Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-22 / 51. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, december 22. 51. szám. RÁKOS VIDÉKE YAíSSAOALOTI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁG? HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY «AGYKftZSÉÍi ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LASP«SA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, S*entkorona-utea 37. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szí-rkeszlő : BALÁZSOVÍCH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fii!. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. R sxeveiei ünnepéve. Irta: Tavaba Jóxseg dv. Az újszövetségi szentirásban olvassuk Szent János evangéliumában, hogy »úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adá neki.« (Ján. 3,16.) Ennek történelmi megvalósulását ünnepli most megint az egész földkerekség valamennyi keresztény vallásu embere. A templomok kapuit két szárnyra nyitják s minden városban, de még a legmesszebb fekvő kis községben is szűknek bizonyul az a hely, melyet Isten házának neveznek. Minthogy karácsonykor a kereszténység azt az égi szeret etet ünnepli, amely nemcsak jóakaratban, jóindulatban, nemes vonzódásban merül ki, hanem cselekszik és tevékeny (hiszen a legkedvesebbet: Fiát adá nekünk), ezért lett azután a polgári élet szokásaiban is a karácsony ünnepe a tevékeny szeretet ünnepe. Ezért hordja a posta a sok karácsonyi jókiván- ságot, s fognak oly barátságosan kezet az emberek. Ezért láthatjuk az utcákon a csomagokkal megrakott és haza siető embereket, ezért szállja meg a gond a szerető szülőket s töpreng minden ember, mivel tudna nagyobb örömöt szerezni — másnak! Igen! Másnak! Ebben látom azt a nemes gondolatot, amelyet ez ünnepi soraimban kedves olvasóimnak hasznos elmélkedésébe ajánlani szeretnék. A karácsony valahogy megbüvöli az embereket, s ráveszi őket, hogy felejtsék el önmagukat, s gondoljanak másokra, hogy mi is volna jó azoknak. Ami azután a legszokatlanabb, azon iparkodnak, hogy ezt a jót tőlük telhető teljes erővel, rendes időben meg is adják! Hogyan lesik a szülők gyermekeik örömkifejezését, amikor ezek megpillantják az ajándékokat. Hogyan örül a férj feleségének, a jóbarát barátjának, az ur szolgálójának feltörő örömén. Mennyi szívesség, mennyi boldogság, mennyi figyelem! Hogyan örülünk az öröm látásán! Istenem, milyen szép is ez a karácsony: az emberek kivetkőznek megszokott önzésükből — egy ünnep alkalmára. Szomorú dolog azonban az egészben, hogy a nóta szavai szerint is: »Egyszer esik esztendőben karácsony!« Ahogy az ünnepnek vége, megint előtérbe nyomul a mindenható bálvány, az Én! Ahogy az ünneplő ruha lekerül, eltűnik az ajándékozó, cselekvő szeretet! Mit kell azonban a kereszténység esztendőnkint visszatérő karácsonyi ünnepéből tanulnunk? Azt, hogy maradjon meg bennünk máskorra is a mások javát tekintő cselekvő szeretet készsége. Törődjünk mások bajával is. Hogy pedig hazánkról se feledkezzünk meg, gondolkozzunk csak azon, hogy mi okozza lerongyo- iódottságunkat és szegénységünket. Azt hangoztatják mindig, hogy a trianoni megcsonkitás, azután a nemzetközi begombolkozott vámpolitika. Nem tagadhatjuk, hogy ebben igazuk van, de az is tény, és pedig elszomorító és veszedelmes valóság, hogy mi magunk is marjuk egymást és elvesszük a lehetőségét annak, hogy mások is kenyérhez jussanak. Az újságokban sok panaszt olvashatunk, a gyűléseken sok javaslatot hallhatunk, de én azt hiszem, jobban kellene megszívlelnünk biboros hercegprímásunknak a katholikus nagygyűlésen elmondott s eléggé nem méltatott intelmét: »Akinek van kenyere, az ne szorítson ki másokat a munkából. Akinek van olyan állása, amelyből becsületesen meg tud élni, az ne harácsolja el mások elől a hivatalokat.« Mennyivel több helyen gyulna ki a kis karácsonyfa, ha ezt követnék magyar testvéreink! Menynyivel több ragyogó szem volna karácsony estéjén s mennyivel kevesebb gondterhelt és elkeseredett ember! Karácsony van, a szeretet ünnepe. A gyertyák fénye, az arany- és ezüstlametták ragyogása mellett lássuk meg másoknak nálunk nagyobb szegénységét is, s törődjünk másokkal is! Ne higyjük, hogy avval eleget tettünk, ha egy-egy szegény ' családnak szeretetcsomagot s egy pár gyermeknek cukorkákat osztogattunk. Ez is szép dolog, de ma valahogy in- ségesebb időket élünk, semhogy azt egy ünnepre tartó örömszerzéssel elintézhetnők. Karácsony ünnepének igazi keresztényi prog- rammja: Szeressük egymást! Segítsünk egymáson! Képviselőtestületi Közgyűlés. Hetek óta gyengélkedő biránk, Kecskeméthy Vince önfeláldozóan ragaszkodott hozzá, hogy azt a történelmi nevezetességű közgyűlést, mely szerdán Rákosszentmihályon a várossá alakulást kimondotta, személyesen vezesse. Nagyszerű, magasnivóju volt ez a gyűlés, méltó Rákosszentmihályhoz. Krenedits Sándor főjegyző erre a történelmi pillanatra utalt, midőn arra kérte a közgyűlést, hogy az életbevágó ügyet a szokott komolysággal és tárgyilagosan vitassa meg és hozza döntő jelentőségű határozatát. A napirend előző tárgyain gyorsan végig száguldott a gyűlés. A községi tisztviselők és alkalmazottak réLapuak mai »zárna 12 oldal
