Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-10 / 6. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, február 10. 6. szám, RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatAsi és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37 TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 flllór. Hi detéseket felvesz a kiadóhivatal. A hadiárva. „Főoktafó urnák jelentem, hogy azért nem tudtam három vasárnap a leventei őkiképz órán megjelenni, mert nincs téli kabátom Ezt jelentette az Urnák 1929. esztendeje január 27. napián a levente kihallgatáson, egy kis, vékony nyári ru iába öltözött levente, kinek édes apja hősi halált halt a Rokitnó mocsaraiban, édes anyja, ki gyári munkásnő, kórházban betegen fekszik. Jeentette további, hogy nagyon fázik, meit otthon nagyon kevés a tüzelőszerük. Fájó szívvel vettem a tollat a kezembe. Fáj az Írás, mert arról kell Írnom, hogy egy hadiárva leventének nincs téli kabátja, és táziK, mert ottnon nincs mivel fütsenek. Szegény kis leventém! Látod csak, milyen feledékenyek az emberek. Pedig ugy e sokat beszélnek az emberek arról, hogy a hősök emléaét meg kell becsülni, a hősöK emléket ápolni kell, sajnos ez csak röpke szó marad, csak adóig és amig az ünnepi szónok ajkáról elhangzik s a/után, ami elmúlt a feledésé marad. Ki beszel már a magyarság hősi küzdelméről, vérzivataros napjairól, a hősi halottakról? Néhanapján néhány harC'eret járt katona beszel az été pokoliéi és ezeket is megmosolyogjak és mondják: Háry Jánosok! Ma már nem hallják a Rokitnó mocsáriból induló szelet, mely a hőst halo tak sóhaja, ma már nem érzik, hogy Doberdón, az Isonzó völgyében, Verdun síkságán forognak hősi sírjukban a magyar vitézek. Ma inár nem h llják, hogy körülöttünk a levegő tele van panasszal, szemrehányással. Nem érzik, hogy a hősi halottak számon kérik utódaik nyomorúságos sorsát. Az emberek kegyelte ek, felejtők lettek. Édes kis leventém! Ne sírj! Jön még idő, amikor jótékony emberi kezek letörlik arcodról a nélkülözés könnyeit. Ne sírj! Lesz téli kabatod és meleg szobád!? Megkérjük a jó embereket, segítsenek rajtad. Megkérjük, hogy adjanak neked abból a feleslegből, amit az Isten adott nekik. Megkérjük tartsanak lélekvizsga- latot, hogy nyugodt e a lelkiismeretű* és lehet-e nyugodt addig, mig hadiárva leventék sirtok, fáztok es nélkülöztök, mert sokan vagytok még kis leventém, kik fáztok és nélkülöztök. Erősen hiszem, hogy segítségetekre jönnek a jó emberek! És most hozzatok fordulok rákosszentmihályiak! Ne felejtsetek el, hoty a hadiárva levente fázik, ne felejtsétek el. hogy az ő megsegítésük nem könyörado- many, hanem kötelesség. Ne felejtsétek el, mi lett volna a ti gyermeketeikkel, ha a sors nem lett voina kegyes hozzátok. Jöjjetek igaz magyar lélekkel és nyújtsatok, mert az én kis leventém nagyon fázik és nélkülöz. Nyugtassátok meg sírjában a hősi halottat, tudja meg ott messze, a Rokitnó mocsarában, hogy a fiacskáját megsegitettékés ludja meg, hogy a hösök emlekezet, még ét közöttünk, — és megbecsülik az utódodban a hősi halált halt apa emlékét. Főoktató. Mi legyen a város neve ? (Uj sorozat.) Kedves barátom 1 Azt hiszem, hogy igazán kár volna Szentmihályt újra a feledés ködébe borítani. Szentmihály elég nagy falu volt, s környékén a töboi falu mind eltün*, csak az ó neve maradt meg, mint puszta Én. hogy Sashalom is benne legyen, azt hiszem Szentmihályfalva volna a megfelelő, vagy ha Mátyásföld nevét akarnám, akkor Szentminály- föidje, vagy S^entmihalyvára, de Szentmihályról a Világért sem mondanék le I Ö'el Pettkó Béla. Utóirat. Rákos annyi van, mint a csuda, Pesttel ösz- szekötve anachronismus, mert Pest egyáltaiaban itt nem volt, de ha akarjak mindenáron, legyen Pesrszentmihaly miattam, ad normám Pestszentlörmcz, de a Szentmihály nevet, mely már az Á padok alatt megvolt, meg kellett lennie, mert 1335-ben mar a határát járják, azt nem dobnám el olyan könnyen, mint a régi bucskort. Ez az én szavallatom. * Kedves barátom! A városnév kérdése: Kolumbus tojása. Igazad van: a történelmi vonatkozásnak benne kell lenni, ha pedig ez igaz, akkor Csak S entmihaiv lehet, mert hiszen régen bebizonyította a tudós Pettkó Béla barátunk, hogy Párdi- Szentmtnaly itt templomos, virágzó község volt még a török hódoltság előtt. Tehát vagy visszatérünk erre az ös, történelmi névre, vagy más kapcsolatban alkalmazzuk a S'entmihályt. de ezt a nevet eltörölni nem szabad. A te cikked a „Rákos" kapcsolatra is hivatkozik és ez igy figyelemre méltó. Pusztaszenimihály községgé alakulásakor megoldottak ezt a kérdést, amikor a községet Rakosszent- mihalynak nevezték el. Aide én azt mondom, hogy a „Rákos" mégis cs^k önkényes toldat a Szentmihaiyhoz és unalmas is már a sok „Rákos" kezdetű községnév: Rákos- pilota, Rákoscsaba, Ráko^keiesziur, Kákosliget, Rákoshegy stb. Hatyjuk el. Szentmihály önmagában tévedésekre adhat okot, tehat térjünk vissza egeszen a történelemre: keltsük é etre a Pardiszentmihaly nevet. „Sashalom" egészen újkeletű név és csak a katonai térképek „Sashalom" dombjának nevén alapul, ami nem különlegesség. Budán is van Sashegy és igen sok, az egész világon. Mátyásföld is mondvacsinált név, mely az igazságos király vadászterületére utal. Mindez a sokáig virágzott, de — sajnosán elpusztult — Párdlszentmthály mellett eltörpülő jelentőségű, úgy nogy erre a névre büszke lehet a varos Szentmthályon kívüli része is és igaz magyar szívvel nyugodtunk meg abban az uj város e^ész közönségé. Klirnkó István,
