Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-13 / 15. szám
RÁKOS VIDEKB 15. szám. tisztítják a lábbeliket. Ma már persze nem újdonság az ilyesmi, hgzzánk csak a háború után érkezett el, a Balkánon azonban, ahol a lábbeli tisztaságára rendkivül sokat adnak, régen bevezetett és megszokott intézmény volt. Szófia különben nemcsak ezzel az egy fürdőjével dicsekedhetik. Közvetlen környékén, ahová villamos vezet, két-három kénes gyógyforrása, fürdp- telepe is van. Ha már a villamos-vasútat megemli- tettem, azt is el kell mondanom, hogy azokban az időkben meglehetősen primitiv berendezésű volt. Némely útvonalon csak egy vágány volt, ennek folytán kitérő állomásokat létesítettek, ahol meg kellett várni a szembejövő kocsit. Olykor ez az idő kissé hosszabbra nyúlt a rendesnél, de sebaj. Az utasok addig kedélyesen eldiskurálgattak. Szerettem volna ugyanakkor, abban a helyzetben a mi közönségünket látni. Általában azt tapasztaltam, hogy a bulgár nép egymás közötti érintkezése simább, kedélyesebb, — demokratikusabb. Ez érthető is, ha tekintetbe vesz- szük, hogy nincs arisztokrácia, nincsenek osztály- különbségek, nincsenek hatalmas földbirtokok, az egész ország egységes — agrárország. A lakosság zöme földmivelő és az ország vezető férfiai majdnem mind alacsony sorsból küzdik fel magukat, de szoros nexust tartanak a föld népével, a vérükből való vérrel, nem nézik le a még alacsonyan állót. Egységes az ország nyelvben, vallásban, nemzeti érzésben. A tábornok kedélyesen diskurál a közkatonával, a miniszter a paraszttal, nemcsak otthon, hanem minden nyilvános helyen is. Demokratikus tehát ez az ország a legteljesebb mértékben, anélkül azonban, hogy ez a fegyelem rovására menne. Feltűnő Bulgáriában az iskolák nagy száma. Akármelyik kis faluban kőből épült szép iskola- épületet láthatunk, a nagyobb városokban pedig mindenütt fiú- és leánygimnáziumok létesültek. Ezzel a nagyarányú iskolafejlesztéssel Bulgária elismerésre méltó kulturmunkát végzett, mely hivatva van jövendő fejlődését és nagyságát megalapozni. Ferdinánd király létesítette az állatkertet is. mely a város keleti részén fekszik. Természetesen kicsiny és meglehetősen szegényes, tulajdonképen a király magántulajdona volt, aki azt a közhaszna latra átengedte. Volt azonban egy csodája, — mely ritkítja párját — nevezetesen egy fehér holló. Meg is bámultuk alaposan. Ritka volt, mint a fehér holló. Nevezetessége az állatkertnek az itt elhelyezett lepkegyüjtemény, mely szakértők állítása szerint is Európa egyik leghíresebb és legnagyobb lepkegyüjteménye. Az állatkerttel szemben fekszik egy kis park közepén a nagy fejedelem, Battenberg Sándor síremléke, egy mauzóleum, melyet a bulgár nép kegyelete épített a »nagy építőnek.« (Folyt, köv.) Uj rendszerű szivattyús kút, kézi és motorhajtásra. Kft M 1W E C K E A b AJ OS lakatos, bádogos, légszesz és vízvezeték szerelő szabadalmazott találmánya. T^kosszentmihály, 1\ÁKOSI-UT 55. Legjobb, leggazdaságosabb, könnyiijáratu. Télen nyitott csappal fagymentes. A műhelyben bármikor megtekinthető. Javításokat pontosan és szakszerűen végsok, 3. oldal. bevásárlód o r'r á*s foÖÓ Jo5 Stlpmállhfca Budapest, IV. Párisi-u. 6. Tel.: Teréz 131-85. Crepe de chine Crepe de imp. Mousslin imp. Eredeti párisi újdonságok állandóan raktáron. Csudaszép, jó és olcsó. íjj^H Bgg|g“ H I R E K 'gyg° Harangszó. Én nem tudom, csak akarom, De ha Te akarod, — tadom. Még nem volt fent a nap az égen, amikor ,a patakhoz értem. Szivem hevesen lüktetett. Szerelmeim, a réti virágok integettek felém." Ma különösen szépek voltak. Felvették harmatigazgyönggyel kirakott ezüst ruhájukat és mosolyogva köszöntöttek. Ügy cirógattam őket tekintetemmel, mint ahogy a megértő szerelmesek szokták egymást üdvözölni. Lágyan, szelídén csobogott a patak. És ekkor a virágok, mint megannyi piciny ezüst harangocskák, csodálatos dalt zengtek fülembe. Testem' édes zsibbadás fogta el. Kábultan bámultam a virágokat ... és csengett édesen a reggeli harang... * Legtisztább érzésemet; Isten közelségének vágyát zavarta szüntelen »Thyra«, az alvilág leánya. Esti imám közben keresett fel tündéreivel. Szivárványszínű fátyolruhában lejtették csábos táncaikat. Forró sugár, édes mosoly volt tekintetük... Ilyenkor kábító vágyak kínozták szivemet. De ez este erőt vettem magamon: — El innen pajzán árnyak! És megcsendült fülemben édesen, hivóan a reggeli harang. Most már megtisztult szívvel rebegtem tovább.: »Jöjjön el a Te országod!«... Sokáig hatalmas erők húztak vissza a földre, mig végre elszabadultam. Biborszinü égbolt ragyogásában hihetetlen gyorsasággal emelkedtem Isten közelségébe. Senkit nem láttam, de mindenkit értettem. Istent akartam látni, de oda nem juthattam. És hallottam ismét kicsiny ezüstharangocskák édes virágdalát; a lelkek milliárd - jainak karát: »Téged Isten dicsérünk...« E gyönyörűséges álom után nem volt többé nyugtom. Vettem egy hegedűt. Miért e hangszer? Reszkető ujjak mire vártok? így fohászkodtam: »Égi dalt zengjen e hegedű, olyat, amilyet földi ember még nem hallott soha!« És megszólalt mellettem egy . hang: »Óh, halld ismét, óh. játszad, hiszen tudod is már! Nem ismersz?!« A patak partján azon a reggelen, liliom kelyhéből csengett dalom. Hozzád Atyánk küldött le. Folytasd, játszad, hiszen tudod is már! Itt maradok veled, vezetem kezed, amig ajkad a legszebb dalod zengi: ^Boldog vagyok!« — Én vagyok lelked jobbik fele, ismerem és irányítom minden gondolatod, őrzöm minden lépted és élni fogsz mindaddig, míg nem győzedelmeskedem feletted. Legszebb jutalmadat: »Göröngyeim hullanak most, de én fent vagyok...« című dalod az én ajkamról fogod utoljára hallani és ép úgy fog csengeni, mint a patak partján; amikor azon a reggelen először szóltam hozzád . SOltZ Gyula.
