Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-06 / 14. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 14. szám. Levét. Halhatatlanság. Kedves Nagyságos asszonyom! En is ott ültem azon a villamoson, ahol magának baja volt a kalauzzal. Csendesen szemléltem az egész ügyet, tehát abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy arról őszinte és elfogulatlan véleményt mondhatok. Hogy is volt csak? — Kérem a jegyeket! Ahol még nem láttam a jegyeket! és még sok változatban igyekezett szegény ember az utasok szivét megpuhitani. Maga érdeklődve nézte az utca rohanó emberáradatát, időnkint az újságjába tekintett, a jegyek hű sáfárának szavai teljesen hidegen hagyták. Azonban ő, — agy látszik, jó szeme volt — odalépett, s egyenesen magához intézte esdeklő szavait. Ön aztán végre kinyitotta retiküljét, amelynek felnyíló oldalán elhelyezett tükrébe előbb bepislantott, majd angyali nyugalommal átadta jegyét, miről a kalauz rögtön megállapította, hogy érvénytelen. Fogadni mertem volna már előre, hogy mi lesz! Maga tiltakozott, hogy most váltotta öt perccel előbb, hogy most kezelték, a jegy feltétlenül jó és igy tovább. A vén leparasztozta a kalauzt és sértődötten leszállt. Bocsásson meg, kedves Nagyságos Asszonyom, én tudtam, hogy nincs igaza. Hiába, maga »bliccelni« akart. (Nem tehetek róla, nincs rá magyar szó.) Maga is azok közé tartozik, akiknek öröm, ha a villamos társaságot becsaphatják. Sokan vannak ilyenek. De az már nem szép, hogy »bliccelő« szándékának tudatában sértegette is a kalauzt. Azt az embert, aki reggeltől estig végzi nyomorult fizetésért, idegölő munkáját, zsúfolt kocsikon, akivel az »utasok« csak agy foghegyröl beszélnek, aki pedig szintén ember, szintén vannak idegei s rettenetes munkájába kerül, hogy azokon uralkodjék. A maga kalauza tetszett nekem. Kitartóan védte a Beszkárt érdekét, meggyőző volt, nyugodt maradt, s még egy arcizma se rándult meg a leparasztozás után. Pedig ez az ember érettségit tett, s talán okleveles mérnök volt, s ha nem volna ilyen rettenetes a gazdasági helyzet, az élet nem vetette volna ide a villamoskocsira, nem kellene neki a nyakán táskát hordania. De ő büszke a munkájára, mert kenyeret kap érte, s örül, hogy nem koldustarisznyát kell hordania. Talán, ha szép állása, jó fizetése volna, maga már régen kikezdett volna vele. Mondja, kedves Nagyságos Asszonyom, mit gondol, mit érez az ilyen ember ilyenkor? Kezét csókolom, Takmaty. Van szerencsém a t. közönség szives tudomására adni» hogy tavaszi és nyári szövet mintáim dús választékából már 120 pengőtől a legfinomabb ruhát készítem. Fazon munkát 2 havi részletre pontosan és jól készítek. A t. közönség szives pártfogását kérve maradok kiváló tisztelettel ifj. Mátyás András, úri szabó Rákosszentmihály, József-utca 31. Te élni fogsz itt, amíg élni fognak Apád, anyád, öcséd és szerelmed ... Akik veled örökre egybeforrtak, Élni fog örökre szerelmed :.. Te élni fogsz itt, élni szép mesében, Amit szivében Rólad sző anyád, Amig négyen, ülve a kerti székben Megkeressük sorsod csillagát. Néma fákon át az égre nézünk Ahány, az este, minden tavaszon Együtt leszünk öten, az égi kertben... Fény sugaras csillagzatokon. Élni fogsz Te velünk, lobogóan, Hófehéren, a csillagok között, Ügy mint, aki örök hajnalokba, Sugárba és fénybe öltözött... Te élni fogsz velünk, a régi kertben... S míg porba hullnak földi tiarák... Milljom szívben hódítani indulsz ' Felzokogó verseimen át... Csanádi József. MIEL ŐTT E PIT épületea-'^és építő • ANYAG TELEPÉT HORTHY MlKLOü UT 61-«b (AzelOft Kerepesikul)’ • . ÉS KÉRJEN AJÁNLATOT AZ ÖSSZ ES ANYAGOKRA ÉPÍTÉSI \ KÖLCSÖNT költs ég m fnt esen SZERZÜNK Kedvező fizetési FELTÉTELEK E T NYÚJTUNK! r 33. Családfák megállapítását, “sfi“uók: mányok felderítését, latin okmányok fordítását, hiteles másolatok készítését jutányosán vállalja Pwttkó Béla ny. levéltárnok, IX , Kinizay-utca 19 szám.
