedett nemzet megcsonkított fájának virága, szebb jövendőjének záloga.

Fokozatosan, lépésről-lépésre hódították meg nálunk is fiatalságunkat a levente eszmének és fokozatosan építgették ki ezt a remek intézményt. Egy idő óta már önálló levente otthont biztosított számára a község vezetősége és ebben a várban munkálkodnak szorgos kezek a magyar jövő megalapozásán. Ahányszor innen a kedves levente-ifjak közönségünk elé vonulnak, mindig újabb meglepetést, újabb örömet szereznek, mert mindannyiszor újabb bizonyságát szolgáltatják, hogy ismét csak megerősödtek lélekben és testben és ismét újabb területeket hódítottak meg tudásuk számára. Az otthonban Wargha Gyula főoktató, a szigorú, de igazszivü és szinma- gyar lelkű levente generális mellett egész nagy vezérkar alakult ki, amely odaadó munkával épiti ki a levente szervezetet és a maga égő hazafiságát oltja bele a fiatalok leikébe. Az otthonban katonás rend uralkodik, de a munkán kivül sokféle kedves szórakozás is várja a fiukat. Ennek az a rendeltetése, hogy rossz utaktól elvonva, magához láncolja a fiatalságot és hasznos, nemes mulatsággal kösse le. Itt

virágzott ki levente csapatunk legújabb alakulata, önképzőköre, amely szellemi, művészi téren is nevelni akarja tagjait és tehetségük kifejlesztésére törekszik. Ez az önképzőkör jelent meg vasárnap délután első Ízben a közönség előtt, hogy a nyilvánosság tűzkeresztségét felvegye. Megmutatta közönségünknek, hogy milyen utón indult el, mire törekszik, mit tud már ma és mit szeretne elérni? Rákosszentmihály az alkalmatlan vasárnap délutáni időben is zsúfolásig megtöltötte a Nagykaszinó dísztermét és tapssal, virággal, főként pedig szere tétének és elismerésének megnyilvánulásával fogadta a kedves, derék ifjakat, akik nemcsak ambiciózusaknak, nemcsak lelkes magyaroknak, hanem csudálatos módon nagyon tehetségeseknek is bizonyultak, úgy, hogy ez a körülmény külön igazolta elismerésre és megbecsülésre méltó vállalkozásukat. A levente műkedvelő- gárdát beiktatták a rákosszentmihályi társadalom nemzetképző tényezői közé. A rákosszentmihályi levente intézmény uj, életrevaló és széprehivatott szellemi rohamcsapattal gazdagodott. A rákosszentmihályi, három évtized óta messze-hires műkedvelő kultusz friss erőkkel, uj, lelkes apostolokkal gyarapodott. Ez Rákosszentmihálynak a múlt vasárnap nemzeti nyeresége.

fiú és leánykaruhák,tavaszikabátok

óriási választékban

Székely Jenőnél

Budapest, IV, Petőfi Sándor-u. 9.

Szól a kakas már . . .

Molnár Imréék Rákosszentmihályon.

A szép május elérkezett, hamvas zöld, lágy selyem színekben pompázik és csábítgat a mi szép megifjuhodott Szentmihályunknak minden lombja, minden bokra. A bokorlakó madárkák füttye, csattogása, énekes beszéde hajnalonkint, napköziben is boldogságosan felzendül ... Gyönyörű az Ur jóságát és hatalmát dicsőítő madárének, de az emberi dal és muzsika sem dicstelenebb, — kiváltképpen — midőn az Istent szolgálja.

Ilyen az erős Istennek való szolgálattétel a mi mostani májusi hangversenyünk és előadásunk is, melyet a magas hegyre épült református ima- és kulturház megsegítésére közelebb tartunk. A dicsőítő himnuszt — a zengő szavú harangtorony szomszédjában — a magyar dalművé szét bűbájos mestere, Molnár Imre énekprofesszor és ifjú hitvese: Molnárné- Hir Sári, a nagyszerű zongoraművésznő éneklik és muzsikálják legönzetlenebb, tiszta dicséretül. Ők ketten a klasszikus ének- és zeneművészetnek is kiválasztott, ihletett főpapjai, s bár felekezet szerint nem az én felekezetiem hívei, édes, hü testvérek ők. A nagy Prohászka püspök szivárványhidjának lelkes, nemes épitgetői ők is, hogy a pannonhalmi szent magyar monostor és debreceni öreg kollégium legnemesebb magyar hagyományai, Isten hitében, Jézus dicsőségében, árva nemzetünknek, csonka hazánknak feltámasztására emelkedett, önzetlen, édes testvéri szeretettel és megértéssel összekapcsolódjanak és további ezredévekig éltessenek bennünket a két-