Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKt 2ó. száni. Színház. Csütörtök: »Jaj, de szeretem« közönség. Tökéletesen zsúfolt ház. Előkelő zártszékbérlők álltak sorban a fal mentén. Farkas Imre kedves, hatásos, szép- zenéjü operettje, a »Nótás kapitány.« Sala Domokos a társulatnak kiválóan értékes tagja. Jeles alakitó, jellemszinész, meggyőző erejű drámai hős és jóizü komikus. A zsúfolt ház a közönség hálás elismerését jelentette; a hosszú, fergeteges taps, mely köszöntötte és szereplését végigkísérte, nem kevésbbé ugyanazt tolmácsolta. Nagyon jóizü, minden porci- kájában következetes és mulattató alakot mutatott be az őrmester szerepében és zamatos, őseredeti magyarságát is pompásan érvényesitette benne. Csinos emléktárggyal lepte meg a lelkes közönség. De volt az emlékezetes estének még egy vonzóereje: dr. Ungárné Papp Katinka fellépése. Valóságos virágerdő fogadta; a legpazarabb csokrok és kosarak tömkelegé, hogy alig győzték a behordását a rivaldáról. Társadalmunknak ez a becézett tagja már számtalanszor igazolta előttünk egykori színművésznői hirnevét. Most is megragadóan kedves, temperamentumos, amellett disztingvált játéku, bájos szubrett volt, szépen énekelt és ügyesen táncolt, fontos részesévé lévén a viharos sikernek. Másik vendég is szerepelt a darabban: régi műkedvelő társaságunk egyik derék tagja, Farkas Béla játszotta az ezredest, egészen elfogadhatóan és sikeresen. Idegen közönség nem vette volna észre, hogy műkedvelő játszik az együttesben. Az előadás egyébként is a színtársulat egyik legjobb teljesítménye. Krémer Feri brilliáns volt. Minden kedvességét, minden csalhatatlan sikerkovácsoló fegyverét csatába vitte; a hires »Átmegyek a Királyhágón« dalt pedig döbbenetes hatással énekelte. Ihletett magyar lélek és tiszta művészi készség produkálhat csak ilyet. Ezt a drága fiút Budapestre kell vinni. Akármelyik szin- ház ternót csinálna vele. Nagyon jó volt Pilis Piroska és Nagy Pál, eredeti és mulatságos Hortobágyi, de a többi is mind dicséretesen dolgozott. Péntek: Csak felnőtteknek! »Az elnökné«, francia bohózat. Jó hir előzte meg a darabot, de kis közönség érdeklődött iránta. A darab megmutatta, hogy már a háború előtt is jól tudtak malackodni a bohózatirók. A vaskos komikum mellett azonban tagadhatatlan, hogy az »Elnökné« elég szellemes, mulatságos és nem érdektelen darab. Pilis Piroska, Matolcsiné, Salamon Gizi, Deák, Hortobágyi, Krémer és Sala játszották a főszerepeket a szokott jól. Mikes az egyik mellékszerepben feltűnést keltőén ügyes volt. A gyér közönség sokat nevetett. Csak egyre kérjük színészeinket: ne tanulják meg a pesti magyarságot. A magyar kultúra apostolai beszéljenek magyarán és ne terjesszék a mételyt. Vagy tízszer mondták a darabban, hogy »lekéstem a vonatot.« A magyar ember csak «lekésik a vonatról«, »lemond az előadásról, vagy fellépésről«, mert ezek nem tárgyas igék. A pesti kávéházakban és kabarékben elterjedt ez a burján, de számunkra valóságos késszurást jelent. Szombat: Megint zavartalan öröm: zsúfolt ház, jó darab, lelkes, kitűnő előadás. Salamon Gizi jutalomjátéka. Virágerdő, tapsfergeteg. A »Leányvásár« operett került színre és a Jakobi Viktor örökszép zenéjét gyönyörrel szürcsölte, itta, habzsolta a közönség. Salamon Gizi elemében volt: üdébb, kedvesebb, mint valaha. Pilis Piroska ragyogott, különösen az énekben erőpróbát jelentő