Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1928-11-25 / 48. szám

XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, november 25. 48. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. fi szegény gyermekek karácsonya. A szegény gyermekek karácsonyi felruházásának ügyét ez idén községünkben a Magyar férfiak szent­korona szövetségének rákosszentmihályi csoportja intézi. Ennek a szervezetnek a kebelében egyesül most az eddig szétforgácsolt nemes jótékonykodás, aminek be­szédes eredménye, hogy nem kevesebb, mint kétszáz gyermek nyer ezúttal hasznos karácsonyi ajándékot, kétszáz gyermek jut meleg ruhához, cipőhöz és más nélkülözhetetlen ruházati cikkhez A Szentkorona szövet­ség jótékony vállalkozásának keretében buzgólkodnak a nemesszivü kongregánisták is és csudákat művelnek ügyességükkel, odaadásukkal, kemény akaratukkal. Egyrészt használható ruhát, cipőt, fehérneműt, cérnát stb. gyűjtenek össze; másrészt pedig a tanulóifjúság szegényeit gyűjtik egybe. Mindkét irányban nagy ér­deklődés mutatkozik, t. i. a támogatás és részesülni törekvés. Már javában folyik a tanulók kiválasztása, ruhákra mértékvétel, az anyag átjavitasa és uj ruha­darabok készitése. A plébánia szuterrénjében egymást éri a sok ruhára, cipőre, kalapra jelentkező szegényebb tanuló, fiú és lány egyaránt. Szerető lelkek fogadják őket: megvizsgálják, kikérdezik, hogy mire van szük­sége? Felveszik a mértéket és nyájas, bátorító szóval, bocsátják el a kis nebulókat. Csak azt kötik lelkűkre, hogy a próbára pontosan jöjjenek. Mint a múlt években is nagy sikerrel cselekedték, nem csak uj holmikat gyűjtenek össze, hanem garma­dára hordanak mindenfélét, amit jószivü emberek oda­ajándékoznak. Ők az ilyesmiket nagyszerűen felhasz­nálják: ügyesen, Ízlésesen kifoltozzák, kijavitgatják, a miből pedig nem lehet épkézláb darabot készíteni, an­nak anyagát más hasznos holmi készítésére használják fel. így lett az Alexy Rezső atya ócska reverendájából kitűnő nadrágocska és gyermekkabát és igy lesz ott minden elhasznált, elviselt ruhadarab anyagból igen hasznos uj gyermekruha. Épen ezért arra kéri a szö­vetség vezetősége a jószivü embereket, hogy minden kiselejtezett ruhájukat, cipőjüket, bármilyen értéktelen­nek és hasznavehetetlennek tartják is, adják oda a szorgoskodóknak, — igaz örömük lesz benne kará­csonykor, amikor újabb alakban viszont látják és repeső lélekkel fogják megtudni, hogy milyen fájó könnyeket szárítanak fel vele — nemzetünk jövője: a gyermek megmentése munkájában. Az adományokat a plébániára kell küldeni, vagy esetleg — kívánatra — lapunk utján is rendeltetése helyére lehet juttatni. Lapunk élére tüztük ezt a hirt, nemcsak azért, mert önmagában is megérdemli a nyomatékos kiemelést, amelyet ez a megtisztelő hely juttat számára, hanem még inkább a tanulságok kedvéért, amelyeket leszűrni lehet belőle. Első ezek között, hogy az önfeláldozó munka, ime megmutatja, mit lehet alkotni nagyobb anyagi eszközök nélkül is. Megtanít arra, hogy nincs hasznavehetetlen, szemétre való tárgy, amelyet nemi ügyességgel és hozzáértéssel hasznositani ne lehetne, a közönségtől pedig milyen nagyszerű jótékonysági­adót lehet szedni anélkül, hogy a mai súlyos viszo­nyok között érzékenyebb pénzáldozatot kellene követelni tőle. Megtanít továbbá arra is, hogy az igazi jótékony­ság nem a divatos hiúság vására, nem a sippal-dobbal rendezett zajos parádé és kíméletlen zsarolás, hanem az Isten nevében, igaz hittel és szeretettel végzett zaj­talan és önfeláldozó munka, amely kis eszközökkel is nagyot produkál. Végül pedig — és bizonyára ez a legfontosabb — újabb, lélekemelő példája és igazolása a régi igazságnak, hogy egyesült erővel mennyivel szebb, jobb és ragyogóbb eredményt érhetünk el, mint az erőket szétforgácsoló szertehuzással. Ezt kellene megtanulni. Megtanulni és követni minden téren, külö­nösen enne* a nemzetnek, amelyben annyi véres kárt okozott már az ős*turáni átok. Végre valamiban diadal­masan megnyilatkozik az összetartás ereje es ennek fogjuk köszönni, hogy az idén szebb karácsonya lesz nálunk a szegény gyermekeknek, mint eddig bármikor. Az igazság kedvéért pedig jegyezzük fel érdemét a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének is, amely egyesiieni tudta az erőket a nemes célra és ezzel Rákosszentmihályon legszebb sikerét aratta. H I R E K. Tiltakozás Trianon ellen. Impozáns gyűlés­ben tiltakozott Rákosszentmihály közönsége a trianoni békekötés ellen, annak nyolc éves évfordulóján. A Nagykaszinó dísztermét megtöltötte a lelkes, hazafias közönség, mely Krenedits Sándor főjegyzőt választotta a gyűlés elnökévé, ifj. Szabó Józsefet pedig jegyzőjévé. Jegyzőkönyv hitelesitőkül Ungár Gyula drt és Wayand Károlyt jelölték ki. Krenedits főjegyző tüzes hazafias szavakkal nyitotta meg a gyűlést, majd Balázsovich Zoltán mondott beszédet, mely élénk visszhangot keltett a hallgatóságban. Szeretettel ünnepelték Keresztes István drt is, igen szellemes, találó beszédéért, majd határo­zatot fogadtak el, amelyben tiltakoznak a gyilkos és igazságtalan béke ellen. A határozatot felterjesztik a miniszterelnökhöz s francia nyelven megküldik a genfi népszövetségnek és angolul Rothermere lordnak. A magyarok nagy barátjának portréját a Nagykaszinó számára Burghardt József festőművész lakostársunk megfestette és az értékes művészi alkotást Balázsovich beszéde alatt leplezték le. A közönség nagy tetszéssel fogadta a sikerült képet és a művészt is zajosan ünne­pelte. Az emlékezetes gyűlést a Hymnusszal fejezték be. A Nagykaszinón kívül testületileg vettek részt a gyűlésen a következő egyesületek és testületek: Rákos-

Next

/
Thumbnails
Contents