Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-08-05 / 32. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 32. szám. Cserkészeink naplójából. Irta: Benczik Lajos. III. Parádfürdő, julius 13. Parádfördő jó csengésű név a magyar középosztálynak. Gyógyító hatasu forrásvize, nyugodt otthont nyújtó pavillonjai, csendes, imához vonzó kápolnája, fenyőfák közti sétautjai és sokirányú kirándulóhelyei adjak magyarázatát annak a szeretetnek és látogatottságnak, amelyben a pihenést kereső fürdőközönség részesiti. Na, meg a telepfelügyelőség előkelő finom magatartása a vendégekkel szemben Minket is elhelyeztek a turista szállásra. Szállásunk nyugati kényelme, igy pl., hogy ágyban aludtunk ismét, csapból engedett vizet használtunk és az a tény, hogy fürdőhelyen, vagyunk sokat felejtetett velünk. Elfelejtettük a fárasztó utat, melyen idejutottunk. Elfelejtettük az éhséget ; u közben egy viperával történt epizódunkat (ezt a fiukért aggódó, gyengédszivü cserké-zmamák és cserkésznővérek miatt nem részletezzük), el a fenyves hegy-gyűrűk tövéhez tapadt kis községet, Sirokot, el a vadregényes fekvésű siroki várat. Mindezt elfelejtetik a parádfürdői órák. De mi is tetszett a fürdőtelepen ? Kinek ez, kinek az. Prohászka Laci azon örvendezett, hogy — teremben lévén - nem kell éjjeli őrséget teljesi enie. Dóra Misi meg azért volt szerfölött boldog, mert ez egyszer ágyból lógathatta ki hosszú lábait. A komoly Bartos Marcinak és a többi énekesnek pedig az szerzett örömet, hogy énekelhettek Szabó Vendel dr. egyetemi tanár szentmiséjén a fürdőtelep kápolnájában, a fürdőzö vendégek nem kis gyönyörűségére. László Dendinek legkedvesebb parádfürdői emléke a jólsikerült és megujrázott krumplis tészta marad De semmi sem tart örökké. A parádfürdői tartózkodás sem. Ebéd után felszedelőzködtünk és hangos nótaszóval hagytuk el a fürdőielepet. Megkezdtük hosz- szu utunkat, amelynek célja a Mátra legmagasabb pontjának elérése volt. Utunkat először azért szakítottuk meg, hogy megnézzük a szomorú emlékű Károlyi Mihály grófnak remekszép kastélyát, a „Sasvárat“. Amilyen fenségesen hat a kastély, olyan prózai esemény zavaita, — vagy legalább akarta zavarni kedélyünket. Ugyanis megszomjazván inni a kastély melletti forráshoz mentünk, amelytől üditő csevicével akartuk megtölteni magunkat is, kulacsainkat is. De ez nem ment könnyen, mert egy öreg és kegyetlen néni valójában ráült a forrásra és kijelentette, hogy onnan el nem mozdul Azaz mégis kész felkelni a forásról, de csak úgy. ha veszünk. „Aztán mit akar eladni néni?“ — kérdezte kíváncsian Kunéry Kali. „Hát csak vagy vegyék a vizet, vagy pedig lyányomat“, —- válaszol az eladásra kész néni. Kereki Gyuius és Vargha Gyulus hamiskásan összenevettek, de csaknamar kijelentették : „Hej, néni, ha nincs jobb dolga, tartsa meg mind a kettőt!“ De azért npm hagytuk ennyiben a dolgot, hanem a táborban neki elevenedett Fischer Józsi indítványára olyan „huj, huj, hajrááá“ és „üsd, vágd, nem apád“ csatakiáltást hallattunk, hogy a néni ijedten engedte át a vizet. Ezután a hires parádi üveggyárat kerestük fel. Érdekes magyarázat mellett néztük végig az egyes osztályokat, olvasztó, fúvó, hütő, metsző, festő és égető osztályokat. A modern ipartelepet elhagyva nekivágtunk a hosszú és roppant meredek útnak. Parancsnokunk, aki eddig másoknak engedte át a vezérlést, most maga lépett az élre és vérbeli hegymászó módjára lassan, beszédet eltiltva vezetett minket felfelé. Több órás kapaszkodás után — persze közbnn ismételten pihenőt tartva — érkeztünk a Mátra egyik jelentékeny pontjához, a Remetefához. 