Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-24 / 47. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 47 szám. a fentelőrebocsátottakban vagy a fentelőrebocsátot> tak valamelyikében egyetemlegesen vagy részlege­sen érdekelteknek gondolják, vagy mondják magu­kat, azokat fentmondott hatalmunk erejével vissza­vonhatatlanul idézzétek szinünk elé, azoknak a fe­leknek kitűzendő bizonyos kellő határidőre az ügy alapos megbeszélésére és tárgyalására, hogy a fent- előrebocsátottaknak miért nem szabad megtörtén- niök. És az effajta eljárástok rendjét a perbehivot- tak neveivel a maga módján lelkiismeretesen Írjá­tok meg, a jelen levelet pedig annak elolvasása után a felmutatónak mindig visszaadni parancsoljuk. Kelt Esztergomban, április hó huszonkettedik nap­ján, az Urnák ezerötszázötödik esztendejében. (P.H.) Csúthy Menyhárt jegyző s. k. Ezt a nyilt parancsot három nap múlva, vagyis 1505. ápr. 25-én a budai káptalannál Myskolczi Gál deák bemutatta az apáczák nevében és hiteles má­solatot vett róla, mely is papírra Írva, előlapjára nyomott pecsét helyével az Orsz. Levéltárban D.L. 21.425. jelzet alatt fekszik. Persze a perbeadványok- nál az eredeti helyett ezt csatolták az apáczák. jHu és leánykaruhák, télikabátok óriási választékban SZÉKELY JENŐNÉL Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9. A Kormányzó ünneplése. A Mansz országos közgyűlésén, amelyet Horthy Miklós bevonulásának tizedik évfordulóján tartott, a rákosszentmihályi Mansz is képviseltette magát. A közgyűlésen résztvettek Krenedits Sándomé elnök és mint megbízottak: Berenkey Attiláné, Kóta Ambrusné és Kabay Jánosné. A közgyűlést Tormay Cecil, a szövetség elnök­nője nyitotta meg s megnyitó beszédében többek közt a következőket mondotta: — A nemzetek lélektana Írva van történetünk­ben. Magyarország földjén évszázadokon keresztül nemzetek jöttek, mentek és eltűntek, egyik sem tu­dott megállnie helyen, csak a magyar, a turáni lovas. Egyedülálló, magányos volt e nép s csak ősi erkölcsi és államalkotó ereje kötötte le a Duna—Tisza vidé­kére. Hatalmas csapások érték nemzetünket Augsz- burg mellett, a Sajó partján, a mohácsi síkon és egy évtizeddel ezelőtt a Duna mellett. Tiz év és már elfe­ledtük. Sok szép tulajdonságunk mellett a feledé- kenység nagy biinünk. Asszonyok, magyar anyák, ne felejtsétek, hogy mit és mennyit szenvedtetek, ne ernyedjetek el. Ti mindig álltátok a harcot, tekintse­tek bizakodással a harcot Ígérő, de szebb magyar jövőbe. Tiz év előtt egy ködös novemberi reggelen újból megjelent a magyar történelemben a turáni lovas. Horthy Miklós kormányzó fehér lován, fehér had­seregével, azzal a hőn óhajtott sereggel, mely békét, nyugalmat és biztonságot hozott, amely Nagyma- gyarország visszaszerzésének erejét, biztosítékát je­lentette. Ünnepelni kell e nagy nap történelmi dicső­ségét, de ünnepelhetjük a bevonulás óta eltelt évtized hazafias munkáját, eredményeit is. Imádkozzunk Ma­gyarország Kormányzójáért, a hadseregért és Ma­gyarország föltámadásáért. A közgyűlés után a Mansz Nemzeti Szövetségé­nek képviselői és kiküldöttei a miniszterelnökségi palota felé mentek, ahol a palotának a Duna felé néző kertjében 10 tölgyfacsemetét ültettek el Horthy Miklós kormányzó Budapestre történő bevonulásának évfordulója emlékére. Délután 1 órakor a 63 vármegye képviselője, valamint a szövetség vezetősége és tagjai a hősöld síremlékét koszoruzták meg, s az emlékkőre he­lyezték Nagymagyarország 63 vármegyét szimboli­záló csokraikat. Rákosszentmihály küldöttsége, a Pest vármegyét jelképező virágcsokor elhelyezésében vett részt. A lélekemelő ünnepség ezzel ért véget. A hely­beli Mansz-csoport elhatározta, hogy az országos ünnepséget helyi ünnepség fogja követni s a Ferenc József-téren el fogják ültetni itt is a 10 tölgyfát, s ápolják majd a mindent áldozó hazafiság szimbóluma­ként. Dr. K. M, HÍREK. P. Olasz S. J. Sokat beszélünk revízióról. Ün­nepélyeket rendezünk; piros-fehér-zöldszalagos, virág­füzérekkel diszitett emelvényekről szavalunk, és tilta­kozunk Trianon ellen, — de amellett tombolva ünne­peljük a meztelenséget, a dzsessz-bend fülrontó nyá­vogása mellett mámorosán táncoljuk a szerecsentán- cokat; a művészetben, iparban, kereskedelemben pa­zarul támogatunk mindent, ami idegen s elmellőzünk mindent, ami magyar. Ez nem revízió! Az elmúlt héten itt volt egy mosolygós arcú, feketeruhás pap, aki három nap alatt tizenhétszer beszélt az ifjúság­nak:. Csendben — egészen meghitt, bizalmas kör­ben, — de, hogy milyen volt a hatása, megmutatják azok a csillogó szemű diákok, akik egy-egy ilyen, beszéd után kijöttek a templomból vagy a polg. is­kola kapuján. Olyan volt ő, mint az a művész, kinek ujjai észrevétlenül surrannnak el a hurok felett, s mégis nyomában elbájoló melódiák fakadnak. A cser­készeknek hét, a tanoncoknak két, az elemistáknak két, a felnőtt fiatalságnak hat beszédet tartott. Reg­gel hatkor már a templomban volt — s este 9-kor is még beszélt a fáradhatatlan páter. Napközben pe­dig ajtaja előtt tolongott a sok problémával teli, kiváncsi diák, akik szivdobogva lesték, mikor mehet­nek be hozzá. Hány lusta ifjú szivében gyújtott uj tüzet; hány lélekben keltette fel a nagyra, nemes ref- törés vágyát; hány durva fiút tett kezesbáránnyá, s hánynak a lelkében állította vissza a liliomot... azt a sziveket vizsgáló Teremtő tudná megmondani. A rákosszentmihályi szülők ezúton tolmácsolják háláju­kat, hogy nekik engedelmes, hü gyermekeket adott; a fiuk háláját a bucsuzáskor átadott kedves emlék­lap mutatja, és az a szeretet, amelyet mélyen el­rejtettek szivükben, — de legszebb jutalom jól vég­zett munkájának az öntudata, hogy a régi bomla- dozó kő helyébe egy újat tett a felépítendő Nagy­magyarország falára. A leánykongregáció jubileuma. Ismeretes, hogy a leánykongregáció december 8-án tartja ötéves ju­bileumának ünnepségét. Ez alkalommal zenés, éne­kes szentmisével vezetik be a nap programmját. A szentmisén a fiú és leánykongregáció énekkara ve­gyeskari misét énekel. A szentmise alatt lesz az egy­házi ünnepség és a jelöltek felavatása. Délután a

Next

/
Thumbnails
Contents