Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-19 / 20. szám
20 szám. RÁKOS VIDEKB 7. oidal. A Károli Gáspár cserkészcsapat nagy napja. A 907. sz. Károli Gáspár cserkészcsapat nevezetes és mozgalmas napot töltött múlt vasárnap. iDélelőtt istentiszteletet hallgattak, amelyen Szabó Aladár dr. gödöllői lelkész prédikált és beszédében Károli Gáspár gönci bibliaforditóról emlékezett meg. Tizenegy órakor volt a cserkészek fogadalom- tétele, amikor Faragó Ede országos tiszt tartott lelkes és szivbe markoló beszédet. A csapat 10 öreg cserkésze, 12 cserkésze és 12 apródja tett fogadalmat. Lélekemelő volt az uj sereg felavatása. Este igen szép közönség gyűlt egybe a kulturház dísztermébe és nagy élvezettel hallgatta a válóban értékes és módfelett érdekes műsort. Móricz Pál iró, a Petői,i-társaság tagja, nyitotta meg az előadást nagyszerű bevezetőjével, amely az eddig általános felületes, sőt hazug tanításokat ostorozta, amikkel számos pedagógusunk és iskolakönyvünk az ősmagyarokra kent ellenséges rágalmakat terjesztették, holott az újabb kutatások eleinket egészen más világitásba helyezik. Meleg szeretettel üdvözölte az előadás kiváló vendégét, Zajthi Ferencet, aki a magyarok ősi rokonai után kutatva, Indiában csudálatos eredményeket ért el. A közönség lelkesen ünnepelte Móricz Pált és viharos tapssal köszöntötte a kitűnő vendéget. Zajthi Ferenc valóban izgatóan érdekes előadását odaadó figyelemmel hallgatták és büszke örömmel élvezték. Csak az volt kár, hogy a vetítőgép tökéletlensége miatt az érdekesnél érdekesebb eredeti képek egy része nem jelent meg a kívánatos éles világításban a nézők előtt, de még igy is rendkívül érdekeseknek bizonyultak. Dagadó kebellel hallgatta a közönség, hogy nem árva már a magyar, mert a rejtelmes és gazdag Indiában kitűnő atya- fiait találta meg a tudós kutató. Ságodi Ottmár, az ismert kiváló zeneszerző és zongoraművész, két megkapó melodrámáját mutatta be a hálásan tapsoló közönségnek. Kedves vendége volt még az estélynek Vörös Anikó, a bájos, fiatal énekmüvésznő, ki régi magyar dalokkal és egy érdekes kiinai balladával gyönyörködtette a publikumot, mely szüntelenül ráadást követelt. Diinnyési Juliska szavalómüvésznő is igen nagy és őszinte sikert aratott, melyet megnyerő, meleg hangja és pompás tolmácsolása bőségesen megérdemelt. Alig tudtak betelni élvezetes produkciójával. Az előadás végén a fáradhatatlan Zeitler József parancsnok mondott őszinte köszönetét a közreműködőknek, a közönségnek és főként Móricz Pálnak, akiinek érdeme elsősorban a sikeres előadás. A cserkészcsapat parancsnoksága itt köszöni meg a hölgyek buzgalmát, melyet a büffé körül kifejtettek, valamint a felülfizetéseket, amelyek a csapatot célja elérésében elősegítették. Izgalmas betörőfogás. Detektiv regényekre, illetve bűnügyi mozifilmekre emlékeztető izgalmas és érdekes betörőhajsza folyt le Rákosszentmihályon kedden délelőtt. Fábián József, B-listára került államrendőrségi defektiv, ismert, derék lakostársunk, a mondott napon reggel tiz óra körül a Rózsa-utca egyik házában járt, midőn onnan kilépve, néhány házzal odébb, gyanús alakot pillantott meg, midőn épen kereket akart oldani. A j,ó Fábián ambiciózus detektív volt, ki hivatását komoly törekvéssel töltötte be és b,ár a »szanálás« átka őt is megfosztotta hivatalától, a mestersége ä vérébe ment át. Most is ^felébredt benne a jó rendőr és utána vetette magát a gyanús embernek, aki eszeveszetten menekült. Jó negyedórás, izgalmas versenyfutás, még pedig gát- és akadályverseny következett ezután. A