760 méter magasan voltunk ekkor a tenger szine felett. Bizony kissé elfáradtunk. Meg is pihentünk. Sőt Tichy Feri még azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy: „Gyerünk már Gyöngyösre!“ Persze könnyebb a városba lefelé menni, mint hegyre fel. Azt hitte a „mama kedvence“, hogy kívánsága mindjárt teljesül. De a fiuk csakhamar megnyugtatták : ,ne hidd te azt“ és valóban, ozsonna után hozzáfogtunk a felfelé törtetéshez Ferkó barátunk, talán azért, hogy botlását jóvátegye, csakhamar az élre került. Még a parancsnok urat is meg akarta előzni, de az „csiba te“ figyelmeztetéssel a második helyre irányította a fiatal darut. . .. Közben alkonyodott. A hegyoldalt megülte a homály. Hideg szél süvített át a fák között! Maradék erőnket összeszedve, követtük a fákra elhelyezett jelzést. Már a kilátó faalkotmánya is elénk meredez. Bizony öreg este van már, de fenn vagyunk. Levászna- lunk és vacsorázunk. Néhányan tábortüzet raknak és valamennyien oda csoportosulunk. Majd pedig Alexy főtisztelendő ur felszólítására elénekeljük, a csonka haza legmagasaob hegyének esti sötétbe takart csúcsán; az integer Magyarország feltámadásába veteit bizalom kifejező énekét: a magyar Hiszekegyet. Esti imánk után, beburko ódzunk takaróinkba és pihenni kezdünk ... Amint a Mátra ormán ápolt tábortűz bevilágít az éjbe, olyan lángolón tekint a cserkész belé a magyar éjszakába. Ápoljuk e kettős tüzet. Mert, amint nap következik a mai éjszakára, úgy fog feltűnni a magyar igazság napja... A Mátra ormán, julius 14. reggel 4 óra. Tényleg virrad. Itt állunk a „dr. Vas József“ kilátó és megfigye ő torony tetején és csodáljuk a felkelő magyar igazság szimbólumát, a távoli hegység mögül előtörő diadalmas napot. A hegy csak eltakarta, de végleg elfedni nem tudta a napot, amely végre is előrejut és diadalmaskodik hegyek, völgyek, falvak felett. Áldásos sugarával élteti azokat . . . Reggeli torna, ima és reggeli után valamennyien felmentünk a kilátóra. Hosszan szemléltük a pompás tájat. Eger, Párád, Zagyva-vidéke egyfelől, Gyöngyös és környéke másfelől a kelő nap ragyogásában pompás perspektívát nyújtott. A fönséges kép megtekintése után, a Kékesről lefelé indultunk. A hegytetőn töftött hűvös éjszaka nem bágyasztotta el a fiukat, sőt az éles, szűziesen érintetlen, üde levegő felfokozta kedvüket. Dalolva, hangos jókedvvel ereszkedtünk lefelé. Mintegy 700 méteres leszállás után, Mátrafüreden megpihentünk és megtizóraiztunk. Majd pedig, a közben perzselővé vált hőséggel mitsem törődve újabb 8 km. utat tettünk meg Beérkeztünk mozgótáborunk utolsó állomására, Gyöngyösre. Parancsnokunk szives vendéglátó rokona, Alexy Pál iskolaigazgató szállást adott nekünk. Megebédeltünk, Utána a fiuk fürödtek, pihentek. Krieger György helyettes parancsnok pedig hazajött Rákosszentmihályra a töobi fiukért, hogy a mozgó tábor után pihenő és a csupán álló táborba, induló fiuk összetalálkozzanak és hogy most már együtt éljék csapatunk tábori életét. (Folytatjuk).
