Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1928-01-29 / 5. szám

XXVIII. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, január 29.

5. szám.

ÁKOS VIDÉKÉ

TÁRSADALMI, KÖZIOAZeATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. itAwOSSTPlV'tAtillái % «AMYMÖZtttff* ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill.

Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Utat a főváros felé!

Rákosszentmihály egyik legsürgősebb közérdeke, hogy végre összekötő utat kapjon a főváros felé. Tehen- szekér és automobil évek óta csak a legnagyobb bajjal juthat el községünkbe. A drágaság egyik forrása ez nálunk és sok időveszteség és kellemetlenség származik belőle, sőt a közlekedésünk problémáját sem lehet addig kellőkép megoldani, mig jól járható utunk nem lesz, amely a község úthálózatát a fővároséval összekösse. Az eddig használt József főheroeg-ut másfél évtized óta járhatatlan és gazdája, a főváros, nem hozza rendbe. Évek óta sürgetjük, kérjük, deputációzunk, mindhiába. Tavaly ősszel a iegilletékesebb helyeken komoly biztatást kaptunk, de most megint arra a szomorú valóságra kell felébrednünk, hogy reményeink még ebben az esztendőben sem válnak valóra. Elölről kell kezdeni a mozgalmat, a kilincselést. Nem is csüggedünk: újra kezdjük... Addig is azonban uj reménysugár mutatkozik.

Van nekünk a József főherceg-utón kivül még egy utunk a főváros felé. A Rákosi-ut folytatásában, a kis vámnál, a réteken át, az egykori Feketehidon át Rákosiéivá felé. Ez az ut is szánalmas állapotban sínylődött, de ugylátszik, mégis nagyobb kegyből áll a fővárosnál, mint a József főheroeg-ut A fekete fahid helyett már erős betonhid épült, most meg arról értesülünk, hogy a főváros rendbehozatja az utat Már előkészületek is látszanak. Ez az ut sok nyomorúságunktól megmenthetne minket Ragadjuk meg az alkalmat és legyünk résen.

A községet és a társadalmi vezető egyesületeket kérjük, ne sajnálják most a fáradságot Ha már foglalkoznak úgyis a dologgal, talán könnyebb lesz elérni, hogy az utrendezést olyan arányokban hajtsák végre, hogy hasznát láthassuk. Arról a kis útszakaszról pedig, amely a körvasúiig még burkolatlan, a község is nagyabb áldozat nélkül gondoskodhatik. Ha ezt a megoldást elérjük, igen nagy lépést tettünk előre és időt nyerünk a József fő- heroeg-utért kezdődő újabb küzdelemre. Az autóközle- kedés és teherfuvarozás kérdése legalább is egy időre ezen a módon is megoldást nyer. Ne szalasszuk el a pillanatot, mert bizonyos jóindulatra — szerzett értesülésünk szelőn t — számítanunk lehet ezúttal.

Rz evangélikusok is épitenek.

Immár tizennyolc éve, hogy néhány buzgó lakos- társunk kezdeményezésére megalakult Rákösszentmihályon az evangélikus hivek fiókegyháza, s hogy a cinkotai anyaegyház fáradhatatlan lelkésze, Blatniczky Pál, rendszeresen tart istentiszteleteket a mi községünkben is. Azóta nemcsak lélekszámban gyarapodott a község, hanem a puszta számaránynál sokkal nagyobb mértékben fejlődött a kulturális élet, a a községnek városias jellege van

s mint ilyen, nagy érzékenységgel bir a kor parancsolta szellemi és lelki szükségletek iránt, ezek pedig minden vonalon az elmélyedés felé törekszenek. Hosszú éveken keresztül súlyosan vert bennünket az élet, különösen minket, városiakat, s a lelkek nagy sokasága nem a világi hiú örömökben, hanem az egyház örök értekeiben keres vigasztalást és megnyugvást. Ma Európaszerte diadalmasan ragyogott fel a krisztusi evangélium ragyogó fénye, s az őspogányság önfeledtségébe merült metropolisokban is zsúfolásig telnek meg a templomok. A szabadkőmivesség nagy fellegvárában, a francia akadémiában mondották ki, hogy a kereszténység ellen való harc hiábavaló, mert belső igazsága megcáfolhatatlan. Krisztus felé orientálódik az egész társadalmi élet, csak az ő királysága adhatja meg leikeinknek és idegeinknek a békességet! A Telkeknek e forró vágyakozása tettekben nyilvánul meg, országszerte épitik és nagyobbitják az Ur hajlékait, mindenki szorosan együtt akar lenni ö vele s csendes áhítatban megtelni az ő kegyelmével! A mi közegünkben is évről évre nagyobb méreteket ölt ez a szent vágy s az istentiszteleti helyek tulszükeknek bizonyulnak. Ránk, evangélikusokra, nézve pedig éppenséggel elodázhatatlan a templomépités ügye. Az a kis iskolaterem, melyben a vendégjogot élvezzük, híveink tizszázalékát sem képes befogadni, sőt a gyermeksereget sem), s a nagyobb vallásos ünnepek követelményeinek megfelelni egyáltalán nem tudunk. Egyházunk tanácsa ezért kénytelen volt elhatározni, hogy nagyobb arányú akciót lótesit a gyülekezeti ház építése ügyében és kérve kéri a híveket, hogy már most legyein szives mindenki viszonyaihoz mérten egy összeget megajánlani, melyet havi vagy negyedévi részletekben három év alatt lehet törleszteni. így elosztva egy nagyobb összeg sem fogja túlterhelni a háztartások havi mérlegét, senkinek sem lehet tulnagy az Isten oltáráért hozott áldozat, mert amit Néki adunk, azt ö százszorosán visszaadja nekünk és a gyermekeinknek. Még senki sem lett szegényebb azzal, amit az egyháznak adott, de igen sokan elvesztették mindenüket, mert tulkeveset adtak az egyházra* Több hit, több lelki békesség, kevesebb eltévelyedés, kevesebb válás, kevesebb öngyilkosság. Az igazi nemzeti vagyont a hivő lelkek sokasága képezi, egy bensőségesen keresztény ország boldogabb és teljesebb amágot fog hozni — s ki ne akarná ezt? Vizsgálja meg tehát mindenki a lelkiismeretét, amikor ajándékot visz az egyház és a haza egyesitett oltárára, az Ur Jézus ott áll s ö látja, hogy megüti-e adományunk a szegény asszony fillérének mérétékét!

Az evangélikus egyházközségnek tempiomtelke már van s némi pénzösszeg is rendelkezésre áll a hivek sok évi buzgóságáfoóL Lehetetlen, hogy ez alkalommal mély hálánkat ne fejezzük ki az adományozóknak, akiknek sorai közt sokan vannak másvaliásuak is. Községünkben szeretettel támogatják egymást a vallásfelekezetek és ne feledjék el a jövőben sem, hogy a Hiszekegy szent tété-