betörő macskaügyességgel vetette át magát palánkokon, kerítéseken és a Pálya-uton a Csömöri-utra menekült. Fábián mindenütt nyomában. A lótás-futás, kiabálás figyelmessé tette a járókelőket és az üldözők száma csakhamar megszaporodott. Egy darabig Leitner segített az üldözésben, de aztán kimerült. A Csömöri-utón valaki elfogta az embert, de az ravaszül könyörögni kezdett, hogy a haragosai kergetik, meg akarják verni, — ne gátolják tehát a menekülésben. El is bocsájtották. A fiatalember kiváló futónak bizonyult és ismét jókora térelőnyt nyert. A Pálya-ut sarkán Varró nevű fiatalember felkapta a Gonber hentes falhoztámasztott kerékpárját és azon folytatta tovább az üldözést. A hatalmas fizikumú Fábián azonban futva járt mindenütt a nyomukban. Valaki ismét elfogta a menekülőt, de ez ismét csellel szabadult. Azt kiabálta, hogy engedjék futni, mert ellopták a biciklijét és ő üldözi a tolvajt. Ezt is elhitték neki és Varrót tartóztatták fel. A hajsza pedig folyt tovább a Regele János-utcán a Rákosimig, ahol a gonosz ember ereje lankadni kezdett, mig a fáradhatatlan Fábián még mindig bírta az iramot és végre vasmarokkal elkapta a menekülőt. Csakhamar odaértek Varró és Pethő István és mások is és most már ártalmatlanná tették a betörőt, akit bekísértek a rendőrőrszobára. Útközben, a templom előtt nem ve vén le a kalapját, a nép ítélet egy hatalmas nyakleves alakjában is megnyilatkozott vele szemben. A vallatás alkalmával ismét a Fábián József rendőri tudománya törte meg a tagadását és ugyancsak ő bírta annak beismerésére, hogy özv. Kaveczky Miklósné Rózsa-utca 22. sz. alatti házába az ablakon át hatolt be, de megzavarták és igy ott zsákmányt nem ejthetett. A jeles férfiú Bodonyi Nándor jászfényszarui születésű, 22 éves, nőtlen, állásnélküli pincér, ki hosszabb idő óta községünkben csatangol, beteget játszva, kóreget. Egész sereg betörést és lopást ismert be. Többek között Herkner Nándor Béla-utcai házából egy arany nyakláncot és aranykeretet, Peczkó Frigyes bizalom-utcai lakásából egy nagy Doxa zsebórát. Karvás Rezsőtől (Rózsa-u. 41. sz.) pénztárcát, 3 P 70 fillér pénzzel, Wachtler Márton dr. Szentkorona- utca 44. s,z. alatti lakásáról egy Omega zsebórát és láncot vitt el, valahol pedig egy doboz cigarettát lopott, de ezt a helyet közelebbről nem tudta megjelölni. A rendőrség őrizetbe vette a rossz útra tért fiatalembert 'és a további nyomozást megindította. Fábián József ügyessége révén szívós fosztogatójától menekült meg lakosságunk. A Batthyány-utca. Kaptuk az alábbi levelet: »Kedves Szerkesztő ur! B. lapja révén kérünk orvoslást arra a tarthatatlan állapotra, amely bennünket, szegény Batthyány-utcában lakókat, ezzel a szerencsétlen utcakészitéssel ért. Azelőtt, mig meg nem »csinálták« ezt az utcát, kevés volt benne a forgalom, s amennyi kevés jármű járt benne, nem okozott port, mert füves volt az utca. Most szinte megfojt a por az úttesten, s a forgalom olyan nagy lett, hogy csaknem egymást érik a szekerek s az autók. A por állandóan akkora, hogy ha végigrobog erre egy autó, nem lehet az utca egyik oldaláról átlátni a másikra. A házak ablakait nyitva tartani lehetetlen, mert még a csukott dupla ablakokon is olyan nagymértékben száll be a por, hogy folyton porral van tele a lakásokban minden. Ha mar annyi tenger sok pénzt kell fizetnünk ezért az utért, legalább lenne az olyan állapotban, hogy ne kelljen állandóan porfelhőkben élnünk. Egy páran megkíséreljük locsolgatni házunk előtt az utat, de azt nem tehetjük meg, hogy mások előtt is locsoljunk, igy