szerepében. Nagy Pál hangja szárnyalt és magával ragadott. Egyik legjobb alakítását élveztük. Krémer pompásan táncolt és kedves, mulatságos volt. Hortobágyi és Sala bőséges alkalmat talált a mókázásra és a szokott módon ki is aknázta azt, a mindig helyénvaló Matol- csinéval együtt. Az összjáték, a kiállítás, mint mindig, dicséretreméltó. Végignézte az előadást Stella Gyula, az Országos Szinészegyesület elnöke is és a legteljesebb elismeréssel adózott Deák Lőrincnek és társulatának, de egyúttal a Szinészegyesület nevében köszönetét fejezte ki Rákosszentmihály lelkes szinpártoló közönségének is, mely a csonka haza színészetének ügyét ilyen szeretettel és hazafias buzgalommal felkarolta. Vasárnap: Délután keservesen kis közönség előtt játszották az »Eltörött a hegedűm« cimü operettet. Este már szép ház gyönyörködött a »Marica grófnő«-ben. Darab és előadás egyaránt megérdemelte az érdeklődést. A szép zenét híven tolmácsolta és az ismert szerepeket kitünően játszotta a sokat ünnepelt, kiváló együttes. Hétfőn: Pilis Piroska jutalomjátékául a korán elhunyt, zseniális Jakobi Viktor legszebb darabját, a csodászenéjü »Szibill«-t adták elő. A rossz idő, talán a magas dátum és egyéb véletlen körülmények okozhatták, hogy a terem nem telt meg egészen, ide a hálás publikum azért bőségesen lerótta adóját, a kedvelt primadonna iránt, elárasztván őt virággal, szebbnél-szebb csokrokkal és ajándékokkal. Meg is érdemelte, mert szárnyaló énekével, nagy színpadi rutinjával, Ízléses, decens játékával és ragyogó toalettjeivel egyaránt erőssége az előadásoknak. Zajos és meleg ünneplésben részesült most is. A Szibill örökszép keringőit nagyszerűen énekelte, — elhallgatták volna reggelig. Egyáltalán imponáló teljesítményt produkált a társulat ének dolgában is. Nagy Pál, Sas, Ila Máry, Salamon Gizi és az egész együttes őszinte elismerést érdemel. Krémer Feri túláradó jókedvvel mókázott és a kitűnő Hortobágyival együtt állandó zajos derültségben tartotta a közönséget, mely megint egyik végtelenül kedves estéjének emlékével távozott. Kedden a szó komoly és nemes értelmében szenzációs produkcióval gyönyörködtette a társulat közönségét. Izgalmas drámát mutattak be, minden várakozást felülmúló előadásban, amelynek élén Deák Lőrinc szivfacsaróan őszinte alakítása felejthetetlen élmény marad. Ez a művész valósággal átéli a drámát a színpadon, szeméből igazi könny fakad és szava, mint a siró gordonka hangja, hatol a lelkűnkbe. Az, .hogy alakítása élethü, lélektanilag és a darab szempontjából tökéletes, nála önként értetődik. Egyik legszebb és soha el nem felejthető diadalát aratta ez alkalommal. Méltó partnere volt a felesége, ez a finomlelkü, nobilis, mindig választékos eszközökkel dolgozó művésznő, aki a hires és nehéz szerepet eredeti felfogással és kiváló sikerrel játszotta. Hortobágyi az igen nehéz, drámai-jellemsze- repben szintén egészen eredeti, egyéni alakítással szerzett viharos tapsokat. Következetesen megrajzolt, érdekes és természetes alak volt ez, nem olyan gonosz, feketelelkü, önző, mint aminőnek megszoktuk, de nem kevésbbé megfelelő. Örömmel láttuk Lenkey Gyulát tehetségéhez méltó feladatban. Egyik legszebb alakítását mutatta be, nagy jellemző képességről és drámai erőről tevén tanúságot. Nyílt színen viharzott fel a taps jutalmazására. Kitűnő és nagyhatású volt Sala Domokos erőtől duzzadó, jellegze
