Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-06 / 40. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 40 szám. ményt is ért el, de valami váratlan akadályon mindig az utolsó percben hiúsult meg a kézzel fogható siker. Most már, köztudomás szerint, tekintélyes ösz- szeget biztosított a kormány erre a célra, de úgy látszik, hogy még ez sem elegendő és ez a körülmény késlelteti megint a felemelt lakásbérek folyósítását. Annyit egészen határozottan kijelenthet, hogy már augusztustól visszamenően megkapják tisztviselőink a felemelt lakásbért, de, hogy végeredményben milyen lakásbérosztályba sorozzák be őket, azt még ő sem tudja, annyira titokban tartja a pénzügyi kormány. Ebben és minden jogos törekvésünkben résen lesz ezentúl is és minden lehetőt elkövet. Ezek voltak Szűcs István közléseinek legfontosabb részei. Az a közvetlen kapcsolat, amely közönségünk és képviselőnk között fennáll, feleslegessé tette, hogy rideg politikai beszámoló beszédet mondjon. »Ilyen intelligens hallgatóságnak minek beszélnék általánosságokat«, — rnondá és helyette közvetlen hangú, meleg tájékoztatót mondott a minket legközelebbről érdeklő ügyekről. Valósággal családias jellegű volt ez a kedves aktus: olyan, mint amikor a családfő megjelenik a népes familia élén, meghallgatja a panaszokat és kérelmeket, felvilágosit, magyaráz, tanácsokat ad, útbaigazítást oszt és mindenek felett uj reményeket, uj energiákat kelt híveiben, akik csillogó szemmel, kigyuló arccal lesik szavait és abban a tudatban búcsúznak a kedves vendégtől, hogy küzdelmeikben nincsenek magukra ha- gyatottan, igaz szívvel, lelkes akarattal, csudával határos odaadással védi, vezeti, segíti őket, akinek maguk adták a zászlót a kezébe, nemes barátjuk és atyai gondviselőjük, a szó fenkölt értelmében valódi képviselőjük — Szűcs István dr. államtitkár. fiú és leánykaruhák, télikabátok óriási választékban SZÉKELY JENŐNÉL Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9. isKoiánkiviiii népművelés. A pedagógusnak az iskolában nemcsak az a célja, hogy ismereteket adjon, de az is, hogy diákjai szellemi életében a fejlődést erősítse, a fejlődés folyamatát állandósítsa. Ezt bizonyára tudja, megfigyelhette a közönség is. S a szülők talán észrevették már azt is, hogy az elemi iskolák uj tanterve az elméleti és gyakorlati pedagógiának igen, nagy eredményeit, haladását jelzi. Megújítja, átértékeli az uj tanterv pedagógiája a »gyermekszerü« fogalmát, amely ma nemcsak azt jelenti, hogy a tanitásnak a gyermek értelméhez kell alkalmazkodnia, de azt is, hogy a gyermek leikéből, életéből kiindulva kell tanítani, nem pedig a tárgyból, a nevelő vagy ismeretterjesztő célból kiindulva. Az olvasó észrevette, hogy germamizmusba keveredtünk s valami német hatásra gondol ismét. Igaza van: az a lelkes, nagy pedagógus, akinek legtöbb része van az uj tanterv megvalósításában, a mai német pedagógusok eredményeit tartotta irányadónak. Érthető ez, hiszen ma a korszerűség igényeit a német pedagógia értékeli a legjobban. Ez a pedagógia rendkívüli haladást mutat, ám jellemző, hogy értékeinek magva, lényege bent volt már a tegnap pedagógiájában, ha nem is oly elevenen, határozottan, mint a német Spranger vagy a magyar Quint József tanulmányaiban. Nem szabad megütközni azon, hogy az iskolánkivüli népművelés pedagógiája még nem tudja meg- köze,Itteni azt a céltudatosságot s azokat az eredményeket, amelyek a mai iskolai pedagógiát jellemzik. Az iskolánkivüli népművelés múltja épenhogy tiz esztendős. Ez a tiz esztendő becsületes munkában, jóhiszemű kisér,létezésekben telt el, de közben a célkitűzés is változott, a lehetőségek is máskép alakultak. Az iskolánkivüli népművelésnek eleinte nem igen volt más célja, mint az, hogy népünket a vasárnapi duhaj kárcsmázásról kissé leszoktassa s a falusi embereket oly társas közösségbe vonja, amelynek nevelő hatása kétségtelen. Nyomon követte ezt annak a szükségnek felösmerése, hogy a földmives magyart több nemzeti öntudatra kell emelni. Természetes, hogy ezzel együtt akarta terjeszteni az iskolánkivüli népművelés az elemi ismereteket azok körében,, akik az elemi iskolát nem végezték el. Ezek számára a népművelő bizottságok analfabéta és elemi ismeret- terjesztő tanfolyamokat rendeztek. Az iskolánkivüli népművelés ekkor főleg ahhoz a néposztályhoz akart közelférkőzni, amelynek az élet, a kultúra áldásaiból legkevesebb jutott. Kultuszminiszterünk nagyszerű, uj célt adott a népművelésnek, amikor kulturíölé- nyünk megtartásának, fejlesztésének egyik legfontosabb eszközévé tette s rábízta erre az uj intézményre minden oly kulturális törekvésnek szervezését, támogatását, amely iskolával nincs kapcsolatban, nem az iskolák tanulóifjúsága számára alakult. Kultusz- miniszterünk egy egészségesebb, nemesebb, tisztább kulturélet ösztönzőjévé és irányítójává akarja fejleszteni az iskolánkivüli népművelést. Ehhez képest az iskolánkivüli népművelésnek ma főleg az ifjúságot, legfőképen a leventeifjuságot kell gondoznia,, nevelnie, serkentenie. S itt sok időszerű témát kell választanunk, illetve a témákat vonatkozásaikban olyannyira időszerűvé kell tennünk, hogy ismeretté építsük azt, amit hallgatóinknak az élet vagy néhány felületes olvasmány adott. Időszerű tudást kell adnunk, — a hallgatók értelmében, szellemi életében csak ez gyökeresedik meg. Milyen nagy munka az ily előadásokra való készülés, mennyi Studium, mennyi értékes segítség kell hozzá! Aki egyszerűsíteni tud, annak összefoglaló erejének, majdnem alkotó erejének kell lenni! Mennyi tárgyi és pedagógiai nehézséggel kell itt megküzdeni! Ismételten: igen komoly tanulmányokra s igen lelkes, tudós segitőkre van szükségük. Ezek a lelkes, tudós segítők már jelentkeznek, de még, bizony kevesen vannak. Igen sok munkája lesz az iskolánkivüli népművelésnek az ifjúsági és kulturális egyesületek irányításában is. Itt egy a fontos: belülről kezdjük építeni a kulturházat! Még az építkezés előtt meg kell szervezni, kedveltetni a könyvtárakat, olvasóköröket. A népművelő könyvtárak megkedveltethetik a könyvet,' az irodalmat olyanokkal, akiknek van fogékonyságuk, csak módjuk nincs a rendszeres olvasásra, önművelésre. Az embernek egy jobb, tisztultabb szellemi élet lehetőségét nyithatjuk meg ezzel s egy öntudato- sabb, tartalmasabb hazafiság alapját vethetjük meg. A könyvtárak és olvasókörök szervezése közben meg kell találnunk az utját-módját annak, hogy a közsé- -.gek társadalmi és kulturális egyesületeit céltudatosabb munkára vezessük. Meg kell értetni a legény-
