Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-15 / 50. szám

2. oldal.-----------P--------------RÁKOS VIDÉKÉ

50 szám.

jelző nélkül ez a név célszerűségi okokból nem megfelelő. Lehetne viszont csak dakota, de ez megsemmisítené a Szentmihályhoz fűződő történelmi emlékeket és nem fejezné ki a pestkörnyéki, kulturált, uj város fogalmát, mivel Cinkota ma, mint távolabbi derék termelő község él a köztudatban, mig Szentmihály a főváros egyik határonkivüli kertváros kerületét jelenti. Ha Szentmihály számára keresünk jelzőt, a »Rákos« vagy »Pest« kínálkozik legközelebbről, de egyik sem alkalmas. »Rákos« jelzőjü helységnév tucatjával van, »Pest« jelzőjü is bőségesen és a jó hangzás szempontjából sem valami kívánatos a sustorgó »Pestszentmihály« név. így jut el gondolatmenetünk ahhoz a megoldáshoz, mely a történelmi nevek fentartásával, paritásos alapon szabja meg a város nevét. »Cinkotaszentmihály« lenne ez, amely az érdekelt községek érzékenységét is tiszteletben tartja, két érdekes történelmi eredetű, magyar helységnevet ment meg a pusztulástól és alkalmas márkája is lenne a hatalmas, szép, uj pest- környéki városnak. Egyetlen hibája, hogy egy szótaggal hosszabb, mint a szokott helységnevek. Ez ugyanis hat szótag, tehát kétségtelenül hosszú, de csak egy szótaggal több, mint a hosszabb magyar helységnevek, amivel szemben igen sok előnye ajánlja elfogadásra.

Aki okosabbat tud, mondja meg: készségesen meghallgatjuk. A város nevével azonban foglalkoznunk kell és a Pestujváros nevet ki kell irtani tüz- zel-vassal.

fiú és leánykaruhák, télikabátok

óriási választékban

SZÉKELY JENŐNÉL

Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9.

Basilides Sándor Kiállítása.

A községháza tanácstermében vasárnap délelőtt nyílt meg Basilides Sándor képkiállitása. Komoly, nagy sikerei közepett is fontosnak tartotta a fiatal művész az itthoni reprezentatív bemutatkozást s e kedves tervét meg is valósította.

A kritikusok célkitűzései nem egyformák. Van, aki lassítani akarja a fejlődést, van, aki siettetni, serkenteni akarja azt s van, aki egy-egy művész elismertetését, sikerének előkészítését tekinti feladatának. Basilides Sándor hálás lehet a kritikusok minden típusának: talán egyetlen fiatal művészünk sincsen, akinek művészi törekvéseit és eredményeit a magyar és a külföldi kritika olyannyira méltatta volna, mint az ő erős, mindenben egyéni és sokmindenben zseniális művészetét. Basilides Sándor átélte azt, ami az európai művészetet ma uj célok, uj törekvések felé vezérli. Ezek a nagyratörő, emberi és művészi vágyak igen kevés művészünk lelkében éltek s fejlődtek olyan hatalmasan, mint az övében. Nemcsak témában keres újat és korszerűt, hanem alkotásmódját, mint lehetőségetátfogó, kifejező erejét, mint erőt is jelentőssé akarja és tudja tenni korunk szellemi életében. A természetesség fogalmát átértékeli az ő művészete is. Festményein nem találunk sablonos szépségkeresést. Típusa annak a művésznek, aki valami uj, az eddigieknél élőbb, — valóbb igazság és ígéret akar lenni minden alkotásában. Típusa az igy érző s ily kiváltságaiban biztos művésznek. Szentimentálizmustól megtisztult, sajátosan méiy, tiszta érzésű, bátor fantáziájú művész, aki befejezett, egész alkotásokat tud produkálni.

Egy-két érdekes szemelvényt közlünk a kritikákból, amelyek hazai és külföldi sikerei alkalmával fogadták és méltatták bemutatkozásait. A »Prágai Magyar Hírlap« ezt irta Basilides Sándorról:

»A fiatal szívbe és agyba az Élet két kézzel markolt bele. És most alakítja a meglátásokat: erős kézzel, nagy tudással, rátermettséggel. Hivatott művész, aki elindult, hogy önmagát megtalálja. Keresi a saját értékkifejezőjét, ami a művészetben az Eszme adequált kifejezését jelenti. Megmutatta, hogy helyes utón jár. Vonalberendezése biztos és úgy a belső, mint a külső ritmus a zenei tagoltságot mutatja. Festményeit izmusba vagy kategóriába sorozni nem lehet, mert vérbeli művész a technikát és a formát, a vonalat és a szint az eszme szolgálatába állítja, így jön létre a legegészségesebb »irány«: naturalizmus és expresszionizmus, klasszicizmus és impresszionizmus egy gyújtópontban futnak össze és »izmus« nélküli egyéni művészetet produkálnak, amely nem törekszik a »mindenáron uj« megteremtésére, és mégis újat ad: az erős tehetség uj formáját, amely sohasem változik és minden művészet tartalma, az Életet uj perspektívában mutatja be.«

Már a Nemzeti Szalonban való szereplését nagy- raértékelte az egész magyar kritika, ugyanígy a Műcsarnok tárlatain való szerepléseit, amelyeket a Pesti Hírlap, Budapesti Flirlap, Nemzeti Újság, Magyar Hírlap, Az Est, Újság, Pesti Napló, Esti Kurír, Nyolc Órai Újság — mind igen jelentős művészi eseményképen méltatott. A sikerek utján újabb fontos állomás volt az Ernst Muzeum kiállítása, amelyről a legműveltebb, legilletékesebb mükri- tikusok egyike, Elek Artúr igy emlékezett meg a Nyugatban: »Basilides Sándorban felébredt a gazdagabb szinesség iránt való érdeklődés. Bizonyossá vált, hogy a szinesség is eredeti tehetsége. Megtalálta azt az utat, amely elágazik bár, de előre visz..« Ugyanekkor az Uj Nemzedék így ir erről a szerepléséről :

»Mélyenjáró elgondolások és mély, szinte komor érzésvilág jellemzi Basilides Sándort. Néhány nagyon jól meglátott és biztos kézzel, nagyvonalúan megfestett munkája a kiállítás legszerencsésebb darabjai közé tartozik.«

Basilides Sándor a rákosszentmihályi kiállításra legértékesebb és legérdekesebb képeiből hozott. »Zsellérek« cimü képe őstehetségének nagyságáról tesz bizonyságot. Uj törekvésű festő a művészetének igazságát és szabadságát, közvetlenségét és monumentalitását vajmi ritkán tudta ennyire megéreztetni! Elképzelésben, formai megoldásban rendkívül érdekes az »Orosz emigránsok« cimü képe. Kiállította Szent Ferenc képét, amely az Egyházmüvé- szeti Kiállításon kitüntetésben részesült. E kép uj erőket reveiül és útját töri annak a művészi törekvésnek, amely a vallásos művészet uj eredményeit fogja megteremteni. Tisztán és jellegzetesen festői látása figurális képeit valóban emlékezetes, művészi élményekké formálja. E képei mindegyikében valami igen figyelemreméltó jele van a befejezettségnek, tökéletességnek. Tájképeit is mély és komoly tanulmány, őszinte s egyéni érdekesség jellemzi.