Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-02-19 / 8. szám
XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, február 19. 8. szám. RÁKOS TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Kitűnő üzlet. Szép eredménnyel kecsegtető üzletet szeretnénk ajánlani a vállalkozó kedvű pénzes embereknek, de még inkább a kultuszkormánynak, sőt esetleg a községnek. A ki megfogja a dolgot, még pedig a jó végén fogja meg, — nem jár rosszul vele és ráadásul igazán jó szolgálatot tesz a közérdeknek is. Állandóan és szüntelenül azt halljuk, hogy a magyar jövő az ifjúság lelki és testi nevelésétől függ. Az elsőről szépen fejlődő iskoláink, egyházaink, intézményeink, egyesületeink és társadalmi szervezeteink gondoskodnak. A testi nevelés gondja Rákosszentmihályon is, Sashalmon is számos virágzó és fejlődő sportegyesület mellett, ugyancsak az iskolák, meg a levente és cserkész szervezetek vállát nyomja. Működésűk ellen nem is lehet panasz. Már régen teljes elismerést és általános megbecsülést vívtak ki. De lehet-e igazán komoly eredményt várni, a mikor a két népes és nagy iker-községnek és tucatnál több iskolájának nincs egyetlenegy tornaterme és nincs egyetlenegy korcsolyapályája? Kaszinó és vendéglő teremben zsellérednek a tornászcsapatok és poros, szűk iskolateremben kínlódnak a tornázó gyermekek. A vallás és közoktatásügyi miniszter nagy lelkesedéssel vette kezébe az iskola ügy rendezését. Uj iskolák épültek az elemi oktatás számára s úgy tudjuk, hogy a kulturprogram következő fejezete a polgári iskolákkal- foglalkozik. Közben azonban nagyon üdvös lenne, ha a'testedzés dolga is szóba kerülhetne. Torna- csarnokokat épitsenek. Ez a legsürgősebb mifelénk. Ezt a vágyunkat a legrosszabb esetben, mint elég kecsegtető üzleti vállalkozást is ki lehetne elégíteni, bár az lenne az igazi megoldás, ha azzal közegészségügyi szempontból és a nemzet fejlesztés érdekei szerint megajándékoznák a vagyontalan községeket. A kultuszminisztérium részéről annyi sok jóindulatot tapasztaltunk már és olyan nagylelkű pártfogóval dicsekedhetünk ott, hogy szinte lehetetlen, hogy meghallgatásra ne találna kérelmünk. Indítsunk tehát hatalmas mozgalmat, kérje a község, kérjék az iskolák, kérjék az érdekelt testületek és egyesületek: lehetetlen, hogy hiába kopogtassanak és a nélkülözött tornacsarnokot meg ne kapjuk. Abban a megfelelő arányú tornacsarnokban megtarthatnák az iskolai tornaórákat és használhatnák azt kellő beosztással az egyesületek és szervezetek is. Az udvaron jövedelmet hajtó tenniszpályákat rendezhetnének be, télen pedig korcsolyapályát, amely szintén jövedelmezne. Ilyen intézmény létesítése még, mint üzleti vállalkozás is életképes, sőt akár az iskolai tornacsarnok mellett és attól függetlenül is virágzó vállalkozásnak bizonyulna. Néni csodálatos az, hogy az ilyen népes helyeken annyi év óta még mindig nincs korcsolyapálya, s a mi gyermekeink ezt a kiválóan egészséges és hasznos sportot nem űzhetik ? Ma már a mesterséges jégpálya létesítése se nagy dolog. Nem lenne-e az egész hosszú évadon át közönsége bőségesen és nem fizetnének-e szivesörömest mérsékelt dijat a használatáért? A rákosfalvi strandfürdővel tárgyalt az ősszel az egyik nagy sportegyesületünk, hogy ott jégpályát rendezzenek be. A vége az leit, hogy a fürdő a jegét eladta az egyik sörgyárnak. De egyébként sem volna megoldás az ilyen távoli jégpálya, amikor a legtöbb családnak nincs módja rá, hogy gyermekét oda kisér- gesse és félnapokat áldozzon rá, hogy ott felügyelete alatt tarthassa. Az egészséges megoldás csak az lenne, ami a jövedelmet is biztosítaná, fia a község belsejében létesítenének korcsolyapályát és ez feltétlenül jó üzlet lenne, közönségünkre pedig nagy áldás. A téli évad vége felé járunk. Most kell már beszélni ezekről a dolgokról, mert elröppen a nyár s a jövő évad elején megint ott leszünk, a hol eddig voltunk. Most kell megindítani a mozgalmat. Lássuk, mire jutunk a kormánnyal? Ha pedig nem érünk el gyors eredményt, sőt akár talán ettől függetlenül is foglalkozzék a kérdéssel az üzleti vállalkozás is, melynek rendeltetése, hogy a maga számára gyümölcsöző teret kutasson. Érdemes ezen gondolkozni. Jó üzletet ajánlunk. ESSXalMMMHmBMEI HÍREK. * II. Cserkészavatás. A rákosszentmihályi róm. kath. egyházközség 929. számú „Szent Mihály“ cserkész- csapata 1928. február 26-án (vasárnap) tartja II. avatóünnepélyét. A kongregáció uj tisztikarának beiktatása. Vasárnap délután volt a templomban megható és ünnepélyes keretek között úgy a leány, mint a fiú kongregáció uj tisztikarának beiktatása. A leány kongregáció uj tisztikara a következő lett: prefekta Nagy Piroska, 1. asszisztens György Kató, II. asszisztens Grill Angela, titkár Piros Mária, pénztáros Dóra Mária, tanácsosok Mayer Joli, Király Erzsébet, Radomszky Mária, Siegl Maya és Ewoldt Amanda, mig a fiuknál prefektus Herkner Nándor, I. asszisztens Szénás László, II. asszisztens Triszka Jenő, titkár Árvay Imre, tanácsosok: bzanyi János és Mayer Tivadar. Az ünnepélyes beiktatást Alexy Rezső hitoktató végezte, s a Veni Sancfe eléneklése után lélekemelő beszédet intézett az ifjúsághoz a kongreganista hivatásáról, valamint a tanácstagok kötelességéről, hogy féliő gondoskodással és szeretettel és a tagok megismerésével ápolják az anyaszentegyház és szegény hazánk reményét. Az uj
