Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-03 / 5. szám

3ÖCIX. évfolyam,

Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, február 3,

5. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill.

Egyes szám ára 24 fillér. Hi detéseket felvesz a kiadóhivatal.

fa ipartestület közgyűlése.

A rákosszentmihályi általános ipartestület vasární p tartotta rendes évi közgyűlését, amelyen a tagok igen nagy számban jelentek meg. A gyűlés megnyitásakor százkét tagot számláltak meg, de ez a szám a gyűlés folyamán még növekedett. Ipartestületünk ezúttal nem csak a rendes évi közgyűlés napirendjét tárgyalta, hanem állást foglalt a kézműves kamara felállítása ügyében is, — még pedig impozáns módun: egy hangu- sággal és nagy lelkesedéssel.

A magyar iparosságnak régi óhajtása, régi prog- rammja és régi reménysége ennek a hézagpótló iparosszervnek a létesítése. A mi iparosságunk évek óta lelkes harcosa az eszmének és csak önmagához maradt hű, amikor most, a színvallás pillanatában következetes maradt és fentartotta álláspontját, holott a kézműves kamara ellen igen erős agitáoó indult meg, hogy a legfontosabb pillanatb?" megbontsa a magyar iparosság egységét és visszariassza az érdekelteket a régi kiváns^g megva'ósitásától. A szentmihályi iparosság azonban nem tántorodott el tőle: s ezzel a főváros környéke egyik legtekintélyesebb iparostársadalmának akaratnyilvánítását szolgáltatta, melynek súlya kell, hogy legyen a végleges küzdés tekintetében is. Milyen hatalmas, nagyszámú és intelligens, értékes tagokban gazdag már a mi ipartestületünk! — Mivé fejlődőit a régi Szentmihály kis iparoscsapata, — ilyenkor látszik, egy-egy közgyűlés, ünnepély vagy mulatság alkalmával.

Másik nevezetes mozzanata volt a közgyűlésnek, amikor fdviharzó éljenzéssel tudomásul vette a Krenedits Gyula titkárrá választását. Az uj titkár személyéhez méltán fűzhet nagy várakozásokat iparostársadalmunk. Krenedits Gyula megmutatta már évek hosszú sora óta hivatali működésével, de megmutatta önkéntes tü/oltótestületank élén is munkaerejét, szervezőképességét, lelkes bu/gósagát, nemes ambícióját és megmutatta értékét már a mostani kö/gyülés során is.

A nevezetes közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be:

A magyar „Hiszekegy* elmondása után Mátyás András elnök tartalmas megnyitó beszédében vázolta a közgyü és fontos feladatát, midőn a kézműves kamara ügyében nyilatkozni kell, majd pedig beszámolt a múlt év nevezetesebb eseményeiről. A szolnoki országos iparoskongresszuson Schtn Endre alelnökkel együtt résztvett, majd két ízben a kereskedelmi és iparkamarában, kétszer az ipartestületek országos szövetségében tartott gyűléseken, továbbá két keiületi gyüiesen, ahol fontos iparosérdekekről tárgyaltak. Elparentálta a múlt évben meghalt két testületi tagot, s a jegyző önyv hitelesítésére Varga Mihályt és Berger Pétert kéne fel.

Végül üdvözölte Kecskeméthy Vince bírót, ki a családi gyásza miatt akadályozott Krenediis Sándor iparható- sagi biztos helyett jelent meg.

