Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-17 / 7. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, február »7, 7. szám. RÁKOS VIDÉKE társadalmi, uözioazoatAsi és kOzoazdasági hetilap. Rákosszentmihály sagt község és számos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37 TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős sz* rkesztó: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 5<> fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hl detéseket felvesz a kiadóhivatal Magunknak tisztesség, hogy a nagy magyar halottat mi is elsirassuk. Nem lenne illő, hogy ebben a hazában megjelenjék olyan nyomta ott uj'ág, a mely nem venne reszt őszinte s/ivvel a roppant gyásznan, mely reánk borult. N igyságát legnagyoobjaink zenget ték el, ériékét legjobbjaink mér egeltéK és könnyező szemmel tekintett utana az egész, árva magyar nemzet. Elvesztettük őt és rém lesz többé soha, soha. a ki pótolhatná Hiszen évtizedeken át ha véleményt alkottunk magunknak valamiről és kétségek szállottak meg, azt vizsgáltuk csak. h<»gy mit mond Rikosi Jenő. Irány ü volt újságírásban, irodalomban, költészetben, politikában, h zatisagban. Mert óriás volt: nagy lélek, nemes és önzetlen, a M mindannyiszor elvetette magától a szerencsét, az érvényesülés ezer alkalmát, a mél óságot. hatalmat és vagyont, hogy puritán meggyőződését követhesse és ideális hazaszeretetének áldozhasson. Bölcs volt, költő volt és magyar volt. Tőle tanultunk magyarságot nyelvben és szellemben egyaránt. Tőle tanultunk lelkesedést és Istenbe vetett bizalmat. Tőle tanultuk a toll tisztességét és erkölcsének becsét. És most a nagyszerű aggastyán itt hagyta nemzetét. Jói mondta egyik nagyszedemü sira<ója: elment, de itt hagyta nekünk drága öröks gül lelkének fényes kincseit. Megőrizzük becsülettel és megőrizzük lelkünk mélyén dicső emlékét a nemzet nagy halottjának. Fonákságok. Nem szeretjük a durva szavakat, ezért igen enyhén csak fonákságoknak nevezzük azoknak a méltán visszatetsző jelenségeknek a sorozatát, amelyek a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlés egyhangú tiltakozását és meitatlankodását keltették fel. Mintha bizony aboan a holtragyötort, boldogtalan országban egyéb bajai sem lenne az embereknek, mint, hogy egymást tepiék, tapossák, bosszantsák és maceráiják. El kell keseredni a legbizóbb léleknek, türelmet veszíteni a legjamboraöb báránynak, amikor azt a sok hiábavaló formákon lova- golást, aktapazarlást, idő és munkafecsériést latja, meg azt a szivteienséget tapaszta ja, amivel némely dolgot intéznek mtná unk. Legföbbképen a községi tisztviselők lakbérsegélyére gondolunk itt. Mindenki tudja, hogy a község tisziviselői a szigorú takarékossági rendszabályok miau szégyenletesen nyomorúságos fizetésből tengődnek. (Ha akad közöttük olyan szerencsés, akinek magánforrásból eredő segítséget juttatott a kegyelmes sors, az, mint ritka kivétel, nem változtat az általános helyzetképen ) A nyomorúságos fizetésbe azonban, mint állítólag elná- ri h Uailan hí borús következménybe, vérző szívvel bele tudunk nyugodni, —ellenben vérlazitó igazságtalanság, hogy laká bér fejében akkorra összeg jár tisztviselőinknek, amennyiért Va kón, Dányon vagy Fugyivásár- helyen se lehet manapság lakást bérelni, nem pedig a fővárossal egybeforrott, drága Ráko>szentmihályon A község képviselőtestülete évek óta úgy segít ezen a bajon, hogy lakásbérsegitség cimén külön megszavazza a hivatalos és a valóságban szükséges minimális lakásbér között mutatkozó különbözeiét Egy ideig nem is volt hiba, de már tavaly a vármegye nem hagyta jóvá ezt az intézkedést. A számok ármádiájában dirigáló hatalmak nem találtak rá paragrafust. Arra tudniillik, hogy a közönség a saját bevételéből, (— néni a más zsebéből és nem hitelbe, fedezetlenül I) lakásbért utalványozhasson a tisztviselőinek, akiket nem a «ara Nep- hazban vagy a hajléktalanok menhelyére szorítani. A mi próbálgatásunk többször is megjárta a vármegyét, de mindig eredménytelenül, — mígnem egy- szercsak kikerült, hogy Gödöllőn hasonló baj érte a községi hivatalnokokat, de a község a belügyminiszter elé vine az ü*.yet, s a miniszter emberséges lélekkel Gödöllőnek ad« tt igazat és a lakásbérsegi ség fentar- tását lehetővé tette. Rákosszentmihály képviselőtestülete erre támaszkodva a minap újból fentartotta határozatát és — most jön a csattanó: — a vármegye azt ismét megváltoztatta, amit érthető megütközéssel veitek most tudomásul és kimondották, hogy a belügyminiszterhez fellebbeznek. Gödöllőn sokkal kisebbek a lakásberek, mint Rakosszenrmihályon és ott lehet segíteni, — nálunk pedig nem ? Hol itt az igazság ? Nos hiszen, nem kétséges: a belügyminiszter ki fogja osztani nekünk is az igazságot, de tiszteletei kérdezem, tudják e mekkorra már az aktacsomó, mely ebben az ügyben keletkezett? Ki sejti, hogy hány ember, mennyit irkált-firkáli benne és mindez, mennyire hiábavaló? Az se utolsó móka, amit az esküdt elöljárókkal rendeznek. Az adóvégrehajtások rogdnatositasára a végrehajtó medé kisérö-becsü> keli. Amíg a kézbesítők idejéből jutott rá, ők já kál>ak a végrehajtókkal Md, amikor még mindig a hánoru élőt i létszámú személyzetid kínlódik a község, holott a munka jól tetézve megduplázódott, — a kézbesítők nem győzik ezt a munkát, hanem helyettük esküdteid jaró vállalkozik a nem kellemes feladatra. A község egész napi faiadsá- gos munkájukért 3 pengő, mondd három pengő napidijat szavazott meg sz mukra. Azt hiszik kérem, hogy a község ilyen könnvelmü pazarlást csak úgy ni, elkövethet? Dehogy, kérem, a vármegye ezt a sz rnyü határozatot sietve megsemmisítette, kimondván, hogy a községi alkalmazottaknak a község területén meg a hivatalos órán kívül végzett múmiájáért sem jár külön
