Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-14 / 28. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 28 szám. A kocsik belsejében két-két vészfékfogantyu van felszerelve, melyeket veszély esetén az utazó közönség hozhat működésbe. A vészfékfogantyu meghúzásával a motorok önmüködőleg kikapcsolnak és a vészfék azonnal működésbe jön. A kocsik tehát minden előfordulható balesetnél a legnagyobb mértékben biztonságot nyújtanak. A kocsik fékezésére a legújabb rendszerű önműködő légfékberendezés szolgál, melyhez a sűrített levegőt percenkint 1000 liter teljesítő képességű elektromos hajtású légkompresszor szolgáltatja. A légfék rendkívül hatályos és nagy sebességekről gyorsan és lökésmentesen képes a leghosszabb vonatot is az előirt helyen megállítani. Vonatszakadás esetén mindkét vonatrész kocsijai azonnal önmüködőleg befékeződnek. A kocsik világítását a menyezeten elhelyezett 16 darab metszett, homályositott burával ellátott, 40 wattos izzólámpa szolgáltatja, úgy hogy a kocsi világítása a legkényesebb igényeket is kielégíti és lehetővé teszi az utazó közönség, részére az olvasást az esti órákban is. A kocsik fűtésére 20 darab villamos fűtőtest szolgál, úgy, hogy a kocsi minden légköbméterére 150 watt villamos energia jut, ami a kocsik hatályos fűtését biztositja és eléri, sőt túlszárnyalja a külföldi hasonló vasutak fűtését. A kocsikat kék szinüre fényezték és a felső részek világos kék tónusa a szemlélőre kellemes benyomást gyakorol. Még meg kell jegyeznünk, hogy a kocsik, a légfékberendezések kivételével, az utolsó csavarig, teljesen hazai gyárakban készültek, még pedig a kocsik mechanikai részét a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár, a villamos berendezést pedig a Ganz-féle Villamossági R.-T. készitette. Mondani sem kell, hogy a kocsik, darabja valóságos vagyonba került, de ez a hasznos és tetszetős beruházás kétségtelenül annak a törekvésnek a jele, hogy a vasúttársaság a saját vállalatának fejlesztése és a közönség érdekében immár áldozatokra is kész. Milyen gyönyörű lenne, ha ez a törekvés régi, közismert sérelmeink tekintetében is megnyilvánulna! =ü!l!lli!!)li!iliil!ill!!!!illll!illil!lilllilll!lllilllililllllllll!!ll!!lll!!lllllllllllllllllilll!l!!lll!!i!ii)üä Színház. Csütörtök: Megint pirosbetüs nap. Dr. Ungárné Papp Katinka felléptével, az Ev. Nőegyesület javára: »Mágnás Miska.« Szinültig telt ház; igen szép, hálás közönség, igen vidám hangulat. A kedves Szirmai-operett, bár talán nincs, aki nem látta volna, teljes megértésre talál. Zajos, kacagós és főként tapsos estét biztosított. A közönség elismerése épen olyan mértékben, vagy talán nagyobb részében a kitűnő előadásnak szól. Az aranyos kicsi Ungárné jobb szerepet nem is választhatott volna. A Fedák Sári hires örökében kifejtheti minden kedvességét. Üde humora, széles jókedve, magyaros zamatu játéka, táncolása, vonzó kecsessége magával ragadta a közönséget, mely virágot ontott a lába elé és minden számát megismételtette. Partnere a Miska táncoskomikus szerepében — az ezermester Deák Lőrinc volt, ki évekkel ezelőtt hűtlenül elhagyott szerepkörébe tett benne kirándulást és teljes mértékben igazolta sikerekben gazdag múltját. Nemcsak fölényesen rutinos és leleményes színész itt is, hanem az alakot pazarul megajándékozta az egyéniségéből mindig kiáradó kedvességgel és