Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-07 / 27. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 27. szám.

Mi tehát ugyanazon István főispán barátságos kéréseibe beleegyezvén, a fentnevezett Palothai Ló- ránd fia Imrével, Felséged emberével a mi emberünket, tudniillik az ájtatos István áldozárt a mi egyházunkban a szent Dorottya szűz és vértanú tiszteletére alapitott oltár rektorát a fentiek hűséges végrehajtására tanúbizonyságul hiteltérdemlőt véltük kijelölendőnek. A kik is végül onnan hozzánk visszatérvén, nekünk egybehangzóan jelentették ekképpen, hogy ők az apostolok oszlásának legközelebb múlt ünnepe utáni legközelebbi szombaton (jul. 17.) az apáczák fentnevezett Nyulakszigetére járultak, a hol Felséged említett embere a mi tanúbizonyságunk jelenlétében ugyanazon apáczaurasszonyolcat a már nevezett Nyulakszigetéről ugyanott és a fentnevezett Horváth Györgyöt ugyanazon úrasszonyok tisztjét és udvarbiráját szintén a Nyulakszigetén birt hivatalában és a fenttisztelt Benedek testvér prépostot a fentnevezett Nyulakszigetén birt lakóházában a fentnevezett előadók ellen Szent Jakab apostol most jövendő ünnepének nyolcadnapjára (jul. 23.) Felséged személynöke elé perbehivták a íentelőrebocsa- tottakról hathatós számot adni, a fentelőrebocsátott perfolyása, ha mi lenne köztök, ennek ellene nem állván, a nevezett apáczaurasszonyok fentirt jobbágyait is perbeállatni meghagyta ugyanazon úrasszonyoknak, és tudatta ugyanott ugyanazokkal, hogy akár megjelenendenek Fenséged előtt a fentirt nyolczadnapon, és a nevezett úrasszonyt fent- mondott jobbágyait perbeállatják, vagy sem, Felséged a megjelenő fél kérelmére azt cselekedendi a fentelőrebocsátottakban, a mi a jognak alkalmatos leend. Kelt a fentjegyzett perbehivás és tudatás napjának nyolczadnapján (jul. 24.) Az urnák fentirt esztendejében.

Hátlapján. A Király urnák. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére alapitott Nyulakszigeti zárda ájtatos apáczaurasszonyaiésatöbbibentirtak részére, a főtisztelendő és tisztelendő urak, László prépost és a budai egyház káptalanja ellen Szent Jakab apostol nyolczadára való perbehivás és tudatás párja.

Amint a perbehivás mutatja, annyira nyilvánvaló volt a budai káptalan sérelme, hogy meg sem vizsgáltatta az ügyet az országbíró, hanem rögtön perbehivatta az apácákat és a prémontrei prépostot, ki a Nyulakszigete Szent Mihály egyháza prépostja volt és prémontreiek birtákezt az egyházat, mint ezt már az első közleményünkben elmondottuk. Egyszóval, mint látjuk, kölcsönkenyér visszajárt már akkor is. Ha az apácák jobbágyait békében hagyták, akkor ezek kezdtek virtuskodni! Persze, hogy mi lett a vége ennek a hatalmaskodásnak, azt nem tudjuk. A legérdekesebb ebben is a jobbágyok tősgyökeres magyar neve, mint Gondas, Jónyal, Gallyas, Tartó stb. nÍllllilllllllllll!lllllllllllllllllllllll||lilllli|||||||||||||||||]||||||||||||||||j||i|||||||ili|||||||||||||||||lH

Színház.

Csütörtökön ismét kiderült az ég: telt ház rótta le elismerésének adóját Nagy Pál, a kitűnő hangú bonviván, a társulat egyik legértékesebb tagja iránt. A legnagyobb vidéki színpadok Pozsony, Sopron stb. parádés tagja volt éveken át és a megszabdalt országban került kisebb társulathoz, elhozván kitűnő színpadi rutinját, nagy énekkulturáját és erőben, fényben töretlen hatalmas és szép baritonját. Választékos, Ízléses játéku, elegáns, szép ember, méltán kedveltje tehát a közönségnek. Virág, szebbnél-szebb csokor garmadában hullott a lába elé és ajándékokkal is kedveskedtek