Krenedits Gyula titkár a következő jelentést terjesztette elő:

Mélyen tisztelt közgyűlés I Tisztelettel bejelentem, hogy a Rákosszentmihál i Általános Ipartesiületnek 1928. év elején 28J tagja volt. Ez a taglétszám áll fenn ma is, vagyis ahányan elhaltak, iparukat beszünte ték és elköltöztek, helyettük ugyanannyian jöttek, illetve önál ósitották maguka*. Persze ezt csak általánosságban kell értenünk, mert egyes iparágaknál kisebb nagyobb eltolódás van. Az 1928. év folyamán 42 uj ipau'gazol- ványi adott ki a járási főszolgabíró ur testületünk utján, hlhalt. elköltözött és iparat beszüntette szintén 42 ip mosunk. A mai n héz megélhetési viszo yok melett örvendetes állapotnak nevezhető ez, dacára annak, hogy községünk lakossága az 1928. év folyamán mintegy 3000 leiekkel szaporodott, akiknek iparicikkekre feltétlenül szükségük volt, - mégis örvendetes á lapotnak nevezheőaz, hogy önálló iparosaink létszámában, ha szapoiotíás nem is volt, de kevesebben sem lettek. Mert, ki tigyelemmel kiséri a különféle lapokat, könnyűszerrel megáliapithatjá, hogy más helyeken. — dacára a lakosság szaporodásának — a kisiparosok létszáma évről-évre csökken. S vajion miért van ez igy? Aki tárgyilagosán Ítéli meg annak okát, meg keli, hogy állapítsa, hogy ennek legelsősorban a gyáripar terjeszkedése, másodsorban a mai nyomaszió gazdasági helyzet, a pénztele- ség és a munkahiány az okozója legnagyobb részben. De nem'szabad megáUanunk a felsorolt okoknál, hanem meg kell, hogy vizsgáljuk saját magunkról is, hogy vájjon teljesítettük e pontosan és lelkiismeretest n azokat a megrendeléseket, amivel polgártársaink megbíztak bennünket.

Az év végével számon kell, hogy kérje mindenki önnön magától, vájjon megfelelt-e lelkiismeretesen kötelességének, akiktől megrendelést kapott • lvégezte-e azt úgy, hogv a jövőben is számíthat megrendelésre ? Ha igy megszámoltatjuk saját magunkat, elkerülhetjük azt hogy saját hibánkat más vethesse szemünkre. Lelkiismeretűnknek megvizsgálásánál talán kénytelenek leszünk beismerni kisebb-nagyobb mértékben azt is, hogy kisiparunk hanyatlásának, visszafejlődésének — a már említett okokon kivül — a kisiparossság maga is az oka. Mert ma, amikor a megélhetés minden téren nagyon nehéz, minden polgártársunk nagyon megnézi, hogy mire ad ki p nzt, s ha egyszer cs lódik valakiben, nagyon nehezen tesz azzal mégegyszer próbát, hanem inkább elpártol a gyáripar által előállított kész iparcikkekhez. A kisiparosság tehát saját hibájából rövidül meg, — 8 ha ez gyakran ismétlődik rend>ze>int egy-egy kisiparos lesz az áldozat. Nagyon sajnálaios, de vannak az iparosok között, akik nem a szolid és komoly munkára, hanem polgártársaink félrevezetésére próbálják alapítani megé.hetésüket, persze előbb- utóbb u oléri őket a törvény lesújtó keze, de addig már megkárosítottak egy pár embert, akik aztán nem a egszebb véleménnyel nyilatkoznak rendszerint általánosságban — az iparosságról. - Az ilyen iparos aztán olyan bűnt követ el nem csak saját maga ellen, hanem iparostársai ellen is, hogy nem vá hat mást iparostársai részéről, mint megvetést. - Minden becsül- tes iparosnak erkölcsi kötelessége az ilyen iparost üldözni, s ez által az össziparosság tekintélyét meg edeni, emelni.

Ipartestületünk ügyforgalma az 1928. év folyamán a következő volt:

Hivatalos ügyirat érkezett 243 drb, mely a legutóbb érkezett I 2 darab kivételével mind elintéztetek Tartottunk 7 elől járósági ülést, ahol a beérkezeti ügydarabok tárgya taitak le és kellő megvitatás után nyertek elintézést.

Tan ncszerződést 90-t kötöttünk meg és 81 munkakönyvét adtunk, 47 tanoncot szabadítottunk fel. Ezen bejelentésemnél szives en^edelműkkel ismét megállók néhány percre és azt kér-