Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-30 / 26. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKt 2ó. száni. Színház. Csütörtök: »Jaj, de szeretem« közönség. Tökéle­tesen zsúfolt ház. Előkelő zártszékbérlők álltak sor­ban a fal mentén. Farkas Imre kedves, hatásos, szép- zenéjü operettje, a »Nótás kapitány.« Sala Domokos a társulatnak kiválóan értékes tagja. Jeles alakitó, jellemszinész, meggyőző erejű drámai hős és jóizü komikus. A zsúfolt ház a közönség hálás elismerését jelentette; a hosszú, fergeteges taps, mely köszön­tötte és szereplését végigkísérte, nem kevésbbé ugyanazt tolmácsolta. Nagyon jóizü, minden porci- kájában következetes és mulattató alakot mutatott be az őrmester szerepében és zamatos, őseredeti ma­gyarságát is pompásan érvényesitette benne. Csinos emléktárggyal lepte meg a lelkes közönség. De volt az emlékezetes estének még egy vonzóereje: dr. Ungárné Papp Katinka fellépése. Valóságos virág­erdő fogadta; a legpazarabb csokrok és kosarak tömkelegé, hogy alig győzték a behordását a rival­dáról. Társadalmunknak ez a becézett tagja már számtalanszor igazolta előttünk egykori színművész­női hirnevét. Most is megragadóan kedves, tempe­ramentumos, amellett disztingvált játéku, bájos szubrett volt, szépen énekelt és ügyesen táncolt, fon­tos részesévé lévén a viharos sikernek. Másik ven­dég is szerepelt a darabban: régi műkedvelő társa­ságunk egyik derék tagja, Farkas Béla játszotta az ezredest, egészen elfogadhatóan és sikeresen. Idegen közönség nem vette volna észre, hogy műkedvelő játszik az együttesben. Az előadás egyébként is a színtársulat egyik legjobb teljesítménye. Krémer Feri brilliáns volt. Minden kedvességét, minden csalhatatlan sikerkovácsoló fegyverét csatába vitte; a hires »Átmegyek a Királyhágón« dalt pedig döb­benetes hatással énekelte. Ihletett magyar lélek és tiszta művészi készség produkálhat csak ilyet. Ezt a drága fiút Budapestre kell vinni. Akármelyik szin- ház ternót csinálna vele. Nagyon jó volt Pilis Pi­roska és Nagy Pál, eredeti és mulatságos Horto­bágyi, de a többi is mind dicséretesen dolgozott. Péntek: Csak felnőtteknek! »Az elnökné«, fran­cia bohózat. Jó hir előzte meg a darabot, de kis kö­zönség érdeklődött iránta. A darab megmutatta, hogy már a háború előtt is jól tudtak malackodni a bohózatirók. A vaskos komikum mellett azonban tagadhatatlan, hogy az »Elnökné« elég szellemes, mulatságos és nem érdektelen darab. Pilis Piroska, Matolcsiné, Salamon Gizi, Deák, Hortobágyi, Kré­mer és Sala játszották a főszerepeket a szokott jól. Mikes az egyik mellékszerepben feltűnést keltőén ügyes volt. A gyér közönség sokat nevetett. Csak egyre kérjük színészeinket: ne tanulják meg a pesti magyarságot. A magyar kultúra apostolai beszélje­nek magyarán és ne terjesszék a mételyt. Vagy tíz­szer mondták a darabban, hogy »lekéstem a vona­tot.« A magyar ember csak «lekésik a vonatról«, »lemond az előadásról, vagy fellépésről«, mert ezek nem tárgyas igék. A pesti kávéházakban és kaba­rékben elterjedt ez a burján, de számunkra valósá­gos késszurást jelent. Szombat: Megint zavartalan öröm: zsúfolt ház, jó darab, lelkes, kitűnő előadás. Salamon Gizi juta­lomjátéka. Virágerdő, tapsfergeteg. A »Leányvásár« operett került színre és a Jakobi Viktor örökszép zenéjét gyönyörrel szürcsölte, itta, habzsolta a közön­ség. Salamon Gizi elemében volt: üdébb, kedve­sebb, mint valaha. Pilis Piroska ragyogott, különö­sen az énekben