jutalomjátékán, amelyre egyik legjobb szerepét, a Kálmán Imre szép operettjét: „A cirkuszhercegnőM választotta. A darab meséje, milljője érdekes, zenéje, bár sok benne a reminiszcencia, igen szép és a szövegkönyv bővelkedik komikus jelenetekben. Valóban gazdag lakoma egy operett-estére. Nagy Pált megjelenésekor percekig tapsolták és az előadás folyamán állandóan melegen ünnepelték. Az előadás általában elsőrangú. Pilis Piroska, Salamon Gizi és Matolcsiné aratott megérdemelt sikert a főszerepekben, a humorról pedig bőkezűen gondoskodott Deák Lőrinc, Krémer és Hortobágyi. Deák, mint jóizü és ötletes buffókomikus megint uj oldaláról mutatkozott, Krémer virtuózán táncolt és kedvesen mókázott, Hortobágyi pedig mindig egy kicsit könnyes humorával klasszikus alakot csinált az öreg főpincérből. Kőszegi kitűnő táncait is.meg kell dicsérni. Az együttes a szokott jó.

Pénteken olcsó helyárakkal a „Pista nénit“ ismételték nagyon kis közönség előtt.

Szombaton délután megint igen kevés néző jelentkezett a „Párisi divat“ harmadik előadására. Annál kedvesebb látvány volt este a zsúfolt ház, mely Csathó Kálmán pompás vigjátékában a „Te csak pipálj Ladányidban gyönyörködött, egyformán őszinte kedvét lelvén úgy a darabban, mint kitűnő előadásában. Megint nagy becsületet nyert vele színtársulatunk; produkcióját a Nemzeti Színház felejthetetlen előadása után is zavartalanul élvezni tudtuk. Ladányit vendég játszotta: Erdélyi Rezső, jónevü magyar színész, Deák Lőrinc társulatának két éven át oszlopos tagja. Igen szives fogadtatásra talált és meg is érdemelte bőségesen: igen természetes játéku, komoly művészember, kinek Ladányija híven követi az iró elgondolását, talpig úri és vonzó férfi és szinte puritánmódon mentes minden színpadiasságtól. Őszinte, meleg sikere volt. Deák Lőrincné finom, melegszavu Ladányiné, Matolcsiné pedig kabinet alakot csinált a „szegény Tamás“ sokbeszédü özvegyéből. Ahányszor megjelent a színpadon és ahányszor távozott, dörgő taps viharzott fel. igen jó volt Tímár Aranka, aki egyre emelkedik a közönség szeretetében, úgyszintén Pilis Piroska is. Salamon Gizi, szemrevaló mezítlábas kiscseléd és ügyesen állt helyt Gárdos Irén a vásott fiú szerepében. Deák Lőrinc falusi gavallérjából napsugár és szénaillat árad, Sala parasztja tökéletes, Tunyogi szerelmese igen megnyerő és dekorativ, Lenkey a hálátlan szerepben is elismerésre méltó és kitűnő a Sas epizód figurája. Az egész előadás nagyon jó volt és a közönség ismét felejthetetlenül élvezetes est emlékével távozott.

Vasárnap különösen jó napja volt a társulatnak. Délután egészen telt ház mulatott „Az utolsó Verebély lány“ ismert jó előadásán, este pedig pótszékekkel teletűzdelt, nyomulásig tele nézőtér előtt ismételték „A legkisebbik Horváth lány“ operettet, melyen a tűzoltó műkedvelő gárda legjobbjai léptek fel a színtársulat tagjaival együtt. A Horváth mamát a bájos Fazekas Manci játszotta és főként énekelte igen kedvesen, most is megerősítvén azt az általános véleményt, hogy értékes mezzoszoprán hanganyaga megérdemelné a szakszerű művészi kiképzést. Mann Dóra igen helyes, bájos kis szubrettnek bizonyult a hivatásos környezetben is és szép sikert aratott Stumpf Mili és Médi is kedves, Ízléses játékával és énekével. Mann László játékát állandóan tomboló kacagás kisérte. Mi már ismerjük ezt a felettébb mulatságos, groteszk alakítását, melynek a szigorú kritika legfeljebb némi mérséklést ajánlhatna. Takács Matyit, mint a tűzoltó műkedvelő társaságnak talán legkomolyabb értékét ismerjük, mégis