Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-16 / 11. szám
XXX. évfolyam Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, március 16. 11. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Március 48. irta: Zagyva József. Fennen lobog mindmáig 1848. március idusának emlékezete a szivünk ünnepi lángjával. Ez az emlékezés mindnyájunkra a nemzeti újjászületés örök varázsával hat. Ennek a napnak eljövetele gyújtotta fel és célunkul tűzte ki a magyar nemzeti demokrácia eszméjét. A magyar nép kívánságát a nép nevében nyilvánították ama nagy napon, mikor a nép maga először jelenhetett meg a magyar alkotmány kapuja előtt, hogy azon bebocsátását kérje. A tizenkét pontban egybe foglalták a nemzeti függetlenség feltételeit. Mint erős öntudat világlott meg bennük az, hogy történelmi alkotmányunknak a demokrácia eszméivel kell megtermékenyülnie, ezzel szemben azonban a demokráciának a nemzeti eszmét kell képviselnie. A nemzeti demokrácia hite élt akkor az egész magyar társadalomban. Sajnos, vannak társadalmi alakulatok, melyek a demokrácia leple alatt leki- csinylik az 1848. március 15-én megszerzett nemzeti vívmányokat s amikor megtévesztésszerüleg ezt mégis megünneplik, nemzetközi lepelbe burkolják. Pedig 1848. márciusában nem az. osztály és anyagi érdek vezette azokat a nagy férfiakat, hanem a nemzeti eszményekbe vetett hit. A fokozottan megújuló lelkes ünneplések bizonyítják, hogy az ibolyacsokor, melyet az enyhe 1848-diki tavaszi napon a március 15-dike nyitott ki s amelyet a nemzet kebelére tűzött, nem hervadt el és nem hervadhat el mig nemzet él e hazában. Nem tudta ezt elhervasztani a visszahatás, a megtorlás korszaka sem. Illatozott és sértetlen maradt a világháború, nemzetpusztitó tüzében, az újabb forradalom levegőjében és a kommunizmus sorvasztó idejében is. Mint az ébredő tavasznak bujdosó szép csillaga jelenik meg felettünk ez a nap. Az emlékezés világosságát gyújtja meg nagy Magyarország fiainak, leányainak lelkében. Emlékezés nélkül — kérdi a költő, — mi is volna a szív? Beszédes húrjától megfosztott hárfa. Dei midőn egy nemzet emlékezik, ebben erő, nemzeti erő rejlik. Ma ennek a fénynek ragyogóbbnak kell lenni, mely elénk állítsa a nagyidők nagyembereinek magasztos jellemét, azt a nagy nemzetet, mely méltó volt nagyjainkhoz, azt a szabadságszerető népet, amelyet a szentügy bukásában is tisztelt a müveit nyugat, tisztelt az újvilág, ahol Kossuth hirdette a szabadság eszméjét. Szép nap volt 1848. március 15-ike az éltető tavasznak rügyfakasztó, napja. A világháború tüzében újra leégett az ország. Nehéz körülmények közt emlékszünk e napon a dicsőséges múltra, nincs időnk elmerengni rajta, de emlékeznünk kell, hogy erőt merítsünk a jövőre. A Gondviselés ismét adott nagy embereket a nemzet élére, ezek teszik majd ismét naggyá a nemzetet. A közszellemet meg kell menteni a sülyedéstől. Nagy férfiak lángeszére van szükségünk, hogy az ország romjaiból újra épüljön. Emeljük magasra e napon a magyar trikolórt, azt a magyar trikolórt, melyen a hármas szin jelképezi lángoló érzelmeinket: a magyar testvériségre... szeplőtelen hűségre int szeretett hazánkért! M% ipaviesiittei éve. A rákosszentmihályi általános ipartestület közgyűlésén Krenedits Gyula titkár az ipartestület mült évi működéséről a következőkben számolt be: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Kedves Iparostestvéreim! Ünnepet ül a magyar nagybányai Horthy Miklós kormányzó ur őfőméltóságának 10 éves kormányzói évfordulóján. Talán a legnehezebb időket élte szerencsétlen, megcsonkított hazánk 1920. március 1-én, amikor őf Öméltóságát kormányzójává választotta, s megtalálta benne, hogy úgy mondjam, a legnagyobb magyart, aki képes volt az ő törhetetlen, nagy hazaszeretetével, áldott jó szivével szegény hazánk hajóját a háborgó tengeren át egy nyűgöd- tabb, egy csendesebb mederbe vezetni, hogy ott céltudatos munkával erősödjék meg és készüljön a nagy leszámolásra. Sok-sok akadállyal kellett ez alatt a 10 év alatt megküzdeni a mi hajónknak, s hogy ez sikerült, ezt köszönhetjük őfőméltóságának, Magyarország kormányzójának. A tegnapi napon templomainkban hálaadó istentiszteleteket tartottak, hálát adva a magyarok Istenének, hogy 10 éven át megsegítette Kormányzónkat halálra ítélt szegény hazánk hajójának irányításában. Mi nem ünnepelni jöttünk össze, de azért szivünk sugallatát követve, felállónk és hálát adunk neked jóságos Istenünk azért a véghetetlen jóságodért, mellyel elhalmoztál bennünket akkor, amidőn nekünk adtad és megtartottad nekünk őt ezen. a 10 éven át. Hallgasd meg fohászunkat, amikor arra kérünk, tartsd meg őt nekünk továbbra is erőben, egészségben, hogy kitűzött útját elérhesse, ami nem egyéb, mint megcsonkitott hazánk elrabolt réHT Lapunk mai száma 12 oldal.
