Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-09-02 / 36. szám
XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, szeptember 2. 36. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap. rákosszentmihAly nagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Szomorú történet. A Rikosszentmihályi takarékpénztár részvénytársaság igazgatósága elhatározta az intézet felszámolását. Még bizonyos formaságok vannak hátra, hogy a felszámolás, felsőbb jóváhagyás alapján kezdetét vehesse és ezzel a barátságos lebonyolítással megmenekülhessen az intézet a hasonló vállatok megszűnésének sokkal drasztikusabb, durvább, és veszte-' ségesebb kényszeralakjától. Minden megrokkanás, veszteség, minden elmúlás hire nagy szomorúságot jelent, nem csak az érdekeltek, hanem a jobbérzésü kívülállók lelkében is. A hir, mely Rákosszentmihály első és egyetlen pénzintézetének szomorú sorsát közli, minden szentmihályi ember szivében mélységes fájdalmat és — bár nem váratlan, de annál keserűbb megdöbbenést kelt, mert nekünk, a mi takarékpénztárunk nem volt egyszerű üzleti vállalkozásunk, hanem gazdasági életünknek egyik legfontosabb és mindig önzetlenségéről nevezetes, altruista tényezője, amelyet puritán kezelése és tökéletesen tiszta és körültekintő vezetése tett mindenkor megbecsültté és népszerűvé. Mint filléres takarékszövetkezetet alapította évtizedekkel ezelőtt Zelky Endre, méltán népszerű, derék lakostársunk és vezette a maga vezérkarával együtt általános közmegelégedésre. A szövetkezet olyan kedveltté vált és annyira felvirágzott, hogy messze túlnőtt a szűk szövetkezeti kereten. Ekkor közéletünk legjobbjai, minden közügyünk első zászlóvivői állottak az élére és kiépítették belőle a takarékpénztár részvénytársaságot, amely szinte tökéletesen töltötte be hivatását, egészen a háborús évek közepéig. Nem is látott még ilyen furcsa pénzügyi vállalatot emberfia! A vezére, lelke volt Krenedits Sándor főjegyző, aki tizennyolc éven át szerepelt az igazgatóságban és soha egyetlen fillér tiszteletdijat fel nem vett a pénztárból és társaival együtt a legszigorúbban konzervatív módon vezette az intézetet, úgy, hogy már abban az irányban kezdett mozgolódni a részvényesek egy része, hogy takarékpénztárunk nem halad a modern időkkel és nélkülözi a viszonyoknak megfelelő elevenséget. Annál inkább dicsekedhetett azonban a »régi udvarház«, a »régi bolt« kockázatmentes, puritán szolidságával és megbízhatóságával. Ám elkövetkezetek a háborús rombolás pusztitó jelenségei. Régi, jó koronánk értéktelenné zsugorodott, hadikölcsön kötvényeink elértéktelenedtek, s mint a tisztes magyar hazafiak családjának ezrei, mint a régi, derék magyar vállalatok és üzletek légiói, megsemmisült a mi régi takarékpénztárunk becsülettel szerzett vagyona is és egy szép napon üres kassza előtt búsultak a romokon intézetünk vezetői. Két ut állott előttük: vagy megsemmisül az egész intézet, odavész szerencsétlen feleinek és részvényeseinek minden rájabizott értéke, vagy pedig kísérletet tesznek uj tőkével, modern irányú, újszerű vállalkozással. Főjegyzőnk akkor már az aktiv vezetéstől visszavonult, mert az egyik, Íróasztalon kigondolt, a való élettel mit sem törődő, merev rendelkezés a vezető tisztviselőket az »üzleti vállalatok« vezetésétől eltiltotta!... A balsors idesodorta bizonyos összeköttetések révén a Gaea részvénytársaságot és ez a konjunk- turás vállalat birtokába vette takarékpénztárunkat. A döntő közgyűlés, mely ezt lehetővé tette, emlékezetes marad mindenkor. Csabány A. János, Poros István és e sorok Írója alkották a zajos ellenzéket, mely a régi vezetőség jóhiszeműségével szemben is meg akarta akadályozni a Gaea térfoglalását. Bárcsak sikerült volna! A Gaea eleinte friss iramot diktált. A rendelkezésre álló pénzeket a pusztulástól úgy mentette meg, hogy árukészletekbe fektette és kezdetben elég jól boldogult a vállalkozásával, azonban a saját kockázatos üzleteibe belekeverte a mi takarékpénztárunkat is, s midőn a Kopeczek György öngyilkossága után a fővállalat összeomlott, magával rántotta a mi intézetünket is. Most következett el a hősköltemény legszebb fejezete: a régi szentmihályi vezetőség nem hagyta cserben intézetét, nem hagyta cserben régi elveit és nem hagyta cserben a benne bizó részvényeseket. A Gaea révén támadt szörnyű veszteségeket a magáéból pótolta. Az igazgatóság tagjai 6o—70 milliókat fizettek be a sajátjukból az intézet pénztárába, hogy a vállalatot megmentsék. Néhány hónappal ezelőtt a Pénzintézeti Központ hivatalos megállapítása a vállalatot aktívnak minősítette. Visszatértek az eredeti alapokra és a hagyományos szellemben akarták a takarékpénztárt, újból a régi, kipróbált módon vezetni. Szerencsés kézzel házat is szereztek, ahol az uj élet a régi szellemben indult volna meg, — ha a közönség is a régi maradt volna. Azonban a megpróbáltatások ideje a közönség bizalmát olyan erőpróbának vetette alá, amelyet az nem birt ki. A közönség az intézettől hosszú hónapok óta távoltartja magát, legfeljebb csak kölcsönkérelmekkel kereste fél, ezeket azonban megfelelő forgótőke hiányában elintézni nem lehetett. Ilyen körülmények között, a véres áldozattal talpraállított intézet felette önmagát és elvesztette lába alól a talajt. Sorsa megpecsételődött. Most már csak a minél kisebb kárral járó, tisztességes elmúlás módját keresik ... Alig volt még derekabb, tisztesebb és önzetlenebb vállalkozás, mint amelynék siriratát Írjuk és kevesen voltak tiszteletreméltóbb, áldozatrakészebb férfiak, mint akik saját kedves alkotásuknak és két évtizedes becsületes munkájuknak temetésére készülnek e napokban.