erőpróbát jelentő szerepében. Nagy Pál hangja szárnyalt és magával ragadott. Egyik legjobb alakítását élveztük. Krémer pompásan tán­colt és kedves, mulatságos volt. Hortobágyi és Sala bőséges alkalmat talált a mókázásra és a szokott módon ki is aknázta azt, a mindig helyénvaló Matol- csinéval együtt. Az összjáték, a kiállítás, mint min­dig, dicséretreméltó. Végignézte az előadást Stella Gyula, az Országos Szinészegyesület elnöke is és a legteljesebb elismeréssel adózott Deák Lőrincnek és társulatának, de egyúttal a Szinészegyesület nevé­ben köszönetét fejezte ki Rákosszentmihály lelkes szinpártoló közönségének is, mely a csonka haza színészetének ügyét ilyen szeretettel és hazafias buz­galommal felkarolta. Vasárnap: Délután keservesen kis közönség előtt játszották az »Eltörött a hegedűm« cimü ope­rettet. Este már szép ház gyönyörködött a »Marica grófnő«-ben. Darab és előadás egyaránt megérde­melte az érdeklődést. A szép zenét híven tolmácsolta és az ismert szerepeket kitünően játszotta a sokat ünnepelt, kiváló együttes. Hétfőn: Pilis Piroska jutalomjátékául a korán elhunyt, zseniális Jakobi Viktor legszebb darabját, a csodászenéjü »Szibill«-t adták elő. A rossz idő, talán a magas dátum és egyéb véletlen körülmények okozhatták, hogy a terem nem telt meg egészen, ide a hálás publikum azért bőségesen lerótta adóját, a kedvelt primadonna iránt, elárasztván őt virággal, szebbnél-szebb csokrokkal és ajándékokkal. Meg is érdemelte, mert szárnyaló énekével, nagy színpadi rutinjával, Ízléses, decens játékával és ragyogó toa­lettjeivel egyaránt erőssége az előadásoknak. Zajos és meleg ünneplésben részesült most is. A Szibill örökszép keringőit nagyszerűen énekelte, — elhall­gatták volna reggelig. Egyáltalán imponáló telje­sítményt produkált a társulat ének dolgában is. Nagy Pál, Sas, Ila Máry, Salamon Gizi és az egész együttes őszinte elismerést érdemel. Krémer Feri túláradó jókedvvel mókázott és a kitűnő Horto­bágyival együtt állandó zajos derültségben tartotta a közönséget, mely megint egyik végtelenül kedves estéjének emlékével távozott. Kedden a szó komoly és nemes értelmében szen­zációs produkcióval gyönyörködtette a társulat kö­zönségét. Izgalmas drámát mutattak be, minden vá­rakozást felülmúló előadásban, amelynek élén Deák Lőrinc szivfacsaróan őszinte alakítása felejthetetlen élmény marad. Ez a művész valósággal átéli a drá­mát a színpadon, szeméből igazi könny fakad és szava, mint a siró gordonka hangja, hatol a lel­kűnkbe. Az, .hogy alakítása élethü, lélektanilag és a darab szempontjából tökéletes, nála önként értető­dik. Egyik legszebb és soha el nem felejthető diada­lát aratta ez alkalommal. Méltó partnere volt a fele­sége, ez a finomlelkü, nobilis, mindig választékos eszközökkel dolgozó művésznő, aki a hires és nehéz szerepet eredeti felfogással és kiváló sikerrel ját­szotta. Hortobágyi az igen nehéz, drámai-jellemsze- repben szintén egészen eredeti, egyéni alakítással szerzett viharos tapsokat. Következetesen megrajzolt, érdekes és természetes alak volt ez, nem olyan go­nosz, feketelelkü, önző, mint aminőnek megszoktuk, de nem kevésbbé megfelelő. Örömmel láttuk Lenkey Gyulát tehetségéhez méltó feladatban. Egyik leg­szebb alakítását mutatta be, nagy jellemző képesség­ről és drámai erőről tevén tanúságot. Nyílt színen viharzott fel a taps jutalmazására. Kitűnő és nagy­hatású volt Sala Domokos erőtől duzzadó, jellegze­

Next

/
Thumbnails
Contents