Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-08-19 / 34. szám
XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, augusztus 19. 34. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Szent István. Vannak vezérek, uralkodók, akiket a pártos erőszak, vagy egyes hatalmi csoportok fegyveres akciója juttat uralomra és ennek megfelelően kegyetlen hatalmaskodás után nyomtalanul tűnnek el a nép életéből, átkot és rossz emléket hagyva maguk után, mások a születés rendjének folyamányaképen jutnak a hatalomhoz és árnyékbábok szerepét játszák egy tespedő korszak sorvadó légkörében, nyomot sem hagyva a nemzet lelkében. Ha végig tekintünk a világtörténelem változatos szimpadán, bátran elmondhatjuk, hogy kevés olyan igazi uralkodót találunk, mint a magyarok első királyát, Szent Istvánt, akit az Isten végtelen kegyelme olyan páratlan bölcsességgel, akaraterővel, tiszta szivvel ruházott fel és olyan korszakban állitott a nemzet élére, melyben fejlődése vagy visszamaradása, léte vagy pusztulása forgott kockán. Dicső Árpád vezérünk megszerezte a tejjel-méz- zel folyó országot és a harci lendület még gyakran suhogtatta a csatabárdot és pendítette el a nyilat. Még elkalandoztunk St. Gallenig és réme volt a magyar a szomszédos országoknak. »De sagittis Hungarorum, libera nos Domine«, (»a magyarok nyüaitól ments meg uram minket«), még igy imádkoztak a nyugat népei, — de Augsburg és a Lech mező gyásza előrevetette árnyékát. Sok drága vér pusztult és pazarlódott el hiábavaló portyázásokban. A nemzet ereje, — ha nincs megállás — felőrlődik idővel és a végső pusztulás réme fenyeget. Ekkor az isteni gondviselés megállj-t parancsol és elküldi azt a férfiút, aki a legválságosabb időben hivatott volt arra, hogy mindent megmentsen és aki a bajor herceg leányával együtt egyúttal eljegyezte nemzetét a keresztény erkölcs, a haladás, a műveltség, a békés munka és a nagyvonalú fejlődés minden áldásával. Páratlan a világtörténelem lapjain az a munka, amelyet Szent István végzett és minél messzebb távolodunk időben korától, annál gigantikusabbnak tűnik fel előttünk az a vaskövetkezetesség, amellyel kitűzött célját elérte. Isteni kegyelem világosította meg elméjét és szivét, és adott neki erőt, hogy felismerje hivatását, melynél nehezebbet kevés ember végzett e földön. Mert szörnyű nehéz volt a munka. Még fellángoltak itt-ott az országban Hadúr tüzei és a sürü magyar vér nehezen engedett. Harc és örök harc volt az, amire szomjuhoztak, hiszen jóformán meg sem száradt kardjaikon a honfoglalás harcainak vére, még ki-kirobbantak az ős szilajságok Koppány és Ajtony vezérlete alatt, sőt nagybátyját Gyulát is varázserővel fogta meg a fehér ló-áldozás szertartása. Mindez azonban megtört azon a sziklán, mely István magyar király személyében oly szilárdan és rendit- hetetlenül állt a viharban. Az ég kegyelméből befejeződött a nagy mii: »Nagymagyarország«. A fejlődés alapkövei immár szilárdan állottak és a pápa küldötte korona méltó fejet ékesitett. Az* első szent király magasztos személyével kapcsolatban pedig ez a szent korona máig és örök időkig a magyarság szent szimbóluma, a magyar nép államalkotó erejének kifejezője. Békében igazságos és bölcs törvényhozó, vendégszerető, háborúban és belviszályban erős kezű, tiszta lelkű és megbocsátó, igaz magyar ember, igazi nagy, Isten kegyelméből való uralkodó volt, akinek emlékezetét a magyar nép — nagy megpróbáltatása idején egyre fokozódó lelkesedéssel, egyre nagyobb keretek között ünnepeli. Mintha érezné a nemzet, hogy akkor, midőn olyan sokat veszitett, jobban kell ragaszkodnia ahhoz, a mi életében igazi érték. Természettudósok Írják, hogy a földön minden élet alapja a nap sugárzása. Nélküle megáll a mag csírázása, a gyermek fejlődése, megrendül a felnőtt egészsége, szóval minden, amit életnek nevezünk, elpusztul. A nap sugarának ereje tehát ott van minden sejtben; felhalmozódva szénben, fában, gyümölcsben, csak alakja és ereje alakul át. A mi első nagy királyunkat sem hasonlíthatom máshoz, ő a magyar élet »nap«-ja, egyre erősbödő fénnyel ragyogva és minden sugara itt él »elrészletezve fűben, fában, vízben«, a magyar búza acélos erejében, borának tüzé- ben, a magyar kar izmaiban, a magyar nép asszimiláló erejében, — minden igaz magyar szívben. Valóban, igazi nagy uralkodó az, akihez igy kiáltunk fel: »Hol vagy István király? Téged magyar kíván.« Igen, igy kiáltunk hozzád István király, aki nemcsak a történelemkönyvek száraz betűiben élsz, akit nemcsak szobrokban örökítettek meg, hanem mint hivatott igazi uralkodó, a magyar nép szivében állítottál magadnak mindig megújuló örök emléket. Balsorsunkban kiáltunk hozzád: »Hol vagy István király?« Kíván a szivünk, a lelkünk, mert téged nemcsak az egyház avatott szentté, hanem a magyar nemzet minden igaz gyermeke. Ott élsz a szivek mélyén, a magyar vérkeringésében és mint mindig megújuló élni-akar^s a magyar nép örök napjaként sugárzód a kitartást a lankadó lelkekbe. Amikor pedig csodálatos módon megmaradt szent jobb kezedet körülhordozzuk, újra feíjajdul bennünk a fájdalmas kiáltás: 1 »Hol vagy István király? ' Téged magyar kíván!« áldj meg bennünket a te szent jobboddal, mely simogatni és büntetni, vezetni és utat mutatni olyan böl-