szeretetreméltóság- gal. Viharosan ünnepelték őt is. A szerelmes pár szép melódiáit kitünően tolmácsolta Pilis Piroska és Nagy Pál, Hortobágyi pedig kacagtató figuráinak galériáját gyarapította ismét méltán nagy tetszéssel fogadott alakításával. A szép este megint gyarapította a társulat lelkes -híveinek számát községünkben. Péntek: »Csak felnőtteknek« hirdették Fodor László »Bölcsődal« című vigjátékát, melyet a Vígszínház mutatott be és épen most fordítottak le németre, hogy Berlin és Bécs közönségével is megismertessék. A figyelmeztetés csaknem felesleges lett volna, ha az iró néhány nyers nyíltsággal. megirt párbeszédet és csaknem durva kiszólást megeny- hitett volna, mert a darab maga zavartalanul élvezhető Fodor László a pesti Írógárdának kétségen- kivül egyik legérdekesebb egyénisége. Színdarabjai mindig eredeti alapötleten épülnek, érdekesek és fordulatosak és néhány súlyosabb kisiklását nem számítva, kevésbbé viselik magukon azt a sivár erkölcsi felfogást és kávéházi világnézetet, amely a magyar nyelven iró, többé-kevésbbé kiválóan rutinos darabiró mesterembereknek ezt a csoportját jellemzi. Már első, nagy feltűnést keltett darabjával, az Oxfordi herceg-ge 1 megmutatta erényeit és a kis darab a régi szentmihályi műkedvelő gárda egyik nagy sikere lett. A »Bölcsődal« dicséretes emelkedést mutat pályáján. A darabnak határozott erkölcsi tendenciája van. Fanyarlelkü, csak sivár örömeiket hajhászó emberek lelki átalakulását mutatja be, amit egy kitett csecsemő idéz elő. A gyermek himnuszává emelkedik a mulatságos és lényegében nemeshumoru »Bölcsődal.« Teljes mértékben megfogta közönségünket és a jó fél ház élvezte a darabot, mint nem mindennapi csemegét és teljes mértékben élvezte annak kiváló előadását. A művészi tökéletességgel egybehangolt együttes élén Ila Máry bájossága és közvetlensége, Deák Lőrinc intelligenciája és befejezett művészete érvényesült. Salamon Gizi élénk és kedves volt, Deák Lőrincné friss falusi levegőt hozott a színpadra és őszinte hangjával könnyet csalt a szemekbe. A sokoldalú Hortobágyi megint megkapó, meleg színekkel ékesítette fel alakját, Lenkey megint jó szerepet kapott és érdekes emberábrázolásban juttatta érvényre tehetségét. Pompás figura volt Sas Imre, aki a komikus zsánerszerepekben js mindig kiváló. Tunyogi uj oldaláról mutatkozott oe igen előnyösen; a mindig közvetlen és érdekes Mikes Béla pedig a nem egészen neki való alakban is kiválót produkált. A darabnak és az előadásnak egyaránt őszintén örvendtünk. Szombaton Endre Emil karnagy és a zenekar javára a Csárdáskirályné operett került színre, telt ház előtt. Endre Emil virtuóz zongorista és csodálatos módon tudja vezetni az előadásokat a szemrebbenésével és bámulatra méltó eredményeket ér el a zenés darabok betanításával. Nem utolsó erénye a közzenék Ízléses és stilszerü megválogatása sem. A minap az egyik vígjáték előadása alatt, a szemünk előtt komponált egy csudaszép szerenádot, amelyet »Álmodozás«-nak nevezett el és többször szerepeltetett felvonásközi zeneszámként, mindannyiszor viharos tapsokat aratva. Igen szerény, sőt talán tulsze- rény, kedves úri ember, aki nálunk is számos jóbarátot és tisztelőt szerzett. A közönség őszinte örömmel rótta le háláját iránta és a virágból és figyelmes megemlékezésekből rész jutott derék társainak is, Mikesnek, a kiváló hegedűsnek és Bogárnak, az ütőhang-
